Videoton: a szükséges plusz
Balhé szerencsére nem volt. Sajnos foci se. Csak küszködés, egymásnak feszülés, a labda rúgása. A Videoton kiküszködte a továbbjutást a pozsonyi Slovan ellen - néha egy 0:0-nak is lehet örülni.
Délután hat óra. A Sóstói stadion parkolójában mintha valami monstre maffia-találkozó zajlana éppen: terepjárók és luxuskocsik előtt kigyúrt kopaszok sorakoznak, lehetnek mintegy százötvenen - ők az ún. stewardok, akiket majd sárga mellényben látunk viszont a meccsen.
A stadion környékére újabb és újabb rendőrosztagok érkeznek. Amerre nézünk, mindenütt egyenruhások. Sok eszük nincs, Székesfehérvár előtt minden szlovákiai rendszámú autót "begyűjtöttek", válogatás nélkül, s eltelt némi idő, mire rájöttek, hogy a KN, DS, GA rendszámú kocsikban nem Slovan-drukkerek, hanem a Videoton sikeréért szorító csallóközi magyarok várakoznak...
Közben benézek egy sarki kocsmába, ahol a Honvéd-Anzsi mérkőzés megy egy kistévén. Odabent egyetlen vendég ücsörög, egy barázdált helyi arc, egyik kezében fröccs, a másikban cigaretta. - Már vezetnek a ruszkik - mondja. - A Honvéd-védelem összehozta a gólt. Ahogy szokta.
A vendégszektor bejáratánál semmi mozgás. Megállok egy rendőr mellett, néhány percig az ő recsegő adóvevőjéből hallgatom a jelentéseket: "Fővárosi drukkerek érkeztek a városba, feltehetően a vendégszurkolók érdeklik őket." Bingó. Néhány perccel később ugyanaz a hang recsegi tovább minden egységnek, hogy "a fradisták a plázánál vannak". Aztán hosszú percekig semmi, a jelek szerint lekapcsolták őket, mert a négy buszból és néhány autóból álló pozsonyi konvoj végül sértetlenül gördül be a stadionhoz, negyven perccel a kezdés előtt.
A pályára lépő játékosokat impozáns piros-fehér-zöld lelátói élőkép fogadja. A pozsonyiak kifütyülik a magyar himnuszt, és bemutatkozásképpen azt skandálják: "rasszisták, fasiszták, huligánok vagyunk" ("racist, fascist, hooligans").
A meccs gyönge. Se gól, se gólhelyzet, se futball. "Ne simogassátok őket, ütközzetek már!" - kiabál egy elégedetlen drukker. A címzettek nem hallják, ezért aztán nem is ütköznek. A Vidinek megfelel a 0:0, inkább védekezik, mint támad. A Slovan erőlködik, a továbbjutáshoz gólt kell rúgnia. Menne előre, ha tudna. Weiss néhányszor átrendezi a támadóalakzatot, hátha ezzel megzavarja a Videotont, a trinidadi Peltier például három poszton is feltűnik, de ez minden.
A második félidő is hasonló. Amikor a Slovan fölénybe kerülne, a közönség állítja talpra a hazai csapatot, ismét piros-fehér-zöldbe öltözik a stadion, szól a "Hajrá, Vidi!". Két egyforma képességű csapat küszködik egymással, nem is lehet más a végeredmény, mint döntetlen. Mégis zúg a vastaps: néha a kínkeserves 0:0-nak is lehet örülni.
"Mi nagyon éretten játszottunk, minden helyzetre megfelelően reagáltunk" - ezt már Paulo Sousa mondja. Nyilván túloz. Mert ha például Gyurcsó Ádám megfelelően reagált volna, akkor belövi a meccs egyetlen helyzetét, s megkíméli a szurkolókat az idegbajos hajrától.
Melyik csapatrészében volt jobb a Videoton? Egyikben sem. Csakhogy a fehérvári közönség mintha jobban akarta volna a sikert, mintha jobban ki lett volna rá éhezve. S éppen ez a lelátóról érkező impulzus jelentette azt a pluszt, azt az adrenalintöbbletet, ami végül továbbjuttatta a Vidit.
