2008.01.15., focitipp.hu

Csapatával legyőzte Olaszországot, de még mindig nem biztos, hogy ő marad a szövetségi kapitány. Interjú Várhidi Péterrel.

Első felnőtt csapatával azonnal bajnoki címet szerzett edzőként - Újpest, 1998. A magyar válogatottal 3-1-re legyőzte a világbajnok Olaszországot, de egyelőre kérdéses, ő marad-e a szövetségi kapitány. Várhidi Péterrel beszélgettünk.

Mi járt a fejében, amikor elvállalta a magyar válogatott irányítását?

A magyar futballnak nem voltak jó eredményei az utóbbi években, ezért egy új generáció bevetése volt az elsőrendű feladat. Az alap a Róth Antal által vezetett U21-es válogatott volt, Juhász Rolandékra lehetett építeni. S ott voltak még az U19-es csapatból azok, akiket tehetségesnek tartottam, lásd Filkort, Dzsudzsákot, Farkas Balázst, Priskint. Róluk feltételezhető volt, hogy nagyobb karriert futnak be, mint a korábbiak.

Ami nem olyan nehéz, tekintve, hogy az utóbbi években egyetlen magyar játékos sem futott be karriert nemzetközi szinten. Mégis: kit emelne ki a válogatott futballisták közül?

Gera Zoltánt és Hajnal Tamást mindenképpen kiemelném, de akár Juhász Rolandot is. Nekik nagy szerepük volt a csapategység kialakításában. A hozzáállásuk, az akaraterejük példamutató volt.

Az újoncok között is akadt néhány kivételes teljesítmény, elsősorban Vass Ádám játékára gondolunk. Kit említene még?

Vass Ádám rengeteget fejlődött. Az ő bevetése nagy lutri volt, de végül maximálisan bejött. Priskinnel is elégedett voltam, bár az utóbbi hónapokban látszott rajta, hogy nem játszik a klubcsapatában.

Egy mondattal kommentálja az irányítása alatt játszott selejtezőbeli meccseket. Tétmeccsen Moldova ellen debütált a kispadon, 2-0-s győzelemmel.

Számunkra csak tétmeccs létezett, a barátságos mérkőzés is tét nélküli tétmeccs... Ami a moldávokat illeti: magabiztos játékkal vertünk egy olyan ellenfelet, amely nem tartozik a világ elitjébe.

Következett a görögök elleni idegenbeli 0-2, egy igazi értékmérő arról, hogy hol is tart a csapat.

A görögök elleni meccsen a miénk volt az első ziccer, és azt már sosem tudjuk meg, hogy mi lett volna, ha Gera berúgja. Nem rúgta be, kikaptunk. A görögök nagyjából azt csinálták velünk, amit mi a moldávokkal.

És azt csinálták velünk a norvégok is, csak ők még kíméletlenebbek voltak: 0-4.

Nem tudtunk mit kezdeni a norvégok fizikai fölényével, azzal, hogy még Juhász Roland is lepattant Carew-ról. A magyar futballisták ráadásul nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy a nyári szabadság alatt meccset játszanak. Sajnos. Úgyhogy az a két meccs rengeteg tanulsággal szolgált számomra.

Erre szívesen kitérnénk. Például?

Bebizonyosodott, hogy a magyar bajnokságban szereplő játékosok nem ütik meg a nemzetközi szintet.

Ezt eddig is lehetett tudni.

Igen, csakhogy tehetségek mindig vannak, és az elején meg kell adni a lehetőséget mindenkinek, aki kimagaslik a mezőnyből: tessék, mutasd meg, mit tudsz. De az derült ki, hogy a külföldről és a magyar bajnokságból érkező játékosok (Kanta, Bori, Sándor, Tisza) között óriási a differencia.

Mi ez a differencia?

