2013.07.30., ktn

Először fordul elő, hogy augusztusban már egyetlen magyar csapat sem érdekelt a nemzetközi kupaporondon. 2013 nyarán hamar búcsúzott a Videoton, a Győr, a Debrecen és a Honvéd is. Végigpörgettük az elmúlt húsz év európai kupakrónikáját a magyar indulók szempontjából, főleg a kudarcokra fókuszálva.

Csányi Sándor MLSZ-elnök nemrég arról nyilatkozott, hogy néhány éven belül stabil BL- és EL-csoportkörös részvételt vár a magyar klubcsapatoktól. Néhány hazai klubnál az átlagbérhez képest csillagászati összegeket keresnek a játékosok, a csapatok kerete tele van (sok helyütt valóban minőséget képviselő) idegenlégiósokkal, előrelépés helyett idén mégis visszalépés történt. A totális kupakudarc kapcsán máris összeesküvés-elméletek kaptak szárnyra, ezek ismertetése helyett azonban inkább lássuk, mi történt a közelmúltban.

1993-1999: BL-csoportkörtől a kudarcokig

Húsz évvel ezelőtt még egyetlen angol lapnak sem jutott volna eszébe san marinó-i vagy máltai szintet emlegetni a magyar futball apropóján (ahogy ezt az izraeli lapok tették a Győrrel kapcsolatban). 1993 őszén a Bajnokok Ligája első fordulójában a Honvéd tisztes helytállást mutatott fel a Manchester Uniteddel szemben, s csak 5-3-as összesítéssel búcsúzott az angol bajnokkal szemben. (A Honvéd idén is öt gólt kapott - a szerb Vojvodinától.) Ekkoriban a magyar csapatok még képesek voltak komoly meglepetéseket okozni. Micsoda élmény volt élőben végigizgulni a Ferencváros-CSZKA Moszkva KEK-visszavágót, amelyen a Fradi húszezer néző előtt 2-1-re győzött, s végül tizenegyesekkel 7-6-ra verte a vendégcsapatot. Az Üllői úton telt ház, teljes eksztázis. Igaz, a Fradinak a nyolcaddöntőben már sok volt a Porto, de az idegenbeli 6-0 után Lipcseiék Pesten legalább nyerni tudtak 2-0-ra. Utólag visszatekintve a korszakra: szép idők voltak, az 1994/95-ös kupaidényben a Honvéd kiverte a Twentét, egy évvel később pedig jött az FTC felejthetetlen BL-menetelése.

Ezután azonban elindultunk a lejtőn. 1996 nyarán a Fradi csúnyán kikapott a BL-selejtezőben a Göteborgtól, de az UEFA-kupában valamit javított a presztízsén. Az Olimpiakosz kiverése akkor is nagy dolognak számított, a Newcastle elleni hazai 3-2 pedig egyike az elmúlt húsz év legnagyobb meccseinek (visszavágó: 0-4). Az 1996/97-es idényben igazi csalódást mégis a Honvéd és a BVSC okozott a drukkereknek. A Honvéd kettős vereséggel búcsúzott a KEK-től a francia harmadosztályban szereplő Nimes-mel szemben, amelynek ez volt az első (s mindmáig utolsó) európai kuparészvétele. De magyar klub ellen írt történelmet a walesi Barry Town is, amely tizenegyesekkel búcsúztatta a Mezey György által irányított BVSC-t az UEFA-kupából. Jellemző, hogy a walesi egyesület azóta kilenc nemzetközi kupapárharcot vívott, de csak egy névtelen azeri csapat (FK Samkir) ellen tudott továbblépni. A kilencvenes évek második felében kisebb sikerek (az MTK-nak például sikerült kivernie a Fenerbahcét az UEFA-kupából) mellett a magyar klubok belefutottak néhány nagy zakóba is. Főleg az Újpest töltötte be a pofozógép szerepét (Sturm Graz 0-4, Bruges 0-5, Vojvodina 0-4).