A meccs utáni sajtótájékoztatón oldott a hangulat. Mindenki a szőke tolmácslánynak szurkol, akinek oda-vissza kellene fordítania, de szlovákul nem tud, a futballterminológiát pedig magyarul sem ismeri. Lerí róla, hogy legszívesebben másutt lenne, lehetőleg a világ túlsó végén, ahol nincsenek olyan bonyolult és érthetetlen kifejezések, mint "középpályás", "letámadás" vagy "idegenben lőtt gól". Végül már Weiss is mosolyog, rövidre fogja mondandóját, s bátorítólag odaszól a szőkeségnek, hogy hagyja csak, ne kínlódjon tovább, mára ennyi elég volt.
Éjjel negyed tizenkettő. Csöndes a környék. A lovasrendőrök odébbgaloppoztak, a szirénák elhallgattak, a szurkolók pedig elégedetten hazaballagtak: balhé nem volt, a Videoton továbbjutott, a Slovan kiesett, szóval minden oké.
Gazdag József
A cikk eredetileg a pozsonyi Új Szóban jelent meg.
További cikkek a rovatban
Leekens, a jól helyezkedő kalandor?
Néhány nappal ezelőtt olvastam el az Index interjúját Georges Leekens-szel, a magyar válogatott frissen kinevezett szövetségi kapitányával. Azt hittem, káprázik a szemem, és még mindig nehezen tudom értelmezni az olvasottakat.
Very Important Drukker
Szóval az történt, hogy péntek reggel fölhívtak az MLSZ-től, hogy a Szurkolói Klub szokásos internetes totóján én nyertem meg a VIP-belépőt. Beszámoló a Groupamából, a Magyarország–Costa Rica meccsről.
Siralomvölgy, ez a mi hazánk
Búsongunk, gyanakszunk, utálkozunk, irigykedünk. Siralomvölgy, jelen pillanatban ez a mi hazánk.
Védőháló – nélkül…
…párszor már vérig sértettek, mióta szúr a borostám, de olyan sunyi, aljas érzést csak ritkán jegyzek fel, mint amit az idegenbeli meccseken szoktam a füzetembe írni – betelt a füzetem!
"Egyet béengedek úgyis"
Székelyföldön nyaraltunk, szembe jött velünk egy plakát, így hát meccsre is mentünk. Megérte. Zeteváralja–Székelyvarság rangadó a román kupában.
Öt pontban a Vidi elmúlt hetéről
Az elmúlt hét napban a Videoton megnyerte harmadik körös EL-párharcát a Bordeaux ellen, elkerülte a legnehezebb ellenfeleket a playoffkör sorsolásán, majd idegenben megverte a Mezőkövesdet.
Őrült hajrá vagy fogadási csalás?
Feltűnően sok sorsdöntő gól születik az NB I-es mérkőzések utolsó perceiben? Egyre gyakrabban fordul elő, hogy nem az a csapat győz, amelyik megszerezte a vezetést? Átböngésztük az elmúlt tizenhat NB I-es szezon mérkőzéseit, és meg kellett állapítanunk, hogy a magyar bajnokságban újabban tényleg töb…
Gera, ne csússz be!
- Bajnokok Ligája
- Európa-liga
- Midtjylland
- Ferencváros
- Budapest Honvéd
- Videoton
- Nomme Kalju
- Hapoel Beer Seva
Három magyar csapat maradt versenyben a nemzetközi kupákban, és az, amit láttunk tőlük ezen a héten, valamivel jobb, mint az utóbbi évek termése. A rémálom-meccsek (Tirana, Torpedo Zsodino, Zseljeznicsar) ezúttal elmaradtak.
Kikaptunk, benne van, lesz jobb
Magyarországon, nem kell aggódni azért, hogy a futball lekerül esetleg az újságok címlapjáról. A „magyarfoci”, így egybe, hallatni akar magáról, azt akarja, hogy róla beszéljenek, önző egy teremtés.