2011.07.12., ktn

Az utánpótláskudarcok az elmúlt hetekben felébresztették a magyar futballközvéleményt

Nemrég ért véget az U21-es Európa-bajnokság. A döntőt Spanyolország nyerte, ketten (Javi Martinez, Juan Mata) úgy lettek aranyérmesek az "ifik" között, hogy tavalyról már van egy világbajnoki címük - a felnőttek mezőnyéből... A tornán nemcsak szupersztárok indultak, ott volt a legjobb nyolc között az izlandi vagy a belorusz válogatott is (utóbbi bronzérmet szerzett). De néhány nappal ezelőtt avattak bajnokot az U17-es világbajnokságon is. A döntőt Mexikóvárosban rendezték, ahol a hazaiak százezer néző előtt győzték le Uruguayt. Ezen a vébén is születtek meglepetések, Burkina Faso kijutott, Ruanda pontot, Panama győzelmet szerzett, Üzbegisztán pedig bemasírozott a legjobb nyolc közé. A két nyári ifjúsági tornában egyvalami közös: Magyarország nélkül rendezték meg őket.

Mint ahogy nem leszünk ott a júliusi U19-es Európa-bajnokságon sem. Fiataljaink tavasszal, az Elitkörben szálltak el, miután előbb a németek (0-3), majd a törökök (1-6) mosták fel velük a padlót. "A futballistáktól teljesen idegen volt az a ritmus, amivel az első két meccsen szembesültek" - értékelte a tornát Szepessy László szövetségi edző. Az U17-es és az U21-es csapatnak is a selejtező volt a veszte. U17-eseink a márciusi Elitkörben Oroszország és Románia mögött csak a harmadik helyen végeztek. Emlékezetes kudarc volt, a televíziós szakértők csak hüledeztek a magyarokkal szembeni igazságtalanságok miatt. Szerintük az oroszoktól elszenvedett vereség (1-2) hatalmas pech volt, a defenzív románok ellen pedig sima győzelmet érdemeltünk volna. Kár, hogy akkor is kikaptunk (1-2) - ezzel kiestünk. S ami az U21-es Európa-bajnokságot illeti, ott legalább versenyben voltunk az első helyért a selejtezők során, csakhogy az utolsó két meccsen még csak gólt sem tudtunk lőni hazai pályán (Wales 0-1, Bosznia 0-0).

Az U21-s válogatottunk javarészt azokra a futballistákra épül, akiknek az elmúlt évtizedek legszebb futballsikerét köszönhetjük. Nem volt olyan rég: az U20-as válogatott világbajnoki bronzérmet szerzett az egyiptomi világbajnokságon. A bronz csillogása sokakat elvakított, sokan azt hitték, hogy Németh Krisztiánék majd a felnőttek között, a magyar válogatott mezében is világszínvonalú játékot nyújtanak. Ehhez képest abból a csapatból egyedül Koman Vladimir tudott beépülni a magyar válogatottba. A vb-negyeddöntőben az olaszokat legyőző csapat tagjai közül Szabó a Paksban, Szekeres az MTK-ban, Debreceni a Honvédban dekkol. Korcsmár Zsolt a norvégiai Bergenbe igazolt, Németh Krisztián pedig hol a pireuszi, hol a voloszi Olimpiakosznál kap morzsákat (jellemző, hogy a magyar válogatott reménysége a 2010/11-es klubszezon során csupán egy kupameccset játszott végig). Tegyük a szívünkre a kezünket: ennél azért sokkal többre számítottunk az "bronzgeneráció" tagjaitól.

Ennél is nagyobb baj, hogy az elkövetkező években még annyi sikerre sem számíthatunk, mint amennyit az egyiptomi csapat szállított. Az elmúlt esztendő eredményei figyelmeztetők, s egyre gyakrabban idézik Both Józsefet, aki már a 2009-es, egyiptomi torna után arról beszélt, hogy "ötéves szünetre" számíthatunk az 1989-es generáció kifutását követően. Az utánpótláskudarcok az elmúlt hetekben felébresztették a magyar futballközvéleményt is, a problémákat már betéve tudjuk. Bedőlt az MTK-modell, a 2001-ben alapított Sándor Károly Akadémia ontotta a tehetségeket, akiknek az MTK-nál már nem maradt hely, így szétszóródtak az NB I-ben - miközben az anyaklub a másodosztályba süllyedt. Sokan túl hamar igazoltak külföldre, hogy aztán a kudarcokat követően a kertek alatt kullogjanak vissza Magyarországra. Mint például az U20-as csapat oszlopa, Simon András, aki a Liverpool-tarcsi után megjárta a spanyol másodosztályt, majd Hollandiát is, hogy aztán idén nyáron hazatérjen Győrbe. A visszaesés legfőbb okának a legtöbben a Bozsik-program 2006-os megszűnését tartják. Némi siker, hogy a program - amelyet 2005-ben az UEFA még európai mintának tartott - 2011-ben nagy reményekkel újraindult. A jelszavak ezúttal is ugyanazok, mint 2002-ben, a rendszer születésekor. "Az utánpótlás-nevelés a legfontosabb, tíz év múlva lesz magyar futball" - hallottuk ezt akkoriban úton-útfélen.

Azóta eltelt kilenc év - és magyar futball, úgy tűnik, még mindig nincs. Csak a régi nótát fújjuk: talán majd tíz év múlva lesz.

(ktn)