Elsősorban a ritmus. Sokkal lassabb a magyar bajnokság. Amit Sándor Gyuri meg tud csinálni a magyar bajnokságban, azt nem tudja megcsinálni külföldön, mert annyi idő alatt háromszor elveszik tőle a labdát. A lettek elleni barátságos mérkőzésen például Kanta Józsi az 55. percben szólt, hogy elkészült az erejével. Ami a magyar bajnokságban elég, az nemzetközi szinten semmit sem ér. Egyszer az MTK 3-0-ra nyert Sopronban, s a harmadik gól után a játékosok már csak sétáltak a pályán. A meccs után azt nyilatkoztam: nagyon sajnálatosnak tartom, hogy nem hajtották végig a meccset. Akkor sokan megsértődtek rám, olyasmiket vágtak a fejemhez, hogy lebecsülöm a magyar bajnokságot és a magyar futballt. Holott igazam volt, ezt bárki láthatja. Bárki láthatja, hogy a magyar bajnokság egy zsákutca. Nincs fejlődés. Vagy talán mindenki azt hiszi, hogy a magyar klubcsapatok a balszerencse miatt nem érnek el évek óta semmilyen eredményt a nemzetközi kupákban?

Az IFFHS a 73. helyre sorolta a magyar bajnokságot. Nemcsak Észtország előz meg bennünket, hanem Szíria, Szudán, Szingapúr és Libanon is.

Ennél jobb bizonyíték nem is kell. Megdöbbentő adat.

Ha ön lenne az MLSZ elnöke, mit tenne azért, hogy ez megváltozzon?

Itt nincs mit tenni.

Kemény kijelentés.

Pedig ezt komolyan gondolom. Magyarországon a klubcsapatok élén tulajdonosok állnak, akik a saját pénzüket áldozzák a futballra, és ők úgy döntenek, ahogy akarnak.

Kanyarodjunk vissza: az olaszok elleni győzelmi eufória után következett a bosnyákok elleni 1-0-s győzelem.

Addigra a kezdeti 40 főből kialakult egy mag, egy olyan társaság, amely nemzetközi szinten is képes teljesíteni. A bosnyákokat még az olasz meccs lendületével vertük meg, nem sziporkáztunk, de csapatként jobbak voltunk. A 4-3 reálisabb eredmény lett volna. Az mindenesetre örömteli volt, hogy a csapat képes 90 percet végigfutballozni.

Isztambulban viszont nem futballoztuk végig a 90 percet. Török-magyar 3-0.

Ezzel nem értek egyet. Szerintem maximálisan bizonyított a csapat. A 65. percig egyetlen helyzetük volt a törököknek, idegesen, kapkodva játszottak, a közönség sem állt mellettük. Csakhogy Gerát kiállította a bíró, és ezzel döntően befolyásolta a meccs kimenetelét. Hiszen a török kapust kellett volna piros lappal büntetni. Akkor ők maradnak eggyel kevesebben, s rúghattunk volna egy tizenegyest.

Olyan verzió is létezik, hogy emberhátrányban becsülettel végigjátszani a meccset, esetleg kihúzni a döntetlent. Csakhogy a csapat összeomlott.

Ez az igazságtalan ítélet sokkolta a játékosokat. Az derült ki ebből, hogy a fiatal játékosok még nem annyira felkészültek, hogy az ilyesmit lelkileg elbírják. Az viszont a mi hibánk volt, hogy Fülöp Marci állapotát nem vettük észre: saját bevallása szerint csillagokat látott, nem is emlékezett Gera kiállítására. De ez a meccs is egy jó tapasztalat volt: megtanította a játékosokat arra, hogy pánikhelyzetben "nem szállhat el az agyuk".

Most más lenne az eredmény?

Ebben biztos vagyok. Bár a bírói ítélet olyan egyértelműen igazságtalan volt, hogy paradox módon jól jöttünk ki ebből. Ha megnyerjük a meccset, akkor talán kevesebb ember áll mellénk, mint így.

Mi azért jobban örültünk volna a győzelemnek.

Mi is. De a csapat megmutatta, hogy külső körülmény kell ahhoz, hogy megverjenek bennünket. Viszont a pánikkal nem tudtunk mit kezdeni.

