Irapuato: 31 éve
Hamis az a duma, hogy azok a felelősök, akik "szétverték" a máskülönben "világszínvonalú" magyar válogatottat. Annak a csapatnak a játékosai, saját utólagos állításaik ellenére, még évekig játszottak ilyen-olyan magyar válogatottakban, csak azt a "kegyelmi" állapotot már nem lehetett reprodukálni a taktikailag és üzletileg viharsebesen fejlődő európai csúcsfutball világában
Harmincegy éves az irapuatói rémálom. Bár ez a kifejezés túlzás, emlékszem, amekkora várakozással, reménnyel ültünk le a tévé elé, a negyedik (vagy már a harmadik) ruszki gól után már nevetni is tudtunk kínunkban, másnap meg gyászjelentéseket írtunk poénból, hogy a magyar válogatott kinyiffant, de Kanada ellen feltámadunk stb.
Persze, óriási volt a zuhanás a vb-t megelőző várakozás után. Én speciel akkor már a harmadik magyar válogatottat láttam világbajnokságon és négy évvel korábban is fájt, hogy a belgák ellen milyen kevésen múlt a továbbjutás - de ez a Mezey-féle csapat tényleg elhitette az országgal, hogy SOKKAL jobb bármelyik előző magyar válogatottnál, amit még láthattunk (Alberték, pláne Puskásék már akkor se játszottak, kit érdekel a folytonos nosztalgia tizenévesen), és higgyétek el nekem, az a sok nagyon értelmes, nagyon okos és találó elemző, aki a 0-6, meg a kiesés után elmagyarázta, mennyire törvényszerű az egész bukás, a vb előtt ugyanúgy csápolt, izzadt hónaljjal üvöltve hirdette, hogy hajrámagyarok és minimum nyolc között leszünk, mint a többi, "egyszerű" szurkoló.
Azóta szokás azt mondani, hogy ott tört el minden, Irapuato, a 0-6 a magyar futball bukásának, halálának szimbóluma lett, és ami utána következett, az tényleg annyival volt silányabb annál az előző pár évnél, hogy érthető is ez a narratíva (ha a két hónapig eminens tanulóról év végére kiderül, hogy valójában lusta és hülye, nehéz értelmezni az első két jó hónapot). De azért az azóta eltelt idő és a sok értelemben még most is tartó teljes nihil, ami a magyar futballszakmát jellemzi, árnyalja ezt a megközelítést. A magyar foci nem Mexikóban bukott el, ott csak annyi történt, hogy a sivár környezetéből kiemelt és két évig jól menedzselt válogatott, egy minden értelemben pocsék, minden lehetséges szakmai szempontból elhibázott felkészülés után öt perc alatt összezuhant és tönkre lett verve egy meccsen. Láttunk ilyet azóta is. A teljes bukás benne volt már a hetvenes évek álprofi, belterjes közegében is, csak hát a mi szerencsénkre a világfutball akkor még nem olyan csapásszámban haladt, mint utána, amikor gyakorlatilag újrakezdte az evolúciót – a magyar foci összes gyengesége, a munka hiánya, a rossz mentalitás akkor szakadt a belőle élők nyakába, amikor a sportág fejlődése, a belé áramló pénzek hatására űrsebességre kapcsolt.
Épp ezért hamis az a duma, hogy azok a felelősök, akik "szétverték" a máskülönben "világszínvonalú" magyar válogatottat. Annak a csapatnak a játékosai, saját utólagos állításaik ellenére, még évekig játszottak ilyen-olyan magyar válogatottakban, csak azt a "kegyelmi" állapotot már nem lehetett reprodukálni a taktikailag és üzletileg viharsebesen fejlődő európai csúcsfutball világában. Mi ott maradtunk valahol a mexikói sivatagban a kis emlékeinkkel, nosztalgiáinkkal. Például arról a csapatról, amelyet Mezeyék katasztrofálisan készítettek fel egy világbajnokságra, hogy aztán a futballtörténelem egyik legnagyobb edzője, Lobanovszkij szépen elterelje a vakvágányra.
További cikkek a rovatban
Leekens, a jól helyezkedő kalandor?
Néhány nappal ezelőtt olvastam el az Index interjúját Georges Leekens-szel, a magyar válogatott frissen kinevezett szövetségi kapitányával. Azt hittem, káprázik a szemem, és még mindig nehezen tudom értelmezni az olvasottakat.
Very Important Drukker
Szóval az történt, hogy péntek reggel fölhívtak az MLSZ-től, hogy a Szurkolói Klub szokásos internetes totóján én nyertem meg a VIP-belépőt. Beszámoló a Groupamából, a Magyarország–Costa Rica meccsről.
Siralomvölgy, ez a mi hazánk
Búsongunk, gyanakszunk, utálkozunk, irigykedünk. Siralomvölgy, jelen pillanatban ez a mi hazánk.
Védőháló – nélkül…
…párszor már vérig sértettek, mióta szúr a borostám, de olyan sunyi, aljas érzést csak ritkán jegyzek fel, mint amit az idegenbeli meccseken szoktam a füzetembe írni – betelt a füzetem!
"Egyet béengedek úgyis"
Székelyföldön nyaraltunk, szembe jött velünk egy plakát, így hát meccsre is mentünk. Megérte. Zeteváralja–Székelyvarság rangadó a román kupában.
Öt pontban a Vidi elmúlt hetéről
Az elmúlt hét napban a Videoton megnyerte harmadik körös EL-párharcát a Bordeaux ellen, elkerülte a legnehezebb ellenfeleket a playoffkör sorsolásán, majd idegenben megverte a Mezőkövesdet.
Őrült hajrá vagy fogadási csalás?
Feltűnően sok sorsdöntő gól születik az NB I-es mérkőzések utolsó perceiben? Egyre gyakrabban fordul elő, hogy nem az a csapat győz, amelyik megszerezte a vezetést? Átböngésztük az elmúlt tizenhat NB I-es szezon mérkőzéseit, és meg kellett állapítanunk, hogy a magyar bajnokságban újabban tényleg töb…
Gera, ne csússz be!
- Bajnokok Ligája
- Európa-liga
- Midtjylland
- Ferencváros
- Budapest Honvéd
- Videoton
- Nomme Kalju
- Hapoel Beer Seva
Három magyar csapat maradt versenyben a nemzetközi kupákban, és az, amit láttunk tőlük ezen a héten, valamivel jobb, mint az utóbbi évek termése. A rémálom-meccsek (Tirana, Torpedo Zsodino, Zseljeznicsar) ezúttal elmaradtak.
Kikaptunk, benne van, lesz jobb
Magyarországon, nem kell aggódni azért, hogy a futball lekerül esetleg az újságok címlapjáról. A „magyarfoci”, így egybe, hallatni akar magáról, azt akarja, hogy róla beszéljenek, önző egy teremtés.
