2011.03.29., focitipp.hu

Megszorongattuk a hollandokat - de nem a pályán, hanem a meccs előtti nyilatkozatokban.

Magyarország válogatottja súlyos, négygólos vereséget szenvedett Hollandiától a budapesti Eb-selejtezőn. Mivel csapatunk értékelhetetlen teljesítményt nyújtott (futballt csak a hollandok mutattak be pénteken), ezért most nem is a játékot, hanem a nyilatkozatokat kommentáljuk.

A mérkőzés előtt

Egervári Sándor: "A szakmai stáb tagjaival együtt alaposan kielemeztük a hollandok valamennyi vb-mérkőzését és őszi selejtezőjét. Nagyon komoly anyagot vágtunk össze. Gyenge pontjuk nagyon kevés van, de azért látjuk, hol találhatunk fogást rajtuk."

Ez komoly? Akkor biztos így volt: kerestük rajtuk a fogást, s mire éppen megtaláltuk volna, a meccs véget ért. Pech.


Rudolf Gergely: "Én nem félek. Féljenek csak a hollandok!"

Féltek is! Látszott rajtuk a páni félelem. Az arcukon. A szemük riadt pislogásán. De leginkább a mozgásukon. Annyira féltek, hogy rohanva menekültek előlünk, előre-hátra. Nem is mertek megállni. S félelmükben egyre csak rugdosták azt a labdát, a mi kapunkba befele.


Nemzeti Sport Magazin: "Ahogy légiósunk, mintegy üzenetjelleggel ráharapott a narancssárga tulipánra, és tekintetében megjelent a vicsor, az elszántság, a dac, bizony azt sem tartottuk meseszerűnek, hogy Budapesten a Bari csatára aprítja kis darabokra a holland hentest, Nigel de Jongot."

Tekintetében a vicsor. Ez igen, ez szép. Kár, hogy a magyar nyelvben ilyen szó – vicsor – nem létezik. De azért elképzeltük, ahogy Rudolf Gergely felaprítja De Jongot. Kis darabokra, ahogy írták. Nos, igen.


Dzsudzsák Balázs: "Némi arrogancia jellemzi őket, már-már azt képzelik, ők találták fel a focit. Ezt a mérkőzést mintha nem vennék halál komolyan."

Te jó ég! Inkább bele se gondolunk, mi lett volna pénteken, ha a hollandok "halál komolyan" veszik a meccset.


Rudolf Gergely: "Nincs veszítenivalónk. Mi csak nyerhetünk ezen a mérkőzésen."

Ez speciel egy pillanatig sem volt kétséges számunkra, bármi is az eredmény, a nyertesek mi vagyunk. Ezt nevezik logikai csavarnak. Magyar találmány. Ha kikapunk is, tulajdonképpen mi győzünk. Világos, nem?


Dzsudzsák Balázs: "Csapatként vagyunk acélosak, az erőnk az egységben, no meg abban rejlik, hogy az utolsó pillanatig tudunk küzdeni."

Sok minden elmondható erről a magyar válogatottról, de az „acélos” jelző nem jutott volna eszünkbe. Acélos? Acélos. Miért ne. Az acél, ahogy olvasom, képlékeny alakítással megmunkálható, hengerelhető. Nyilván erre gondolt.


Egervári Sándor: "Ha megtaláljuk a rést a pajzsukon, akkor meglepetést okozhatunk."

Rés a pajzson: könnyen dekódolható, kellően harcias szöveg az ütközet előtt. Katonák! Buzogányaitokkal sújtsatok a gaz hollandusok pajzsára, horpasszátok, zúzzátok, s ha megtaláljátok a rést, akkor okozzatok meglepetést. Sajnos nem találták meg, kikaptunk.


Rudolf Gergely: "Ez a kettős meccs lesz a vízválasztó, eldől, hol tartunk igazából."

Eldőlt. Itt tartunk. Egy sóhaj a mélyből. Suspiria de profundis.


A mérkőzés után

Egervári Sándor: "A mérkőzés elején nem volt gond a teljesítményünkkel, az első percek biztatóak voltak, ám gyorsan kaptunk egy gólt, ami szemlátomást megfogta a csapatot. Lélektani szempontból a második találat rendkívül rosszul jött, mert megfosztott bennünket attól a lehetőségtől, hogy rendezhessük a sorokat a szünetben."

Ez is hungarikum, 0–4 után a gyorsan bekapott gólról meg lélektani szempontokról beszélni.


Egervári Sándor: "A hozzáállást illetően nem tudom elmarasztalni a csapatot."

Sajnos a hozzáállás szó szerint értendő: a hollandok futottak, mi pedig hozzájuk álltunk, lecövekeltünk, s nem is mozdultunk a meccs végéig. Akkor aztán bekocogtunk az öltözőbe.


Egervári Sándor: "Felszínre kerültek olyan hiányosságok, amelyek a korábbi mérkőzéseken nem derültek ki."

S mikor is derültek volna ki? Az előkészületi meccseken? Melyiken? Litvánia ellen? Vagy Azerbajdzsán ellen? Mi ugyanis ezeken a meccseken készültünk a hollandokra. A lomha, nehézkes azerieknek kellett volna lemodellezniük le a holland stílust. S ezek után csodálkozunk, hogy egy éles meccsen felszínre kerülnek a hiányosságaink? Ugyan.


Király Gábor: "Nekünk is voltak helyzeteink, kapura lövéseink, beadásaink, tehát ott voltunk a kapujuk előtt... Mindent meg kell próbálnunk, hogy Hollandiában a 3 pontot, vagy akár az 1 pontot begyűjtsük."

Lettek volna helyzeteink? Szóval már a beadás is számít, értem. Csak nehogy az amszterdami meccs után abba kapaszkodjunk, hogy volt néhány jó bedobásunk.


Dzsudzsák Balázs: "A második félidőben akkor dugták el a labdát, amikor akarták."

Dzsudzsáknak igaza van, ez sajnos pontosan így történt. A hollandok eldugták a labdát, mi pedig kerestük. Gyáván, meggyőződés nélkül. Nem is találtuk meg.


Juhász Roland: "Alig értem labdához a meccsen."

Egy őszinte vallomás.


(gazdag.józsef)
A cikk eredetileg a pozsonyi Új Szó futballmellékletében jelent meg.