Hat-három, hetvenegy
1953. november 25. Sosem lesz még egy ilyen csapatunk...
1953. november 25-én a magyar válogatott Londonban 6:3-ra legyőzte Angliát, az egy évvel későbbi budapesti visszavágón pedig 7:1-re (ahogy akkoriban emlegették: az angolok egy hétre jöttek és hét-egyre mentek).
Grosics Gyula, az Aranycsapat kapusa egyszer azt nyilatkozta a 6:3-ról, hogy számukra az akkor csak egy meccs volt a sok közül, örültek a győzelemnek, hogyne, hiszen az odahaza 90 éven át veretlen angolok skalpját szerezték meg, de senki sem gondolta volna, hogy ez történelmi tett.
Pedig olyannyira az, hogy november 25-e a magyar labdarúgás napja.
Sajnos. Mert tulajdonképpen szomorú, hogy több mint fél évszázaddal ezelőtti futballmeccsek tartják bennünk a hitet. Vagy örülnünk kellene, hogy legalább szép emlékeink vannak, ha már focink nincs? A hétvégi Fradi-DVSC-t a legnagyobb jóindulattal sem lehet futballnak nevezni, a meccs kapcsán csak annak volt hírértéke, hogy a ferencvárosi huligánok kitörték egy metrószerelvény ablakait és felvagdosták az üléseket.
Persze, 1954-ben is borultak a villamosok és törtek a kirakatüvegek Budapesten, csakhogy azon a napon a válogatott vb-döntőt játszott (NSZK 2:3). Egy évvel később pedig skandináv túrán vett részt, Dániát 6:0-ra, Norvégiát 5:0-ra, Finnországot 9:1-re, Svédországot pedig 7:3-ra verve. Togóban vagy Angolában ekkor még nem is álmodtak futballról. Ma, 2005-ben mi álmodunk arról, hogy egy Angola-szintű válogatottunk legyen.
Magyarország jelenleg a 71. a világranglistán. Ha összekapjuk magunkat, Venezuelát és Kuvaitot talán megelőzhetjük, Guatemalát, Zimbabwét vagy a 30 hellyel előttünk álló Hondurast viszont aligha. Ahhoz futballozni kellene.
Legalább tizedannyit mutatni, mint anno november 25-én a Wembley-ben.
(vss.focitipp.hu)
*****
További cikkek a rovatban
Futball a földi pokolban
Hetvenkét éve, 1945. január 27-én szabadult fel a történelem egyik legnagyobb szégyenfoltjának helyszíne, az auschwitzi lágerkomplexum. A krematóriumok között időnként futballmérkőzéseket rendeztek.
Kisbeszéd-töredék a szünetről
Nos, csak a kép kedvéért, kedves magyar bajnokság, jó hír, hogy páran lessük még a monitort, a takarót. Kevésbé jó: nem mindig tudjuk, hogy amit látunk az a valóság, vagy végtelenített felvételről valami régi program. Azaz, hogy élsz e még egyáltalán. Nagygéci Kovács József a "szünetről".
„Tengerben a tenger”
Július 14-én, csütörtökön, 66 éves korában meghalt Esterházy Péter író, Esterházy Márton testvére. NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF egy személyes történetet idéz fel a futball iránt rajongó EP-ről. Jelen időben beszélünk róla.
„Magyaros, csípős”
Állandó posztolónk, SZOMBATHY PÁL újságíró tökélyre fejlesztette a minimált az előzetes esélylatolgatás során. Rövid, de velős. Eb-körkérdések.
, focitipp
Magyarország futballban is világirodalmi tényező
A cím legföljebb azok számára szorulhat némi magyarázatra, akik nem hallottak még a magyar íróválogatottról. Remélhetőleg ők vannak kevesebben. Különösen ama három feledhetetlen famagustai (Észak-Ciprus) nap után, amikor a csapat nemzetközi színtéren is – újra – letette névjegyét. Nem is akárhogy! –…
Kőrösi Zoli halálára
Tegnap meghalt egy magyar író, aki szeretett focizni, és tudott is írni a fociról. A logikai láncolatból ne maradjon ki az se, hogy tudott is focizni, és szeretett is írni. Szegő János búcsúzik tőle.
Nyerjen könyveket a Focitippel!
Itt a Focitipp nagy könyvnyeremény-akciója. Hat nyertes összesen 18 könyvet nyerhet meg a játékban, amely a Facebookon zajlik.
A Professzor visszaemlékezései
Mit tudhatunk meg Andrea Pirlóról a Gondolkodom, tehát játszom című önéletrajzi könyve alapján? Rengeteg mindent – de azért várjuk a folytatást. Könyvkritika.
Egy Dózsa-regény vége
Szusza, Bene és Törőcsik – három egykori futballsztár egy fotón. Szegő János új sorozata a kultúrszekcióban: "egy kép alá".