2017.01.27., Nádudvari Péter

Hetvenkét éve, 1945. január 27-én szabadult fel a történelem egyik legnagyobb szégyenfoltjának helyszíne, az auschwitzi lágerkomplexum. A krematóriumok között időnként futballmérkőzéseket rendeztek.

Hetvenkét éve, 1945. január 27-én szabadult fel a történelem egyik legnagyobb szégyenfoltjának helyszíne, az auschwitzi lágerkomplexum. Becslések szerint 1,1 millió embert öltek meg ott, akik közül minden harmadik áldozat magyar volt. Az iparszerűen működtetett halálgyárban elkövetett gyalázatos szörnyűségek jelentős részét megismerhette már a nagyvilág, azt azonban viszonylag kevesen tudják, hogy alkalmanként futballmezeket, stoplis cipőket, labdákat rejtő küldemények érkeztek a birkenaui lágerbe, amik aztán kellékei lettek ,,minden idők legbizarrabb futballeseményének”, az auschwitz-birkenaui koncentrációs tábor bajnokságának.

A magyar zsidóság deportálásakor (1944. május 15. – július 8.) Auschwitz-Birkenau az összeomlás szélére került: szűk két hónap alatt mintegy 435 ezer személy érkezett a vonatszerelvényekkel, az ennek következtében kialakult hatalmas terheléstől megbénult a tábor adminisztrációja, logisztikai rendszere, ez a hétezer szolgálatot teljesítő SS között egyre nagyobb feszültséget szült, amit csak fokozott a foglyokkal szemben érzett gyűlölet folyamatos táplálása, a tömeges kivégzések okozta intenzív audiovizuális hatások sokasága, a folyamatos alkoholizálás, a korlátok nélküli szexuális szabadosság stb. Mindez személyiségük teljes amoralizálódásához vezetett.

Az akkori táborparancsnok, Rudolf Höss számára fontos volt, hogy az SS-ek kipihenhessék magukat, csökkenjen a köztük levő feszültség. Ennek egyik eszköze volt a futball.

1944 tavaszán a táborkomplexum birkenaui részében a kórházszektor egyik szegletére gyeptéglákat hoztak a környékbeli mezőkről, és egy jó minőségű futballpályát alakítottak ki ott.

A pálya egyik oldalán a cigánytábor volt, a másik oldalán a III. krematórium. Vagyis az egyik oldalról a borzalmas állapotokat, másikról a halálba menők sokaságát láthatták a ,,játékosok”.  A walesi lágerválogatott kapusa, Ron Jones így emlékszik vissza az első, auschwitz-birkenaui futballpályán szerzett borzasztó tapasztalataira:

Ha a szél feléd fújt, annak szaga iszonyatos volt. Mindig attól féltünk, hogy mi leszünk a következők.

A krematóriumokban dolgozó sonderkommandósok (a holokauszt idején az egyes koncentrációs táborokban javarészt zsidó foglyokból álló munkacsapatok, amelyek tagjait a meggyilkoltak holttestének elégetésére kényszerítették – lásd Saul fia) is beálltak focizni, ha technikai okok, például javítás vagy takarítás miatt szüneteltetni kellett az elgázosításokat.

KL Auschwitz 3-4. rész

A magát ,,auschwitzi ember”-nek nevező holokauszt-túlélő, Schwarz Sándor (1911–2007) így emlékszik vissza arra, hogy lett ő Auschwitz–Birkenau egyik "futballsztárja":

Bejött egy SS-tiszt, furcsa felhívással fordult felénk.

– Ki van itt maguk között hivatásos labdarúgó?

