Egy-két-há – MTK
A napokban bevonatoztam Pestre, s ahogy minden bevonatozáskor, célba érés előtt most is fölpillantottam a Hungária körúti reflektorokra. A stadion szemei. Kiestek. Ki lesz a következő, mi jöhet még
Ma már nem követem a magyar futballt, leszámítva a fősodor viselt dolgait, azokat is ad hoc nethírek alapján, nem vagyok rajta az eredményeken, nem járok meccsre, ha föl kéne sorolnom egy kezdő tizenegyet, aligha futná többre egy kezdő háromnál – nem merek rákérdezni magamnál, de gondolatban talán még mindig a gyerekkori gombfocicsapatok tagjait rakosgatom föl a képzeletbeli Várhidi-táblámra, Garabától Híresen át Nyúlig. Viszont a minap kiesett az MTK.
Sose kötődtem különösebben a klubhoz, ha már, akkor a Csank gardírozta Vác, vagy mint kocadrukkerekhez illik, a Manchester-ölő Zete, esetleg a sándortamásos Loki, és persze főleg szülővárosom csapata, az egyébként szintén kék-fehér Gyula.
Nagyapámhoz azonban kötődtem. Ő tanított meg rüszttel lőni (garázskapu, Morzsi mint Koszta János), és ő volt, aki ha lecsúszott a második hosszúlépés a családi partikon, előállt a rigmussal – egy-két-há: MTK! (a kettőspontban nem vagyok biztos, de a legendás MTK-keménymag mintha így zsolozsmázná) –, amire őszintén bólogatni illett, leszámítva keresztapát, aki fradistaként ugyanezt skandálta, de a szurkolói karakternek megfelelően gúnyosan, amitől nagyapám szeme vérbe borult, és odavágott a Ferencvárosnak, mire keresztapa türelmének hajszálere is elpattant, és kezdetét vette a nagy családi hozzáértés a focihoz. Mondanám, hogy késhegyre menő vita bontakozott ki, de nagyapámnak nyársa volt.
Nagymamám nyolc évet élt egyedül, utolsó hónapjait leginkább kórházban töltve. Vasárnaponként én vittem neki az ebédet a sudár nyárfáktól védett szanatóriumba. Ostoba voltam, meg nyilván szerelmes, ezért míg szegénykém a forró levest kanalazta, hogy erőre kapjon, vagy legalább az erő illúziója meglegyen a hátralévő hetekre, beszélgetés helyett sokszor a tévé elé ültem a kórházi folyosón. Az egyik húsleveses vasárnap délben MTK-meccset adtak. Valaki gólt fejelt (szerintem Híres), a kommentátor teli tüdőből ordibált, görögtűz kéklett a lelátón. Így emlékszem. Élet volt, csodálatos.
A napokban bevonatoztam Pestre, s ahogy minden bevonatozáskor, célba érés előtt most is fölpillantottam a Hungária körúti reflektorokra. A stadion szemei.
Kiestek. Ki lesz a következő, mi jöhet még?
MTK nélkül egy kelet-európai ország pontosan annyit ér, mint Népszabadság nélkül. Adjátok vissza az MTK-mat, adjátok vissza nagyapámnak az MTK-ját, de gyorsan! Egy-két-há!
További cikkek a rovatban
Leekens, a jól helyezkedő kalandor?
Néhány nappal ezelőtt olvastam el az Index interjúját Georges Leekens-szel, a magyar válogatott frissen kinevezett szövetségi kapitányával. Azt hittem, káprázik a szemem, és még mindig nehezen tudom értelmezni az olvasottakat.
Very Important Drukker
Szóval az történt, hogy péntek reggel fölhívtak az MLSZ-től, hogy a Szurkolói Klub szokásos internetes totóján én nyertem meg a VIP-belépőt. Beszámoló a Groupamából, a Magyarország–Costa Rica meccsről.
Siralomvölgy, ez a mi hazánk
Búsongunk, gyanakszunk, utálkozunk, irigykedünk. Siralomvölgy, jelen pillanatban ez a mi hazánk.
Védőháló – nélkül…
…párszor már vérig sértettek, mióta szúr a borostám, de olyan sunyi, aljas érzést csak ritkán jegyzek fel, mint amit az idegenbeli meccseken szoktam a füzetembe írni – betelt a füzetem!
"Egyet béengedek úgyis"
Székelyföldön nyaraltunk, szembe jött velünk egy plakát, így hát meccsre is mentünk. Megérte. Zeteváralja–Székelyvarság rangadó a román kupában.
Öt pontban a Vidi elmúlt hetéről
Az elmúlt hét napban a Videoton megnyerte harmadik körös EL-párharcát a Bordeaux ellen, elkerülte a legnehezebb ellenfeleket a playoffkör sorsolásán, majd idegenben megverte a Mezőkövesdet.
Őrült hajrá vagy fogadási csalás?
Feltűnően sok sorsdöntő gól születik az NB I-es mérkőzések utolsó perceiben? Egyre gyakrabban fordul elő, hogy nem az a csapat győz, amelyik megszerezte a vezetést? Átböngésztük az elmúlt tizenhat NB I-es szezon mérkőzéseit, és meg kellett állapítanunk, hogy a magyar bajnokságban újabban tényleg töb…
Gera, ne csússz be!
- Bajnokok Ligája
- Európa-liga
- Midtjylland
- Ferencváros
- Budapest Honvéd
- Videoton
- Nomme Kalju
- Hapoel Beer Seva
Három magyar csapat maradt versenyben a nemzetközi kupákban, és az, amit láttunk tőlük ezen a héten, valamivel jobb, mint az utóbbi évek termése. A rémálom-meccsek (Tirana, Torpedo Zsodino, Zseljeznicsar) ezúttal elmaradtak.
Kikaptunk, benne van, lesz jobb
Magyarországon, nem kell aggódni azért, hogy a futball lekerül esetleg az újságok címlapjáról. A „magyarfoci”, így egybe, hallatni akar magáról, azt akarja, hogy róla beszéljenek, önző egy teremtés.