Máltát legyőztük (2-0), aztán viszont 3-0-ra kikaptunk Moldovától. Se bírói csalás, se külső körülmény. Botrányos vereség volt egy olyan ellenféltől, amely - hogy az Ön szavait idézzük - nem tartozik a világ elitjébe.

A Moldova elleni mérkőzésre nem tudtunk megfelelően összpontosítani, nagyon komoly menedzselési problémák miatt.

Például?

Ezt most nem fogom kifejteni.

Így azonban olybá tűnik, mintha a felelősséget hárítaná át. Ha veszít a csapat, akkor más a hibás?

Nem hárítom a felelősséget senkire, csupán megjegyzem, hogy a 14 mérkőzésünkből csak ezen az egyen nem összpontosítottak eléggé a játékosok. A második félidőben például ész nélkül rohantak előre, hogy bizonyítsanak.

A görögöktől is kikaptunk (1-2).

Olyan posztokon veszítettük el azt a meccset, amelyeken nem játszanak a játékosaink: Priskin Tomi egymaga megverhette volna a görögöket, Vaskó rosszul helyezkedett stb. Öngólt ajándékoztunk nekik, és volt egy olyan tizenegyes, ami elkerülhető lett volna egy jobb helyezkedéssel vagy egy jobb kifutással. De a csapatjátékunk nem volt rossz, és rengeteg helyzetet kialakítottunk.

Ez igaz, csakhogy kikaptunk, és a csapat a 6. helyen végzett a csoportjában, amire korábban még sosem volt példa.

Ezt kikérem magamnak! A hatodik hely nem számít!

Miért nem?

Mert lényegtelen, hogy a 3. vagy a 7. helyen végez egy csapat a selejtezőben. Nem ez számít, hanem az, hogy kijutott-e. Ráadásul a világranglistán 26 helyet léptünk előre ahhoz képest, amikor átvettem a csapatot.

Az Eb-selejtezők előtti álláshoz képest az európai csapatok rangsorában visszaestünk.

Ahhoz nekem mi közöm? Volt négy mérkőzés az elején, amiből hármat elbuktunk, az egyiket Máltán, amiért elképesztő mínuszpontokat kaptunk.

Ezzel csak azt akartuk jelezni, hogy a fejlődést nem a világranglistán elért helyezés jelenti, márpedig mindenki - főleg az MLSZ - ezzel takarózik.

A világ futballját most ugyanúgy pozicionálták, mint a tenisz-világranglistát. Tökmindegy, hogy egy csoportban milyen eredményt ér el a csapat. Egy dolog számít, a világranglista-helyezés.

Azért a teniszben is más, ha valaki öt szoros szettben kap ki, vagy sima hat-nullákkal. Az a 6. hely ugyanis ott rezonál még egy jó ideig a közvéleményben.

Rendben. Én viszont azt mondom: valamit valamiért. Ezt a válogatottat nem szabad az eredményesség alapján megítélni.

Csakhogy mindenki - az MLSZ és Ön is - az eredményességre hivatkozik. Senki nem Vass Ádám játékára hívja fel a figyelmet, hanem arra, hogy a világranglistán éppen hány helyet javítottunk.

Sajnos beleestünk abba a hibába, hogy rosszul volt lekommunikálva minden. Mert soha nem a tényleges fejlődést kommunikáltuk, hanem az eredményesség szempontjait vettük figyelembe. De a szurkolók nyilván nem véletlenül álltak a válogatott mögé.

Szerintünk sem véletlenül. Ennek a válogatottnak végre van koncepciója.

Erre mondtam azt, hogy valamit valamiért: ha koncepciót akarunk, akkor be kell áldoznunk az eredményességet.

Legyen, akkor áldozzuk be az eredményességet. De az utolsó két vereség után miért nem lehetett beismerni, hogy igenis, fáj a vereség, vagy miért nem lehet elnézést kérni a hatodik helyért? Miért kellett árnyalni a képet, miért kellett mellébeszélni?

Ott voltak a sajtótájékoztatón?

Ott. Azt mondta: "Büszke vagyok a csapatra."