Én felnyújtottam a kezem, szóltak nekünk, hogy menjünk ki. A barakk háta mögött technikai próbának vetettek alá. Nekem vissza kellett fejelni a labdát. Vissza tudtam ölbe fejelni. A második művelet az volt, amikor vissza kellett rúgni a labdát. Az már nehezebb volt, mert akkor egy nehéz fatalpú cipő volt a lábamon. Sikerült ölbe visszarúgni. A harmadik művelet volt a legkönnyebb: a lábam alatt meg kellett állítani a labdát. Találkoztam Steinberger (Solti) Dezsővel, ő később a felszabadulás után a milánói Internazionale menedzsere lett. Ő menedzserszerű feladatot töltött be ott, ő közölte velem:

– Te futballista leszel, kedvezőbb lesz a helyzeted, mint futballistának. De jól vigyázz, meg ne sérüljél, mert itt a sérülteket nem gyógyítják, hanem itt gázkamra van. Auschwitzban több lágernek van futballcsapata, itt mérkőzések lesznek – mondta Steinberger.

Érdekesség, hogy – amint az a fenti visszaemlékezéséből kiderül – Schwarz Sándor tulajdonképpen hazudott, amikor hivatásos labdarúgókat keresett az SS-tiszt, és felnyújtotta a kezét, hiszen a deportálását megelőzően csak megyei bajnokságban játszott, nem a labdarúgással kereste a kenyerét. Abban bízott - amit aztán Steinberger (Solti) Dezső meg is ígért neki –, hogy jobb dolga lesz futballistaként, mint fogolytársainak.

A vesztes meccs következménye gyakran tarkólövés, a sérülésé elgázosítás volt. Az egyes csapatok ,,tulajdonosai” SS-tisztek lettek. Saját csapatuknak többletélelmiszert és pihenőidőt biztosítottak. Hatalmas összegekben lehetett fogadni a mérkőzések eredményeire. Mindez feszültséget és bizarrériákat szült. Egy ilyen esetet elevenít fel az ,,auschwitzi ember”:

Elég jó képességű csapattal kerültünk össze. 2:2-re állt a mérkőzés, amikor az egyik SS-tiszt elővette a pisztolyát, fenyegetve minket, hogy győzni kell. Egy fogoly volt ennek a mérkőzésnek a vezetője, és megítélt a javunkra egy tizenegyest. Az ellenfél két SS-tisztje beszaladt, össze-vissza verték a bírót. Az utolsó percekben sikerült 3:2-re győzni, ennek a győzelemnek nagyon örültünk, mert kaptunk krumplit, húst, egy nagy darab kenyeret. Ez volt a győzelmi prémium.

Auschwitz-Birkenau ,,futballbajnoksága” is ihlethette az 1980-ban Magyarországon forgatott Menekülés a győzelembe című filmet, amelyben a futballőrült Steiner hadnagy futballmérkőzést szervez a szövetséges foglyok és a náci katonák között. A főbb szerepeket  színész- és futball-legendák, (pl. Sylvester Stallone, Pelé) játszották. A második világháborús Párizsban és környékén játszódó filmet Budapesten és Dunakeszin forgatták (többek között az akkori MTK-stadionban). Érdekesség, hogy feltűnik abban a 2010 és 2013 között regnáló egykori szövetségi kapitányunk, Egervári Sándor is – a náci katonák alkotta csapat színeiben.

Schwarz Sándor, az auschwitz-birkenaui ,,futballsztár” és Steinberger (Solti) Dezső, akinek többek között magas szintű német nyelvtudása miatt lehetőségében állt fogolytársain segíteni, egyaránt túlélte a holokausztot. Előbbi a debreceni textilgyár vezetője, majd a Centrum áruház igazgatója lett. 1964-ben A halál árnyékának völgyében címmel papírra vetette emlékezéseit. Utóbbi az 1960-as években volt az Internazionale menedzsere, tevékenysége alatt a csapat BEK-et és világkupát is nyert.

Ron Jones, a walesi lágerválogatott kapusának 96 éves korában elmondott visszaemlékezései alapján született meg a ,,The Auschwitz goalkeeper” című könyv, nagyjából hetven évvel azután, hogy  a cigányláger és a III. krematórium között lejátszották Auschwitz-Birkenau futballbajnokságának utolsó mérkőzését…

Irodalomjegyzék

Marsó Judit: A zsidóság 1945 után. Beszélgetés Schwarz Sándorral

Welshman Ron Jones was the goalkeeper of Auschwitz