2011.01.18., ktn

Újsághír: visszatér nevelőegyesületéhez, a Haladáshoz Halmosi Péter. Már szívmelengető felvételt is láthattunk: Halmosi Péter megcsókolja a Haladás címerét. Szem nem maradt szárazon.

Halmosi Angliából tért haza, ahol 2007 óta játszott. A Plymouth Argyle-ban nagyon ment neki a futball, 66 tétmeccsen 13 gólt szerzett. Aztán a Hull Citynél elsüllyedt. Az első idényben még csak-csak számítottak rá, 2009 ősze óta azonban egyetlen bajnokin sem lépett pályára. Végül a klub ingyen engedte el, noha 2008-ban klubrekordnak megfelelő, 800 millió forintos összeget fizetett érte.

Nem Halmosi az első magyar focista, aki néhány légiósév után, a kertek alatt érkezik vissza Magyarországra. Szurkolóként betéve fújjuk a szokásos indokokat. "A próbajátékon volt egy helyzetem, de sajnos csak kapufa lett." "Sajnos egy szerb/horvát/szingaléz edző érkezett a csapathoz, aki a honfitársait favorizálta." "A sérülésem után már nem tudtam visszakerülni a csapatba." Halmosi azonban az origónak adott interjújában végre nem maszatolt, hanem kimondta a tutit.

"Ott van Gera Zoli esete, akit imádnak a Fulham-drukkerek, tavaly a hátán vitte a döntőbe a csapatát az Európa Ligában. Érdekli ez a mostani edzőjét? Nem. Miért? Mert magyar. Nekem az jön le ebből, hogy itt bizony szórakoznak a magyarokkal. A gond az, hogy magyarok vagyunk, és a magyarokat könnyebben félreteszik a futballunk miatt" - harsogta Halmosi. Nyilván.

De a furcsa vagy éppen sértő gondolatok csak sorjáznak tovább. Például a Hull City jelenlegi edzőjéről, aki nem olyan "tiszta és őszinte ember", mint amilyen a Halmosit Angliába csábító Ian Holloway volt. De Halmosi kiosztja a többieket is: szerinte a magyar futball azért gyenge, mert nincsenek híres magyar edzők, menedzserek, sportvezetők. Ha végigolvassuk a szimptomatikus interjút, megbizonyosodhatunk afelől, hogy nincs senki más e széles honban, aki kompetens lenne a futball területén, csak Halmosi Péter.

Pedig a baj valószínűleg nem az angolok készülékében van. A Premier League csapataiban trinidadi, jamaikai, togói, kongói vagy éppen ománi játékosok is megállják a helyüket - velük vajon miért nem "szívóznak" az edzők? Még az is lehet, hogy ők nem "a Haladás salakpályájáról indultak", hanem egy nyomornegyedből, vagyis nem "százat" kellett lépniük, mint Halmosinak, hanem mondjuk ezret.

A baj inkább bennünk van. Az önsajnálatban, a magyar futballt annyira jellemző gyermekded gondolatvilágban, ami szerint mi, magyarok mindent jól csinálunk, csak éppen a világ más országaiban jobbak a feltételek. Például több a pénz a futballra, így több a futballakadémia is. Vagy ellenkezőleg, kevesebb a pénz, így a fiatalok számára a futball az egyetlen kitörési pont a szegénységből.

Szerencsére van ellenpélda is, méghozzá az újpesti Simon Krisztián személyében. A 19 éves futballista a tavaszi idényt a Feyenoordban tölti majd, miután megállapodott a holland klub vezetőivel. Simon szokatlan őszinteséggel nyilatkozott a szerződésről, ugyancsak az origónak: "A fizikumom még a magyar bajnokságban is gyengének számított, nemhogy a hollandban, így azon sokat kell még dolgoznom" - jelentette ki Simon, akit azért is a szívünkbe zártunk, mert a hollandokkal történt szóbeli megállapodása miatt végül visszautasította a Hoffenheim nagyságrendekkel jobb ajánlatát is. "Nem akartam már a karrierem elején elveszíteni a hitelemet" - mondta Simon.

S ha már a jobb ajánlatnál járunk. Halmosi Péter a hazaérkezése előtt megpendítette, hogy Holloway (a tiszta, őszinte ember) ajánlatot tett neki, s lehetett volna a Blackpool játékosa. Tizenötször annyi fizetésért, mint amennyit Szombathelyen kap majd, de ő mégis inkább hazatért Magyarországra. Nem kétséges, Halmosiból klublegenda lesz Szombathelyen.

(ktn)

*****