2016.08.15., Purosz Leonidasz

Meglepetést okozott az NB I-ben a Vasas, és a csapat jó szereplésének okait a Focitipp új szerzője, Purosz Leonidasz kutatja.

Öt forduló után nem kis meglepetésre a Ferencváros vagy a Videoton helyett a Vasas áll az NB I tabellájának élén – az angyalföldi gárda ráadásul nem „mezőkövesdek” és „gyirmótok”, hanem a négy magyar kupacsapat ellen jegyzi a győzelmeit.

            Történt, hogy egy unalmas júliusi koraestén arra vetemedtem, hogy megnézzek egy Vasas–Debrecen NB I-es mérkőzést. Nem voltak nagy elvárásaim, azonban a Vasas játéka olyannyira megtetszett, hogy évek után először elkezdtem követni egy magyar csapat bajnoki meccseit. Szó sincs persze arról, hogy Angyalföldön különösen szép, nemzetközi színvonalú focit kezdtek volna játszani, az viszont biztos, hogy a csapat játéka kifejezetten karakteressé vált, és – egyelőre – eredményesnek bizonyul. Három végignézett meccsük után megpróbálom összeszedni, szerintem miért.

 

Olaszos taktika, németes játékfilozófiával

            Oenning mester meglepő, de igen sikeres húzása a három belsővédős rendszer alkalmazása, amely leginkább az olasz kis- és középcsapatok sajátja, de nemzetközi porondon is megállta már a helyét – gondoljunk a Juventus BL-menetelésére, vagy a Squadra Azzurra spanyolok elleni meccsére az Eb-n. A Vasas taktikája az olaszos 5-3-2 (3-5-2)-höz képest annyiban más, hogy egy klasszikus középcsatárral állnak fel, ellenben két visszavontabb támadót is alkalmaznak: a posztot rendszerint betöltő Remili és Ádám nem klasszikus vonalszélsők, inkább oldalirányba gyakran kimozgó támadó középpályások. A Vasas 5-2-3-ja aszimmetrikus formáció: míg a jobboldali wingback szerepét betöltő Szivacski hagyományos védekező focista, a balon Hangya technikásabb, a támadásokkal bátran fellépő játéka gyakran eredményez némi eltolódást – ilyenkor rendszerint a balközéphátvéd Ristevski lép a helyére. A formáció nagy előnye, hogy rugalmas, a csapat könnyen váltogathatja az 5-4-1, 4-3-3, 3-4-3 alakzatokat.

            A csapat másik nagy erénye, hogy kulturált focit játszik. Vasas-szurkolónak lenni valószínűleg olyan érzés lehet – na jó, kis túlzással – mint a magyaroknak szorítani az Eb-n: a precíz védekezésen alapuló, gyors kontrákra építő, de a rövidpasszos, átmeneti labdatartástól sem megijedő karakter egyértelműen a német iskola hatása. Akár a Storck-féle válogatott, a Vasas is a fegyelmezettséget keveri a vagánysággal; pár meccs után kiderült, hogy a szerényebb képességű labdarúgókból is sokkal többet ki lehet hozni, mint eddig – ahogyan az is, hogy nem feltétlenül mindenki szerényebb képességű labdarúgó. Üdítő volt látni, hogy a Doll vezette Fradi az Oenning féle Vasas meccsén NB I-hez szokott szemnek mekkora volt az iram. Több német szakembert a magyar fociba!

 

A keret

            Bár adná magát – és a Vasas Facebook-követői meg is teszik –, hogy az angyalföldiek eddigi teljesítménye alapján magyar Leicestert vizionáljunk, ez két szempontból is elhamarkodott volna. Egyrészt csupán öt fordulón vagyunk túl, természetesen az is lehet, hogy tavasszal a Vasas már a kiesés ellen küzd. Másrészt – tavalyi pengeélen táncolás ide vagy oda –, ha a Transfermarkt értékbecslését vesszük alapul, a csapat talán annyira nem is underdog: bár a Fradi-Vidi páros anyagi lehetőségeit (khm…) tekintve jóval a mezőny előtt jár, a harmadik legértékesebbnek tartott Debrecen alig egymillió euróval előzi meg a Vasast, amely a hatodik helyet foglalja el a 12-ből. Sztárok ugyan nincsenek, de majdnem minden posztra jut NB I-es szinten minőségi konkurencia, így Oenningnek valószínűleg nem lesz gondja a rotálással. A belsővédő-választék (Ristevski, Korcsmár, Debreceni, Vaskó, Burmeister) kifejezetten impozáns, ami pedig biztató, az a fiatalok aránya a csapatban. Nem véletlen ugyanis, hogy a Vasas adja az utánpótlás-válogatott magját, ahogy az sem, hogy 20–21 éves kulcsembereik egy része már a Storck-csapat közelében is számításba került. Nagy G., Szivacski, Hangya, Osváth, Vida, Berecz, Ádám, Novák után pedig ott a még fiatalabb generáció, a 18 évesek, akik már most megkapják a játékperceket – maradjon is így.

 

+1

            A futball persze nem algoritmusok alapján leírható játék. Fradiverés ide vagy oda, Oenning nagyon szimpatikusan elismerte, hogy összességében nem ők voltak a jobb csapat az Üllői úton. Mert fegyelmezett és koncentrált volt a Vasas, ez tény, csakhogy a zöld-fehérek két-három ziccert elpuskáztak, és ha Djuricin nem hagy ki mindent, talán ez az írás sem születik meg – a három győzelem, két vereség azért nem akkora kunszt. A Vasas tehát azért is jó, mert szerencséje van. (Akár a magyar válogatottnak is az volt Portugália ellen, gondoljunk csak bele Dzsudzsák két megpattanó lövésébe a portugálok ellen…) A Vasas is talán akkor lesz igazán érdekes, ha elpártol mellőlük a szerencse – ha nem hagyják ki az ellenfelek a helyzeteiket, ha nem fejel be minden szögletet Vaskó. Ha ezt is kibírják Angyalföldön, a csapat 3–6. helyezésében – szerintem – nem volna semmi irreális.