2011.06.12., ktn

Dzsudzsák Balázs az Anzsi Mahacskalába igazolt. A hír elképesztő indulatokat kavart Magyarországon.

Dzsudzsák egy pénzéhes futballkurva - nagyjából így foglalható össze az "ellenzők" véleménye. A nyírlugosi balszélső a sajtó becslései szerint az eindhoveni fizetésének háromszorosát keresi majd Dagesztánban. Azaz közel egymilliárd forintot, évente. Persze, akik most Dzsudzsákot támadják, nem az extragázsi miatt vannak kiakadva. Főleg az zavarja őket, hogy Dzsudzsák az oroszországi szerződéssel lekerül a térképről, és már soha nem lesz esélye arra, hogy európai sztárklubhoz kerüljön. Miközben már most is olyan csapatok álltak sorba érte, mint az Atlético Madrid, a Lille, a Juventus vagy a Liverpool - ő azonban a lehető legrosszabb döntést hozta, elszalasztva élete nagy esélyét.

Meggyőző érvelés. Különösen, ha figyelembe vesszük a körülményeket. Az Észak-Kaukázusban fekvő Dagesztán életveszélyes övezet, a politikai helyzet instabil, rendszeresek a terrorakciók, nem véletlen, hogy a csapat játékosai Moszkvában élnek, edzenek, és csak a meccsek idejére utaznak el Mahacskalába (arrafelé a golyóálló mellény ugyanolyan fontos futballistakellék, mint a sípcsontvédő). Mindezt tetézi, hogy az Anzsi neve már a bundaügyek kapcsán is elhíresült: a Lokomotív Moszkva edzőjét éppen a minap rúgták ki, a vád szerint Jurij Krasznozsan májusban eladta a moszkvai csapat hazai meccsét a Mahacskalának.

Persze, az éremnek van egy másik oldala is. A klub tulajdonosa az a Szulejman Kerimov, akit a negyedik leggazdagabb oroszként tartanak számon. Legutóbb arról nyilatkozott, hogy egymilliárd dollárt akar elkölteni a dagesztáni futball felvirágoztatására. Többek között felhúzná Európa egyik legmodernebb stadionját Mahacskalában. Ne az akasztói arénára gondoljunk, Kerimov nem Stadler-szint, vagyona közel nyolcmilliárd dollárra rúg.

Ha pedig csak a futballt nézzük: aki látott már orosz bajnokit a közelmúltban, az tudja, a bajnokság színvonala messze lekörözi a hollandét. Arról nem is beszélve, hogy az elmúlt években a CSZKA Moszkva és a Zenit Szentpétervár személyében Oroszország két UEFA-kupa győzelmet is szerzett. Az Anzsi célja éppen az, hogy betörjön az európai futballelitbe, s ehhez nemcsak a levezetni érkezett Roberto Carlos segítheti hozzá a klubot, hanem az a Mbark Boussoufa is, akit a Mahacskala idén vett meg az Anderlechttől (s akit korábban háromszor választottak az év játékosának Belgiumban).

A Dzsudzsák-ügyben mégis a Dzsudzsák elleni gyűlölet váratlan fellángolása a legérdekesebb. A Dzsudzsákot celebbé felfuttató sportbulvár jelentős része, a szurkolók tömegei fordultak a futballista ellen, aki tovább gerjeszti a feszültséget azzal, hogy egyelőre hallgat. Dzsudzsák Balázs döntésének helyessége valóban vitatható, az ellene indított hecckampány azonban lassan gyomorforgatóvá kezd válni. És már nem is Dzsudzsák Balázsról szól, hanem sokkal inkább egy ezer sebből vérző, egykorvolt futballnagyhatalom állapotának hű lenyomata: hisztéria a négyzeten, sértettség a köbön.

Dzsudzsák Balázsban ugyanis sokan a megváltót látták. A PSV szélsője rengeteget tett ezért, a holland bajnokság egyik legjobbja volt az előző szezonban, a kanadai táblázat élén végzett, hétről hétre hülyét csinált a védőkből. Európában is jegyzett futballista vált belőle, s már csak egy lépésre állt attól, hogy valódi futballsztárrá váljon. Dzsudzsák azonban elvette a magyar szurkolóktól azt az érzést, amit rajtunk kívül szinte már az egész világ ismer. Ismerik a chileiek, a románok, a ghánaiak. A macedónok: egy Pandevje már mindenkinek volt, csak nekünk, magyaroknak nem adatott meg, hogy legyen végre egy olyan futballistánk, aki világsztárnak tekinthető, legalábbis a szó XXI. századi értelmében. Az ebből fakadó frusztráció az, ami most mind kiömlött, rá, egyenesen Dzsudzsákra, aki Mahacskalát választotta Liverpool vagy Torino helyett. És ezzel százezrektől vette el a reményt és a büszkeséget.

Pedig Dzsudzsák Balázs nem a magyar foci megváltója. Dzsudzsák Balázs "csak" egy futballista.

(ktn)