2016.03.14., Kiss László

Felemelő volt a tegnapi Csepel–Fradi II. Meccsre ment a tábor. Lesz balhé, vagy nem? Ez is kérdés volt, és megkaptuk a választ: nem volt.

KÉPGALÉRIA A MECCSRŐL A FOCITIPP FACEBOOK-OLDALÁN >>>

 

„Jó nekem!”

Az Erdélyi utca végén elhagyjuk a kertvárosi miliőt, ahol leparkoltunk. A pólókon Erdély és Nagy-Magyarország. Megérkezünk a stadionhoz, beállnak a Fradi-buszok, kiszállnak a fradisták, és bontják a borokat. Vagy söröket. „Itt van a Tábor, Kubatov itt van a Tábor!” – zúgja a tömeg. Sörös dobozok szerteszét, a megszokott rend felborulni látszik. Végül a csepeliek közé megyünk, hogy lássuk a Tábort. Ülőhely akad, de nem ülünk le, a székek piszkosak, de ezt a futballszurkoló nem nehezményezi, hoz újságot, megoldja. Mi most nem hoztunk. Régen voltunk meccsen. Én legalábbis. Fél órával a meccs előtt már majdnem teltház, a terjengő szotyiszag és örökzöld magyar slágerek mellett kezdődhet a tavaszi idény leginkább várt találkozója. Jó nekem!

 

 

„Szép volt, Csepel!”

A meccs harmadosztályú volt, de ha nem mondja senki, akkor lehetett volna NB1-es is. Egy-két beadás a dán Kenneth Christiansent idézte. A dán dinamit magyar kivitelezésben, de első bajnoki gólja utáni táncát sosem feledjük (a videón 2:12-től indul). A Fradi legnagyobb neve a kispadon ülő Lipcsei Péter volt, a játékosok nevei, megvalljuk férfiasan, egytől egyig ismeretlen volt. De két nevet megtanultunk: Szemán Lajos és Mészáros Attila. Az ő gyönyörű góljaikkal nyert a kiesőhelyen álló Csepel a listavezető zöld-fehérek ellen. A meccs végén a Tábor „szép volt, Csepel!” rigmussal üdvözölte a győztest.

 

 

„Szép volt, Tábor!”

De lássuk be, nem a meccs érdekelt minket sem, hanem a Fradi Tábora. Hányan lesznek, és főleg: hogyan szurkolnak majd? Többször, több helyen kinyilvánítottuk véleményünket, hogy nem tudunk azonosulni rasszista, antiszemita rigmusokkal, náci bűnözőkre való megemlékezésekkel, ebből kiindulva (és nem ennek ellenére) azt sem tudjuk elfogadni, hogy teljes csoportokat bélyegezzenek meg, mert nem hajlandók alávetni magukat a vénaszkennernek, és nem szeretnének felkerülni Kubatov listájára. Nem csalatkoztunk, a Tábor végig kulturáltan éltette a Ferencvárost, ünnepelte önmagát, átélhette az együvé tartozás felemelő érzését, és eközben egyetlen „cigányozást, zsidózást, mocskosozást, takarodj-ozást” sem hallottunk tőlük. Horribile dictu, még az Újpestet sem szidták. Csak Kubatov Gábornak üzenték, hogy: ITT VAN A TÁBOR! A hangulat frenetikus volt, a szurkolók örök élménnyé tettek egy harmadosztályú meccset. Nagyon reméljük, hogy a Táborban ez a többségi álláspont: nem a zsidózásra, a cigányozásra és a politikai állásfoglalásokra – igen a szenvedélyes, sportszerű szurkolásra dobbal, tűzijátékkal és a többivel.

 

Csepel trogerz

Habár a meccs a Fradi Táborról szólt, ne feledjük a vendéglátókat sem. A csepeliek alaposan kitettek magukért. Több molinóval és tűzijátékkal készültek (képek a focitipp facebook-galériájában). A ferencvárosiak elismerő tapssal jutalmazták a hazaiak koreóját. Azt pedig különösen nagy ováció fogadta, amikor a piros-kékek lepedőn üzenték: Ti vagytok a Ferencváros! A találkozó nyolcvanadik percében fekete kapucnis (Trogerz Csepel), perselyt rázogató srácra lettünk figyelmesek. Jelképes összeggel, 200 forinttal mi is hozzájárultunk a csepeli ultrák következő koreográfiáira.

 

Stadiont mindenhova?

A csepeli stadion nem része a stadionrekonstrukciós programnak, és várhatóan nem is lesz a része, de ez a csepelieket sem zavarja. Senki sem szidta azokat az állapotokat, amelyek a nyolcvanas éveket idézték, sőt: ilyen egy igazi magyar futballpálya hangulata. Rozsdás kerítés, kempingasztalról árult poharas kóla, szotyi, dobozos sör jeges vízben hűtve. Nem úri-múri, Pancho és Groupama Aréna. És voltak tízezren. Halló MLSZ, halló kormány, tízezren! Tetszik érteni?

 

Szurkolót mindenhova!

Tegnap végérvényesen bebizonyosodott, hogy stadionépítési projekt teljes zsákutca. A futball ugyanis Magyarországon még jó darabig nem lesz a jómódú középosztály szórakozása. És ne is legyen az. Engedjék vissza azokat a pályákra, akiknek tényleg életük a futball. Akkor is, ha a véleményük radikális, akkor is, ha eldobálják a dobozos söröket, akkor is, ha odapisálnak a klubház falára, a bokrok tövébe. Akkor is, ha ez egyeseknek nem tetszik. Lassan írjuk le, hogy mindenki megértse: csak Csepelen voltak annyian, mint az NB1 többi mérkőzésén.

 

Hogy is mondta Márai? „Csakugyan olyan gonosz végzet ez, a világon kívül élni, elrejtve egy közösségben, mely kissé szurtos és maszatos, de mégis meleg és sűrű, mint a vér? Talán nem is olyan gonosz ez a cigányvégzet. Nem tudok fölényesen nézni a putrikra, mikor a kocsi elhajt mellettük, a Rend betonországútján.”