2000-2004: Békés évek, bundagyanúval

A kétezres évek viszonylag békésen teltek a magyar klubok számára. A 2000/2001-es idény során a BL selejtezőjében a Dunaferr például kiverte a Hajduk Splitet (2-2, 2-0), majd a Rosenborg elleni kiesés (2-2, 1-2) után a Feyenoord ellen sem kellett szégyenkeznie (0-1, 1-3) az UEFA-kupában. Ugyanekkor az MTK a második fordulóig jutott, a Nantes azonban megállította (0-1, 1-2). Az összehasonlítás kedvéért: a Nantes abban az évben francia bajnoki címet szerzett, a Feyenoord pedig a rákövetkező idényben megnyerte az UEFA-kupát! Ez nem a Strömsgodset vagy a Mladoszt Podgorica szintje. S hogy mi jutott még a kétezres évek első felére? További két győzelem horvát klubokkal szemben (ma már ez is nehezen képzelhető el): a ZTE az NK Zagreb, a Debrecen a Varteks Varasdin együttesének mutatott ajtót. A Ferencváros bejutott az UEFA-kupa csoportkörébe, s az akkor még ötcsapatos rendszerben megelőzte a skót Hearts-ot (2004). A csúcspontot mégis alighanem 2002 nyara jelentette, amikor a ZTE Koplárovics Béla góljával 1-0-ra nyert a Manchester United ellen. A visszavágót felejtsük el.

Ebből az időszakból a legnagyobb vihart a Dunaferr váratlan kudarca kavarta. 2001 nyarán a dunaújvárosiak az UEFA-kupa selejtezőjében a ciprusi Olimpiakosz Nicosiát kapták ellenfélül, s az idegenbeli 2-2 után hazai pályán 4-2-re kikaptak, ezzel kiestek. A szurkolók dühöngtek, a jól értesültek bundáról suttogtak. Nem véletlenül: évekkel később kiderült, hogy a mérkőzés előtt Salamon Miklósnak háromszázezer dollárt ajánlottak fel, hogy győzze meg társait, anyagilag jobban járnak a vereséggel. A Dunaferr védője azonnal jelentette az esetet a klubvezetésnek, a visszavágón pedig nem is lépett pályára. Ez sem segített. Érdekes a mérkőzés kapcsán elolvasni Egervári Sándor edző nyilatkozatát: "Gyengén játszottunk, rosszul védekeztünk, a ciprusiak megérdemelten jutottak tovább. Gyorsan kétgólos hátrányba kerültünk, sajnos nem sikerült fordítanunk. Gratulálok az Olimpiakosz Nicosiának." A jelenlegi szövetségi kapitány akkor még nem mondta el azt, amit tavaly tavasszal maga is elismert: "Emlékszem, hogy kaptunk jelzéseket, tájékoztattuk is a szakosztály és a klub vezetőit, de házon belül igyekeztünk megoldani a problémát" - mondta Salamon megkereséséről Egervári. Miért kellett ezzel a kijelentéssel "házon belül" hosszú éveket várni?

2005-2008: Szégyenre szégyen

2005 nyarán egy pillanatra azt hittük, minden megváltozik. A Debrecen álomfutballt mutatott be a Hajduk Split ellen, 8-0-s összesítéssel búcsúztatva a horvát csapatot a Bajnokok Ligája második selejtezőfordulójában. A horvátok elbizakodottságát jellemzi, hogy a válogatott legendás szövetségi kapitánya, Ciro Blazevic a spliti visszavágó előtt 6-2-es Hajduk-győzelmet tippelt - aztán a DVSC 5-0-ra nyert idegenben. Ezzel azonban a Loki el is lőtte a puskaporát, a következő körben a ManUTD két 3-0-s győzelemmel helyre tette a debreceniek egóját. S hogy az idők változnak, azt az UEFA-kupa első fordulójának eredménye mutatta meg: az ide átsorolt Debrecen 6-1-es összesítéssel búcsúzott a Sahtar Donyeckkal szemben...

A horvátok elleni nyolcas után ez megalázónak tűnt, de a Ferencvárosnak még a Debrecent is sikerült alulmúlnia. A Fradi a belorusz MTZ-RIPO Minszk elleni párharc első meccsét 2-0-ra elveszítette az Üllői úton, így a visszavágón hiába nyert 2-1-re, kiesett. A kiesésnél is fájdalmasabb volt az, amilyen teljesítményt a Ferencváros játékosai nyújtottak az első mérkőzésen. A Ferencváros focistái elsősorban durvaságaikkal hívták fel magukra a figyelmet, a meccs után a főleg ifistákkal felálló fehéroroszok edzője szóvá is tette Budovinszky Krisztián brutális működését. A Fradi-pályáról a nézők is eltűntek, a találkozót mindössze ötezren tekintették meg a helyszínen. A lefújás után László Csaba klasszikus közhellyel zárta mondandóját ("Dolgozunk tovább") - szomorú állandóságot mutat, hogy a Videoton és a Debrecen idei kiesését követően José Gomes és Kondás Elemér is ezzel az arcpirító szöveggel próbálta menteni a menthetetlent.