Csakhogy azt a csapat egész éves teljesítményére értettem. A selejtezősorozat lezárult, nekem értékelnem kellett. Nem a görögök elleni meccs döntötte el, hogy milyen munkát végeztünk egy év alatt.

A válogatott az utolsó hét tétmeccsén mindössze két akciógólt lőtt. Ezt hogyan kommentálná?

És kihagytunk emellett tizenkét helyzetet… Úgy nem lehet eredményt elvárni, hogy a játékosaink nem játszanak. Ez sorsdöntő. Engem nem érdekel, hogy Priskin a Watfordban nem játszik. Játsszon a Hull Cityben, csak játsszon. Két akciógól? Nézzük meg akkor a válogatott hazai mérlegét, egyetlen vereséget találunk.

Ez igaz, de nézzük meg az idegenbeli mérleget is: Görögország 0-2, Norvégia 0-4, Törökország 0-3, Moldova 0-3...

Kötözködni lehet. De mindig a hazaiból kell kiindulni. Egy fiatal csapat képes egy bizonyos csapatjátékot játszani megszokott körülmények között, jó közönség előtt, önbizalommal.

Az utóbbi évekhez képest a válogatottnak voltak kifejezetten jó meccsei is, ezt elismerjük. Mégis gyakran úgy tűnt, hogy tovább folyik az önámítás. A vereséget is nevén kell nevezni, nem csupán a fejlődést. Miért félt ettől?

Mert számomra az eredményesség mellékes volt. Az volt a fontos, hogy legyen egy olyan válogatottunk, amelyikre a későbbiekben lehet építeni. Mert nem volt ilyen csapatunk az elmúlt húsz évben. Egyik percről a másikra nem lehet olyan együttest formálni, amelyik mindjárt hozza is az eredményeket. Ez tévedés.

És mikor kérdezhetjük az eredményekről is?

2010 őszén, amikor a 2012-es Eb selejtezői megkezdődnek.

Ez úgy hangzik, mintha alibizne. Ha jól értjük, az elkövetkező vb-selejtezők is tét nélküliek?

Nem, ne essünk át a ló túlsó oldalára. Már a vb-selejtezőkön is lehetnek bravúrjai ennek a csapatnak. De nem mi vagyunk az esélyesek.

Akkor miért gerjeszt irreális elvárásokat az MLSZ? Miért nyilatkozzák azt, hogy kijutunk? Hogy a selejtezők beosztása álomszerű?

Mert ezek a vágyaink. De ha csak a feltételrendszert nézem, akkor még mindig a pályán van a legkisebb különbség. Ha azt nézem, hogy a görög és a magyar futball milyen helyzetben van, akkor nem 2-1-re kell kikapni, hanem 10-0-ra.

És azt vállalja, ami a Nemzeti Sport címlapján jelent meg? Hogy kijutunk a 2012-es Eb-re.

Igen, ennek a csapatnak ott kell lennie a 2012-es Európa-bajnokságon, addigra be kell érnie.

Nem szeretnénk megbántani egyetlen játékost sem, de jelen pillanatban nehezen tudjuk elképzelni, hogy Vanczák vagy Vaskó eséllyel léphetne pályára például egy svéd vagy egy portugál csatársor ellen.

A magyar futballnak vannak olyan tehetségei, akik által fejlődhet. De vannak olyan posztok, ahol nincsenek nemzetközi szintű futballistáink.

Melyek ezek a posztok?

Nincsenek védőink. Mutassanak egy jobb belső védőt Vaskónál. Régen például Dunát lehetett rekeszteni a balhátvédekkel, most pedig még rossz balhátvédünk sincs. Az egész NB1-ben egyetlen egy balhátvéd van, az MTK-s Pollák. Még az is elképzelhető, hogy meg kell próbálni három belső védővel játszani, mert nincsenek szélső védőink.

Volt egy csörte a korábbi szövetségi kapitány, Lothar Matthäus és az MLSZ között, arról, hogy fejlődött-e a válogatott. Követte a nyilatkozatháborút?

