A lengyel-magyar tanulságáról
, ktn
Másfél éve vette át a magyar válogatott irányítását Egervári Sándor. Az idei év utolsó mérkőzése után miniösszegzésünk következik erről az időszakról.
Lejátszotta utolsó mérkőzését is 2011-ben a magyar válogatott, amely 2:1-re kikapott Poznanban az Eb-rendező lengyel csapattól. Egervári Sándor 2010 nyarán foglalta el a nemzeti tizenegy kispadját, és az ő érkezésével új korszak kezdődött a magyar futballban.
Amíg az Erwin Koeman-korszak utolsó kilenc meccse közül a magyar csapat hetet elveszített, addig az Egervári Sándor vezette együttes mérlege 11 győzelem, 1 döntetlen és 5 vereség. Magyarország a lengyelek elleni meccs előtt utoljára márciusban kapott ki, Hollandiától, 5:3-ra. Mielőtt azonban azt hinnénk, hogy a kép csodaszép, jegyezzük meg, hogy a Koeman-féle csapat az utolsó barátságos mérkőzésein a következő ellenfelekkel találkozott: Románia, Belgium, Oroszország, Németország, Hollandia. Egervári Sándor játékosai az utolsó öt felkészülési mérkőzését a következő ellenfelekkel szemben vívták: Azerbajdzsán, Luxemburg, Izland, Liechtenstein, Lengyelország. A különbség: ég és föld.
A válogatott fejlődése ezzel együtt tagadhatatlan. Az elmúlt másfél évben a gárda olykor sziporkázott. A finnek elleni idegenbeli meccs hajrája, a hollandok elleni idegenbeli mérkőzés második félideje és a svédek megverése katartikus pillanatokat adott a nézőknek. Az összkép még akkor is pozitív, ha figyelembe vesszük a hollandok elleni szégyenteljes hazai 0:4-et vagy az Eb-selejtezőket záró magyar-finn mérkőzést (0:0), amelynek végén a közönség kifütyülte korábban ünnepelt kedvenceit.
A lengyel-magyar találkozón mindenből láttunk egy csipetnyit, ami a magyar válogatottat az Egervári-érában (és azelőtt) jellemezte. Legalább két évtizede ahhoz szoktunk, amit az első félidőben láttunk. Alamuszi, alibista futball, kínos védekezési hibák, teljes nihil. Ne szépítsük, a poznani első negyvenöt percben a - közel sem világverő - lengyelek úgy robogtak át a magyar válogatotton, mintha az a pályán sem lett volna. A második félidő közepén aztán némileg javult a helyzet, Elek és Koman beállásával a középpályás sorunk támadó szelleművé vált, s jöttek is a helyzetek. Katarzis ugyan nem volt, de a Priskin gólja előtti támadás, és néhány más akció is jelezte, ebben a csapatban van potenciál. Néhány percig valós győzelmi reményeink is lehettek - noha a lengyelek korábban már rég eldönthették volna a mérkőzést -, mégis kikaptunk, Vanczák elképesztően peches öngólja miatt. Ez volt az a pillanat, ami a kilencvenes-kétezres évek reménytelen meccseit idézte, a bukaresti kabarét vagy a Puskás Stadiont Ibrahimovic abszurd góljaival. Azt az érzést, hogy megfeszülünk, izzadunk, de a végén mindig az ellenfél nevet.
A futballvezetők, játékosok és szurkolók már nagyon régóta várnak az igazi sikerre. Az Eb-selejtezők után ennek a magyar válogatottnak minden korábbinál nagyobb az esélye arra, hogy legalább a pótselejtezőt érő második helyet elcsípje a vb-selejtezőkön. Ehhez Törökországot és Romániát kell megelőznünk. Kegyetlenül nehéz feladat, de nem lehetetlen. Ha okulunk a lengyelek elleni mérkőzés tanulságából, végre is hajtható. Ez a tanulság pedig pofonegyszerű: csak akkor lehetnek vérmes reményeink, ha minden mérkőzésen a maximumot hozzuk ki magunkból. Kilencven percen keresztül.
(ktn)
További cikkek a rovatban
Leekens, a jól helyezkedő kalandor?
Néhány nappal ezelőtt olvastam el az Index interjúját Georges Leekens-szel, a magyar válogatott frissen kinevezett szövetségi kapitányával. Azt hittem, káprázik a szemem, és még mindig nehezen tudom értelmezni az olvasottakat.
Very Important Drukker
Szóval az történt, hogy péntek reggel fölhívtak az MLSZ-től, hogy a Szurkolói Klub szokásos internetes totóján én nyertem meg a VIP-belépőt. Beszámoló a Groupamából, a Magyarország–Costa Rica meccsről.
Siralomvölgy, ez a mi hazánk
Búsongunk, gyanakszunk, utálkozunk, irigykedünk. Siralomvölgy, jelen pillanatban ez a mi hazánk.
Védőháló – nélkül…
…párszor már vérig sértettek, mióta szúr a borostám, de olyan sunyi, aljas érzést csak ritkán jegyzek fel, mint amit az idegenbeli meccseken szoktam a füzetembe írni – betelt a füzetem!
"Egyet béengedek úgyis"
Székelyföldön nyaraltunk, szembe jött velünk egy plakát, így hát meccsre is mentünk. Megérte. Zeteváralja–Székelyvarság rangadó a román kupában.
Öt pontban a Vidi elmúlt hetéről
Az elmúlt hét napban a Videoton megnyerte harmadik körös EL-párharcát a Bordeaux ellen, elkerülte a legnehezebb ellenfeleket a playoffkör sorsolásán, majd idegenben megverte a Mezőkövesdet.
Őrült hajrá vagy fogadási csalás?
Feltűnően sok sorsdöntő gól születik az NB I-es mérkőzések utolsó perceiben? Egyre gyakrabban fordul elő, hogy nem az a csapat győz, amelyik megszerezte a vezetést? Átböngésztük az elmúlt tizenhat NB I-es szezon mérkőzéseit, és meg kellett állapítanunk, hogy a magyar bajnokságban újabban tényleg töb…
Gera, ne csússz be!
- Bajnokok Ligája
- Európa-liga
- Midtjylland
- Ferencváros
- Budapest Honvéd
- Videoton
- Nomme Kalju
- Hapoel Beer Seva
Három magyar csapat maradt versenyben a nemzetközi kupákban, és az, amit láttunk tőlük ezen a héten, valamivel jobb, mint az utóbbi évek termése. A rémálom-meccsek (Tirana, Torpedo Zsodino, Zseljeznicsar) ezúttal elmaradtak.
Kikaptunk, benne van, lesz jobb
Magyarországon, nem kell aggódni azért, hogy a futball lekerül esetleg az újságok címlapjáról. A „magyarfoci”, így egybe, hallatni akar magáról, azt akarja, hogy róla beszéljenek, önző egy teremtés.
