Repülünk a boldogságtól
, ktn
Az írek ellen végre támadott a magyar válogatott, gólt azonban ezúttal nem sikerült szereznie. Az eredmény mégis biztató.
Jól zárult a magyar válogatott tavaszi programja, Csehország 2:1-es legyőzése után hazai pályán 0:0-ra végeztünk Írországgal szemben. Az ellenfél kispadján Giovanni Trapattoni ült, a támadósorban Robbie Keane kujtorgott, csereként pedig beállt az a Stephen Hunt, aki egykor betörte Petr Cech koponyáját. Veretes névsor, ünnepi 0:0.
A találkozó után a mérkőzés kommentátora és a válogatott szövetségi kapitánya egyértelmű fejlődésről szólt – mintha összebeszéltek volna. Felhívták a néző figyelmét a tényre: a magyar válogatott két évvel ezelőtt súlyos vereségeket szenvedett két, vb-re készülő válogatottal szemben. Emlékszünk: Erwin Koeman csapata kikapott Németországtól (0:3) és Hollandiától is (1:6). Csakhogy a német válogatott néhány héttel később bronz-, a holland pedig ezüstérmet szerzett a dél-afrikai világbajnokságon. Meg lennénk lepve, ha Csehország és Írország hasonló bravúrt hajtana végre a lengyel-ukrán kontinenstornán.
Ezzel együtt nem fanyalgunk. Jóleső érzés látni, hogy a magyar csapat két nívós ellenféllel szemben is abszolút helytállt, az egyiket ráadásul 33 év után legyőzte. Jó tudni, hogy van élet Gera Zoltán (33) és Hajnal Tamás (31) nélkül, Bogdán Ádámról pedig lassan elhisszük, hogy az utóbbi harminc év legjobb magyar kapusa lehet. Örültünk Dzsudzsák „oroszos szocializációjának” – nem húzta vissza a lábát az összecsapásoknál, sprintben jött vissza védekezni. Tetszett a középpályán Varga József, akit – s ezt mindig hangoztattuk – baklövés jobbhátvédként szerepeltetni.
Csak az örökös demagógia miatt rossz a szánk íze. Hogy miért akarja a magyar futball körül mindenki ösztönösen azt mondani a semmire, hogy jó? Vagy – mint most – a jóra azt, hogy kiváló? Miért hasonlítjuk össze a német válogatottat az ír válogatottal?
Ezekre a kérdésekre nem fogunk választ kapni. Viszont – s ezt most borítékoljuk – a két júniusi meccsünk eredményének köszönhetően a világranglistán hamarosan évtizedek óta nem látott magasságokba repülünk. Reméljük, két év múlva is repülünk – a boldogságtól, Brazíliába.
(ktn)
További cikkek a rovatban
Leekens, a jól helyezkedő kalandor?
Néhány nappal ezelőtt olvastam el az Index interjúját Georges Leekens-szel, a magyar válogatott frissen kinevezett szövetségi kapitányával. Azt hittem, káprázik a szemem, és még mindig nehezen tudom értelmezni az olvasottakat.
Very Important Drukker
Szóval az történt, hogy péntek reggel fölhívtak az MLSZ-től, hogy a Szurkolói Klub szokásos internetes totóján én nyertem meg a VIP-belépőt. Beszámoló a Groupamából, a Magyarország–Costa Rica meccsről.
Siralomvölgy, ez a mi hazánk
Búsongunk, gyanakszunk, utálkozunk, irigykedünk. Siralomvölgy, jelen pillanatban ez a mi hazánk.
Védőháló – nélkül…
…párszor már vérig sértettek, mióta szúr a borostám, de olyan sunyi, aljas érzést csak ritkán jegyzek fel, mint amit az idegenbeli meccseken szoktam a füzetembe írni – betelt a füzetem!
"Egyet béengedek úgyis"
Székelyföldön nyaraltunk, szembe jött velünk egy plakát, így hát meccsre is mentünk. Megérte. Zeteváralja–Székelyvarság rangadó a román kupában.
Öt pontban a Vidi elmúlt hetéről
Az elmúlt hét napban a Videoton megnyerte harmadik körös EL-párharcát a Bordeaux ellen, elkerülte a legnehezebb ellenfeleket a playoffkör sorsolásán, majd idegenben megverte a Mezőkövesdet.
Őrült hajrá vagy fogadási csalás?
Feltűnően sok sorsdöntő gól születik az NB I-es mérkőzések utolsó perceiben? Egyre gyakrabban fordul elő, hogy nem az a csapat győz, amelyik megszerezte a vezetést? Átböngésztük az elmúlt tizenhat NB I-es szezon mérkőzéseit, és meg kellett állapítanunk, hogy a magyar bajnokságban újabban tényleg töb…
Gera, ne csússz be!
- Bajnokok Ligája
- Európa-liga
- Midtjylland
- Ferencváros
- Budapest Honvéd
- Videoton
- Nomme Kalju
- Hapoel Beer Seva
Három magyar csapat maradt versenyben a nemzetközi kupákban, és az, amit láttunk tőlük ezen a héten, valamivel jobb, mint az utóbbi évek termése. A rémálom-meccsek (Tirana, Torpedo Zsodino, Zseljeznicsar) ezúttal elmaradtak.
Kikaptunk, benne van, lesz jobb
Magyarországon, nem kell aggódni azért, hogy a futball lekerül esetleg az újságok címlapjáról. A „magyarfoci”, így egybe, hallatni akar magáról, azt akarja, hogy róla beszéljenek, önző egy teremtés.