Matthäus előbb érjen el valamit edzőként, s majd utána szólhat. Eddig még egy helyen sem töltötte ki a szerződését, edzőként semmilyen sikereket nem tud felmutatni.

A Partizannal bejutott a BL-csoportkörbe.

Amikor pedig a magyar válogatott szövetségi kapitánya volt, akkor egyetlen gólt rúgtunk magasabban rangsorolt csapatnak (Rajczi a bolgárok ellen - a szerk.). Pedig az ő nevével olyan csapatoknál kapott munkát, ahol nem lett volna nehéz eredményesnek lenni. De egyelőre semmit nem alkotott, a magyar futballban sem.

Huszti Szabolcsnak most járt le az eltiltása, így ismét visszatérhet a válogatottba. Mi is volt pontosan a Huszti-affér?

Bejött a szobámba, s azt mondta, se velem, se a csapattal nincs problémája, de úgy döntött, hogy ő a soron következő két mérkőzésre nincs felkészülve. Bántja az, hogy nem kezdő, mert úgy érzi, befér ebbe a magyar válogatottba, és nem szeretne küzdeni a helyéért. S hogy nem utazik el velünk a görögök és a norvégok elleni meccsre.

Azóta beszéltek egymással?

Nem hiszem, hogy nekem kellett volna hívnom őt. Nem miattam, nem az én kedvemért lett válogatott.

Ha Ön marad a válogatott szövetségi kapitánya, meghívja a keretbe?

Igen. Bár az ő posztján ott van Dzsudzsák, aki most került ki külföldre, és várhatóan sokat fog fejlődni. Halmosiról pedig ódákat zengenek Plymouthban, jelenleg ő a csapat legértékesebb játékosa.

Ön marad a magyar szövetségi kapitány?

Nem tudom.

Nem megalázó ez a helyzet? Alig maradt már külföldi sztáredző, akinek a neve nem hangzott el eddig.

Az én szerződésem lejárt az A-csapatnál. A válogatott irányítását meghatározott időre vettem át, most az MLSZ-nek jogában áll azt mondani, hogy mást akar helyettem. De az is lehet, hogy én sem akarom folytatni. Azt még senki sem kérdezte meg tőlem, milyen feltételekkel vállalnám a munkát.

Mi megkérdezzük. Milyen feltételekkel vállalná?

A magyar válogatottnak nincs feltételrendszere. Moldovában, Azerbajdzsánban, mindenütt a világon technikai centrumok vannak. Itt viszont a csapat elmegy edzőtáborba a Termál hotelbe, és az Elektromos pályáján edz, ami csupa göröngy. Vagy a Vízművek pályáján.

Mennyi esélyt lát arra, hogy ön marad a szövetségi kapitány?

Van, amikor 5% esélyt látok rá, van, amikor 95%-ot. Ha a feltételrendszerre összeszedik a pénzt, akkor egészen biztos, hogy külföldi kapitány lesz. Azt ígérték, hogy neves, jó nevű, nagy tapasztalatokkal rendelkező edzőt hívnak majd, de itt még az a Henk Ten Cate sem tudott eredményeket produkálni, aki a világ egyik legjobb trénere, s ezt bizonyította a Barcelonánál. Amikor kivitték az MTK-stadionba, akkor az volt az első kérdése, hogy hol a stadion? Azt hitte, az az edzőpálya.

Hogyan fog változni a magyar futball?

Bajnoki szinten nem fog változni. Majd ha dúsgazdag ukrán üzletemberek megveszik a magyar klubokat, és idehozzák a jó mentalitású játékosokat, akkor talán változhat.

Az itteni mentalitás is megváltozhat?

Elméletileg igen, de ahogy a magyar embert ismerem, ez soha nem fog megváltozni. Mert mi túl kényelmesek vagyunk mindenhez.

Ha nem lenne szövetségi kapitány, akkor is kijárna a gyalázatos színvonalú magyar bajnoki meccsekre?

Előtte is kijártam, utána is kijárok majd. Nézni fogjuk, mert a miénk, a sajátunk. Ilyen őrültek vagyunk.

(anfield-ktn)

*****