2016.05.20., focitipp

A cím legföljebb azok számára szorulhat némi magyarázatra, akik nem hallottak még a magyar íróválogatottról. Remélhetőleg ők vannak kevesebben. Különösen ama három feledhetetlen famagustai (Észak-Ciprus) nap után, amikor a csapat nemzetközi színtéren is – újra – letette névjegyét. Nem is akárhogy! – A válogatottban is pályára lépő  Benedek Szabolcs beszámolója a tornáról.

A magyar íróválogatott története írók, irodalmárok közötti baráti focikig nyúlik vissza. A csapat ötletgazdája Kukorelly Endre, aki immár két és fél évtizede vállal döntő szerepet az íróválogatottban és körülötte. A csapat – elsősorban Zilahy Péter munkájának köszönhetően – a nemzetközi porondra is eljutott, a ciprusi tornán a csatárt a kapus, Belányi József, azaz Öcsi segítette a szervezésben. A legutóbbi nemzetközi tornagyőzelem (2008, Bécs) óta a keret alaposan átalakult. Jelenlegi magját a slam poetry műfaj ifjú, jeles képviselői alkotják, ám a gárda sokszínűségét jelzi, hogy Famagustában a 65 éves játékos-edző, nem mellesleg a kortárs magyar irodalom egyik legismertebb alakja, Kukorelly Endre, valamint a 17 éves slammer, Imre Ábris egyaránt pályára lépett.

 

A Football without borders elnevezésű, 2016. május 6. és 8. között lebonyolított tornát az észak-ciprusi Eastern Mediterranean University (EMU) rendezte, és a magyar mellett részt vett rajta az angol, az osztrák, a török és a német íróválogatott (utóbbiak két csapattal), valamint a házigazdák. Az egyetem a sziget északi, törökök által ellenőrzött részén, Famagustában – török nevén Gasimagusában – található, a mérkőzések egy részét pedig a Dr. Fazil Kücük stadionban rendezték, pár lépésre az 1974-ben létrejött tűzszüneti vonaltól. Ennek megfelelően a torna egyebek mellett – például a futball és a sport szeretete, illetve határokon átívelő, embereket és népeket egyaránt összekovácsoló szerepe – Ciprus kettéosztottságára és a helyzet megoldásának szükségességére is óhatatlanul fölhívta a figyelmet.

 

 

Hogy az írók mennyire komolyan veszik a labdarúgást (is), azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy volt olyan válogatott, amely a tornát megelőzően külön edzésekkel, profi szakember irányításával készült. A mérkőzésekre sem kisasszonyfoci volt jellemző: a sportszerűség határait nagy általánosságban sikerült betartani – akadt persze egy-két, a határokat e téren feszegető eset, na de ezeket alapvetően a szenvedélyességnek és a győzni akarásnak lehet betudni –, ám az iram mindvégig nagy volt, az írók pedig ezúttal nem a számítógép képernyője és a fehér papír mellett tették oda alaposan magukat, hanem a (nem egyszer eső, sőt, felhőszakadás áztatta) zöld gyepen.

 

A sorsolást követően a magyarok a házigazdákkal, illetve az egyaránt győzelmi reményekkel érkező törökökkel és a német „A” csapattal került egy csoportba. Utóbbiakat az első nap délelőttjén egy hajtós, de sportszerű meccsen 1-0-ra sikerült legyőzni – megérdemelten, hiszen az összecsapás során végig érezhető volt a magyar írók fölénye. (A mérkőzés előtt a csapatok egyperces csönddel emlékeztek meg a magyar íróválogatott nemrégiben tragikusan fiatalon elhunyt oszlopos tagjáról, Kőrösi Zoltánról. A találkozót követően pedig többen az 1954-es svájci vébét emlegették, amikor is, mint tudott, Puskásék a csoportmérkőzéseken legyőzték a németeket, akikkel aztán a döntőben újra találkoztak, és kikaptak tőlük…) Ezt ugyanannak a napnak a délutánján egy fölényes, a házigazda Észak-Ciprus ellen elért 5-0-s győzelem követte, ami után karnyújtásnyira került a csoportgyőzelem. Ez azért is volt fontos, mert ily módon a gárda erőnyerőként kaphatott egy szabad délutánt. A célt sikerült is elérni: a torna egyik legnehezebb, meglehetősen parázsra sikeredett, indulatoktól sem mentes mérkőzésén, szakadó, özönvízszerű esőben másnap 2-2-es döntetlen született a törökökkel.

 

Akkor még nem lehetett biztosan tudni, legföljebb sejteni, hogy a sors szeszélye folytán a harmadik, egyben zárónap délelőttjén megint velük kell megküzdeni. Ez a találkozó a megnövekedett tét ellenére az előzőnél békésebbre sikeredett, és bár nem volt könnyű mérkőzés, utólag visszatekintve semmi nem kérdőjelezhette meg a magyar csapat 1-0-ás győzelmét. Nem is kérdőjelezte meg senki, íróválogatottunk pedig abszolút favoritként készülhetett a döntőre, amelyben ismét a tornát rosszul kezdő, aztán magára találó házigazdákkal találkozott.

 

 

A számszerű eredmény (3-1) könnyű győzelmet mutat, ám ez kissé becsapós, ugyanis az egyszer már nagy fölénnyel legyőzött ellenfél óriási erőbedobással és elszántsággal küzdött a tornagyőzelemért. A gyakran igen kemény, feszült találkozón 1-0-ás magyar vezetésnél egy összecsapást és némi kakaskodást követően az észak-ciprusiak csatára sárga, a magyarok kapusa piros lapot kapott. A magyar kapuba az a Moldován Lucifer állt, akinek találatával ekkor vezetett a tíz főre fogyatkozott gárda, amely a kényszerű váltást követően még két gólt szerzett, miközben az észak-ciprusiak erejéből csak a szépítésre futotta.

 

A megújult magyar íróválogatott tehát újabb nemzetközi tornagyőzelmet ért el, és hazahozta a kupát, amelyet a torna sikeres lebonyolításáért minden követ eredményesen megmozgató házigazdák szándékai szerint évente vándorserlegként kap meg a győztes. Mi persze abban bízunk, hogy a trófea jövőre kétszer is megteszi a Budapest és Lárnaka közötti repülőutat…

 

Football without borders – EMU international writers’ football tournament, Famagusta, Észak-Ciprus

 

 

2016. május 6.

EMU stadion, csoportmérkőzés

Magyarország–Németország 1–0

Gól: Keresztury M.

 

Dr. Fazil Kücük stadion, csoportmérkőzés

Észak-Ciprus–Magyarország 0–5

Gól: Melecsky, Keresztury M. (2), Benkő, Zilahy

 

2016. május 7.

Dr. Fazil Kücük stadion, csoportmérkőzés

Magyarország–Törökország 2–2

Gól: Moldován, Benkő

 

2016. május 8.

Dr. Fazil Kücük stadion, elődöntő

Magyarország–Törökország 1–0

Gól: Melecsky

 

EMU stadion, döntő

Észak-Ciprus–Magyarország 1–3

Gól: Moldován, Imre, Nagy D.