2011.11.08., focitipp.hu

Albert Flórián 1941-2011

Albert Flórián emlékére.

Albert Flórián őstehetség volt, a labda varázslója, a magyar futball egyetlen aranylabdása.. Illegett-billegett a pályán. Cselezett. Balettozott. Siklott. Könnyedén, légies mozgással.

Legnagyobb sikerei idején is volt civil munkahelye. Újságíróként dolgozott a Magyar Távirati Irodánál, világbajnoki gólkirály létére. Ült a szerkesztőségben, és a TASSZ szovjet hírügynökség sporthíreit fordította. Sakkversenyről, súlyemelésről.

Bukovi Márton, a 4-2-4-es alakzat feltalálója egy ifimeccs után bosszúsan csóválta a fejét. "Mit akarnak ezzel az Alberttel? Ekkora lábbal és ilyen lomha mozgással legfeljebb közepes fedezet lehet belőle." Bukovi kitűnő szemű futballstratéga volt. Ritkán tévedett ekkorát.

Edzeni nemigen szeretett. Ezt maga is bevallotta. Játszani viszont imádott. Albert és a labda: egy meghitt viszony története. "Elegáns, ötletekben gazdag játékával visszahozta a futballba a szépség kategóriáját" - írta róla a Képes Sport az 1966-os angliai világbajnokság után, amikor a magyarok Albert vezérletével 3-1-re legyőzték az évek óta veretlen brazilokat. Gólt nem lőtt azon a meccsen (azt megtette helyette Bene, Farkas és Mészöly), viszont zseniálisan irányított. Általában a felezővonalnál kérte el a labdát, aztán végigkígyózott a brazil védők között. Ő volt a Császár a pályán.

Recsegve-berregve megszólalt a telefon Alberték lakásán. Karácsony este volt, 1967. december 24-e. A felesége vette fel a kagylót. A vonal túlsó az MTI munkatársa jelentkezett be. "Európa legjobb labdarúgójának a feleségével beszélek?" - kérdezte. (Így tudta meg Albert, hogy abban az évben ő kapta az Aranylabdát, megelőzve Bobby Charltont, Beckenbauert vagy Eusébiót.)

Tüneményes játékát tanulmányozni kezdték a brazilok is. 1967 januárjában két hétre meghívta őt a legnépszerűbb brazil csapat, a riói Flamengo. El akarták lesni edzésmódszereit, meg akarták fejteni a titkot. Albert titkát. Az edzéseken fotósok hada állt készenlétben. (Volt idő, amikor a brazil labdazsonglőröket is egy nyurga hercegszántói legény tanította futballozni.)

Flóri a félpályánál labdát kapott, s miután felső teste enyhén előredőlt, kezét, karját, főként a balt, akár egy szárnyat megemelte, jó okkal föltételezhettük, hogy elindul, hogy elkezd szlalomozni, s előtte csupán öt védő volt. Négy darab esetében ez biztos gól, ötnél nem tudni, ötnél reménykedni kell. A remény állított föl ott minket. Ez nincs. A világból kihalt ez a mozdulat, ez az emelkedés. Ki ne szotyolázna blazírtan tovább, ha a félpályánál szöszmötölnek? (Esterházy Péter: Utazás a tizenhatos mélyére)

Lehet, hogy másként alakult volna a sorsa, ha ő is külföldön folytatta volna, mint Puskás. Albert azonban maradt. Világéletében csak egyetlen csapatban játszott: a Ferencvárosban. 351 bajnokin 256 gólt lőtt a Fradi mezében. Négyszeres magyar bajnok, háromszoros gólkirály.

Ódákat zengtek róla. Szepesi György, a legendás szpíker szerint befért volna az Aranycsapatba is. Ahogy Mészöly Kálmán fogalmazott: "Flóri a lehető legnagyobb király volt."

Rajongó hangvételű nekrológ jelent meg Albertről az Élet és Irodalomban is, Szále László tollából. „Sosem erőlködött, szép volt a mozgása, nagyvonalú, természetes és könnyed. Könnyed az, akinek a nehéz is könnyű. Tudja, hogy kicsoda. Nem kivagyi módon, hanem csak úgy. Ahogy Jókai mondja: a zseni nem tanul, hanem tud.”

Ismételhetetlen, egyszeri csoda volt ő a futballpályán. Legszebb góljának az NSZK elleni találatát tartotta, 1959-ből: "A félpályáról indulva vagy hat védőt hagytam magam mögött."

Átnézem a korabeli lapokat, a Labdarúgás és a Képes Sport bekötött évfolyamait. Albert, Albert, Albert. Rabul ejtette a nézőket. Csodájára jártak, szerte a világon. Olyan ez, mintha ma Messi vagy Cé-Ronaldo a miénk lenne. De egyik sem a miénk. Albert volt az utolsó magyar futballsztár.

Nyugodjék békében.


Gazdag József

(A cikk a pozsonyi Új Szó futballmellékletében jelent meg.)