Alig egy évet kellett várni, és kiderült, hogy még ennél is van lejjebb. A Debrecen már a Bajnokok Ligája első selejtezőkörében kipottyant, miután a nevesincs Rabotnicski Szkopje elleni visszavágót 4-1-re elveszítette. A mérkőzést kilenc emberrel befejező DVSC trénerének megszólalása új, minden eddiginél alacsonyabb szintre helyezte az edzői értékelés műfaját: „Úgy indult a találkozó, ahogy terveztük, a vezetés után szerettük volna lassítani a játékot, az viszont nem szerepelt a terveink között, hogy azonnal egyenlít az ellenfél" - magyarázta "terveit" Supka Attila. S ha ezt még lehet fokozni: a 2006/07-es szezonban az Újpest hazai pályán 4-0-ra kikapott a liechtensteini FC Vaduz csapatától. Ez volt a magyar klubfutball történetének egyik legszégyenletesebb kilencven perce. "Körülbelül egy hete dolgozom a csapattal, de erre semmi nem utalt. Ennyi volt" - mondta rezignáltan Bicskei Bertalan, majd azonnal lemondott posztjáról. Döntése érthető volt, a lefújás után azonnal tüntetni kezdtek ellene a szurkolók. A kínos vereséggel kapcsolatban rengeteg pletyka látott napvilágot, s máig tartja magát az a feltevés, hogy Bicskeit saját játékosai buktatták meg. A focisták és a szurkolók azt sérelmezték Újpesten, hogy a klubvezetés az előző szezon végén menesztette a kispadról Mészöly Gézát. A Vaduz elleni 0-4 volt a bosszú.

A helyzet az ezt követő években sem javult. 2007 nyarán az MTK a hazai 2-1-es győzelmet követően idegenben 1-0-ra kikapott az örmény MIKA Asztarak együttesétől, és ezzel kiesett az UEFA-kupából. Erre a sorsra jutott a Honvéd is, a Hamburg elleni négygólos idegenbeli vereséget hozó mérkőzést néhány hónappal később már a bundagyanús találkozók között emlegették. A 2005 és 2008 közötti négy idényről mindent elmond, hogy a magyar csapatok 18 párharcot vívtak a BL-ben, valamint az UEFA-kupában, de ezek közül csak ötöt tudtak megnyerni. A legyőzöttek veretes névsora a következő: Hajduk Split (horvát), Kajrat Almati (kazah), Nistru Otaci (moldáv), Sahtyor Karagandi (kazah), Zesztafoni (grúz).

2009-2013: Sikeres periódus, majd csőd

A rendszerváltás utáni klubfutball legsikeresebb évei során háromszor is láthattunk magyar klubot a BL vagy EL csoportkörében. A debreceniek 2009-ben a Bajnokok Ligájában, egy évvel később pedig az Európa-ligában jutottak főtáblára. A DVSC nem bírta a BL-tempót, mind a hat mérkőzését elveszítette, s összesen 19 gólt kapott. A hajdúságiak az Európa-ligában is csoportutolsóként végeztek, de az utolsó találkozójukon legalább megverték a Sampdoriát. A Videoton tavaly úgy jutott be az Európa-liga csoportkörébe, hogy az utolsó öt selejtezőmeccsén gólt sem kapott. A Vidi a főtáblán sem vallott szégyent, az utolsó fordulóig megőrizte matematikai esélyét a továbbjutásra. Különösen az elmúlt évek eredményeinek tükrében lesújtó a magyar klubok nemzetközi kupaszereplése 2013 nyarán. Ennél csak jobb jöhet. Vagy másképpen fogalmazva: még mindig van lejjebb?

(ktn)

A cikk eredetileg a pozsonyi Új Szó futballmellékletében jelent meg.