2011.07.26., focitipp.hu

Mintha a magyar futballisták még mindig képtelenek lennének kilencven, s ha kell százhúsz percen át százszázalékos koncentrációra.

Július végén járunk, de már csak egy magyar klubcsapat érdekelt a nemzetközi kupaporondon. Örömre ok csupán Pakson akadt, az atomváros csapata bravúrgyőzelmet aratott az északi sarkkörön túl, a norvégiai Tromsőben, s most várhatja az Európa Liga selejtezőinek harmadik körét. Ellenfele a skót Hearts lesz, amelyre a Fradi szurkolói emlékezhetnek leginkább: 2004 decemberében UEFA-kupa meccsen László Csaba alakulata vendégként győzte le 1-0-ra az edinburgh-i gárdát.

A Fradit most kár keresnünk a mezőnyben, Prukner László együttese a hazai 2-1 után idegenben ugyanilyen különbséggel veszített, majd hosszabbítás után búcsúzott a dallamos nevű norvég Aalesundtól. Rövid volt az europarti a Kecskemét számára is - már amennyiben európai riválisként azonosítjuk a kazah FK Aktobe gárdáját. A hazai 1:1 után a messzi távolban 0:0, szomorú kiesés jutott osztályrészül a kupaújonc Kecskemétnek, vereség nélkül. (Tegyük hozzá: a következő körben a KTE újabb Európa Ligás ellenfele az orosz, pontosabban észak-oszétiai Vlagyikavkaz csapata lett volna.) Fájó a Videoton kudarca is, a fehérváriakat Európában is jegyzett ellenfél püfölte ki a Bajnokok Ligájából, a grazi Sturm.

"Bezzeg a hetvenes években csapataink még tavasszal is álltak a nemzetközi színtéren" - kezdhetnénk a siránkozást, ennek azonban semmi értelme sincs. Már nem a hetvenes években vagyunk, a naptár 2011-et mutat, Európa futballtérképe lassan, de biztosan átrajzolódott. Ráadásul nemcsak mi siránkozhatnánk: az újvidéki Vojvodina hazai pályán kapott ki 3-1-re a liechtensteini Vaduztól - s kiesett az Európa Ligából. De búcsúzott a sorozattól a nemrég még a BL csoportkörében szereplő Sheriff Tiraspol és a szlovák Zsolna is, nem beszélve arról, hogy az EL második selejtezőköre - a lengyel Slask Wroclaw képében - már egy olyan patinás csapat számára is sok volt, mint a skót Dundee United.

A magyar klubfutball helyét az UEFA Európa Ligára vonatkozó koefficiens-táblázata mutatja meg, ezreléknyi pontossággal. A 2005 és 2010 közötti öt kupaidény alatt a magyar klubok a következő értéket focizták össze: 6.750. Hogy ez mennyit ér Európában? A 36. helyet - az 53 tagszövetséget rangsoroló listában. Magasan megelőznek bennünket olyan országok, mint Izrael, Ciprus vagy Fehéroroszország; de orrhosszal előttünk áll Bosznia-Hercegovina, Litvánia, Lettország vagy éppen Moldávia is. Áltathatjuk magunkat Puskással, Fazekassal, Nyilasival vagy éppen Kunticcsal - jelenleg itt a helyünk Európában.

Ennek tükrében kész csoda, hogy a Videoton a Sturm Graz elleni párharc túlnyomó részében sokkal jobban futballozott ellenfelénél, a székesfehérvári meccs első félidejében például az osztrákok egymás után rugdosták ki taccsra, szögletre a labdát a Vidi támadói elől. A kecskeméti lilák is főleg a zöldfülűségük miatt buktak, az odavágón hiába fickándoztak Szivics csatárai a nemzetközi szinten rutinosnak mondható kazahok között, a legnagyobb helyzeteket is elizgulták. S hát ott a Fradi, a nagy talány. A zöld-fehérek már az Üllői úton eldönthették volna a továbbjutás kérdését, csak hát a ziccerek, azok sorra kimaradtak.

Mielőtt azonban pezsgőt bontanánk, váltsunk nézőpontot. A Videoton kis túlzással négy gólt ajándékozott a Sturm Graznak, a fehérvári védők időnként hajmeresztő dolgokat produkáltak a párharc során. Hiába háborodtak fel a kritikák hallatán a Videoton válogatott bekkjei, hiába nyilatkozik jogtalan "ellenszenvről", "lehúzásról" Lipták Zoltán és Horváth Gábor - a tények azok tények maradnak. Mint ahogy az is tény, hogy a Videoton az utóbb sorsdöntőnek tűnő második grazi gólt a klagenfurti találkozó 92. percében kapta; a Ferencváros pedig Aalesundban a 87. és a 119. percben kapitulált. Mintha a magyar futballisták még mindig képtelenek lennének kilencven, s ha kell százhúsz percen át százszázalékos koncentrációra. A magyar csapatok 2011/12-es, rövidke nemzetközi kupaszereplésének ez legyen a legnagyobb tanulsága.

Mert amíg ezen nem tudunk változtatni, addig marad az örökös magyarázkodás a balszerencséről. Marad az alacsony koefficiens és a kora nyári kupabúcsú. Meg az álmodozás arról, hogy látunk még tavaszi hadjáratot a Bajnokok Ligájában.

ktn