2011.08.02., ktn

A Vasas kapcsán Totti, az Újpestnél Beenhakker az a név, amelyet az elmúlt napokban mindenki emleget. Két világsztár, két magyar csapat, két különböző történet.

Centenáriumi mérkőzésre készül a Vasas, szerdán az AS Roma lesz az ellenfél. A vendégek erős kerettel érkeznek, a pályán Tottival, a kispadon Luis Enriquével, a sportsajtó ismét szajkózhatja a 21. századi magyar futball egyik leghamisabban csengő kifejezését: "futballünnep" vár Budapestre. Pedig ünnepre semmi ok a Vasasnál. A piros-kékek kiábrándító játékot nyújtanak az első osztályban, mindhárom bajnokijukat elveszítették, tizenegy gólt kaptak, az utolsó helyen állnak. Komjáti András vezetőedző egyre nyíltabban utal a tulajdonosok felelősségére: játékosállománya alapján a Vasas még ebben az ezer sebből vérző magyar NB I-ben is versenyképtelennek tűnik.

Százéves távlatból nézve a helyzet még sivárabb a Fáy utcában. Az még rendben volna, hogy a Vasas nem a BEK elődöntőjében vitézkedik, mint tette azt 1958-ban a Real Madrid ellen. (Azért jegyezzük meg, a Vasas akkor Angyalföldön 2–0-ra legyőzte a Realt.) Ne keressük a pályán az új Bundzsák Dezsőt, Farkas Jánost vagy Várady Bélát sem - most még az annyit szapult Galaschek Péter is jól jönne a tizenharmadik kerületben.

Az elmúlt évtized minden volt, csak nem sikertörténet a Vasas számára. A klub 2002-ben kiesett az élvonalból, majd rövid ideig megszűnt létezni. A 2003-as újjáalapítás óta pedig csak egy dolog állandó: anyagi gondokkal küszködik. 2009-ben egy luxemburgi céghez került a klub tulajdonjoga, 2011-ben pedig a Híd Akvizíciós Zrt. vette át a működtetését - ezek a transzferek azonban csak arra voltak jók, hogy a Vasas túléljen. Ahogy Markovits László, a - futballcsapatban egy százalékos részesedéssel rendelkező – Vasas SC elnöke fogalmazott a klub honlapjának adott interjúban: "Ha januárban a Híd Zrt. nem veszi meg a többségi tulajdonrészt, akkor ma a másodosztályban focizik a csapat". Márpedig az nem lett volna túl elegáns, ha a hatszoros bajnok Vasas az NB II-ben ünnepelné a centenáriumát.

Markovits egyébként is szokatlan nyíltsággal beszél a magyar futball problémáiról. Az egykori teniszező szerint irreális elvárás olyan befektetőt találni, aki hajlandó fenntartani néhány ezer szurkoló és a hagyomány kedvéért egy profi futballcsapatot. Gazdasági nehézségek ide vagy oda, jelenleg úgy fest, hogy a Vasas sorsa mégiscsak a pályán dől el, ha Tottiék után az NB I-ben is mindenki kiporolja majd a Vasast, akkor a csapat követheti a másodosztályba az MTK-t.

Az Újpest helyzete hasonlít a Vasaséhoz, a lila-fehérek is három vesztes meccsel kezdték a bajnoki szezont, ráadásul a mezőnyből egyedüliként még gólt sem tudtak lőni. A futballpályán elszenvedett kudarcok ellenére az Újpestről is egy világsztár kapcsán beszélnek annyit az elmúlt napokban. A klub új sportigazgatót nevezett ki Leo Beenhakker személyében. A 68 éves holland legendát senkinek sem kell bemutatni, a Real Madriddal 1987 és 1989 között három bajnoki címet szerzett, bajnoki aranyakat gyűjtött az Ajaxszal és a Feyenoorddal, emellett dolgozott a holland, a trinidadi és a lengyel válogatottnál is.

"Leigazolása" hihetetlennek tűnik – még ha figyelembe is vesszük, hogy az Újpest és a Feyenoord (Beenhakker előző állomása) közötti kapcsolat az elmúlt években egyre szorosabbra fűződött. Nem véletlen, hogy a Beenhakkert bemutató sajtótájékoztatón elhangzó kérdések egyike az volt, az UTE miből állja majd a szakember fizetését? A válasz: ez belügy. Tényleg belügy, a szurkolókat úgysem érdekli, hogy Beenhakkert miből fizetik ki a Dózsa tulajai. A lényeg, hogy a holland jól végezze a munkáját, a klub ismét csillogjon régi fényében, a fiatal játékosokat pedig jó áron el lehessen adni Nyugat-Európába. Nem mellesleg, a Beenhakker-márkanév révén még a guldenek is gurulhatnak az Újpesthez.

Három meccs, három vereség – az Újpest és a Vasas mégis két külön történet. Totti ugyanis csak beugrik, Beenhakker viszont marad.

(ktn)

*****