A magyar válogatott őszi bizonyítványa: majdnem színjeles
Négy meccs, négy győzelem - ilyen sorozattal zárta az évet a magyar válogatott. Örüljünk, mert van minek.
Örömünk nem nagy öröm. Csak kis, óvatos, mondhatni szelíd öröm. De már az is valami. A szeptemberi, stockholmi gyáva alibifoci után nem hittük volna, hogy idén még örülni is fogunk a magyar válogatottnak. S lám.
1986 óta először fordult elő, hogy a magyar csapat egymás után négy mérkőzését megnyerte. Igaz, akkor a négy skalp közül az egyik a braziloké volt (3:0 a Népstadionban), de a jelenlegi széria sem lebecsülendő, négy meccsen 14 rúgott góllal: Moldova 2:1, San Marino 8:0, Finnország 2:1, Litvánia 2:0.
Persze, az lenne az igazi, ha valamivel magasabban jegyzett válogatottak ellen is hasonló sorozatokat jegyezhetnénk. Tavaly ősszel egymás után három hazai meccsünket is elveszítettük erősebb ellenfelekkel szemben (Románia 0:1, Svédország 1:2, Portugália 0:1), s ne feledkezzünk meg arról sem, hogy mi volt az ábra nyáron, amikor a világ élvonalába tartozó csapatok akadtak utunkba (Németország 0:3, Hollandia 1:6, Anglia 1:2, Svédország 0:2). Ezért kell csendesebben vigadnunk.
De amit a litvánok elleni évzárón láttunk, az nem volt rossz. Egyáltalán nem. A korábbi meccseken hiányoltuk a sallangmentes védőmunkát? Most precízen működött a szűrő, a litvánok egyszer sem jutottak el helyzetig. Hiányoltuk a vállalkozó kedvet? A litvánok ellen 30 magyar lövési kísérletet jegyezhettünk fel. Hiányoltuk a leleményességet? Most végre fifikás megoldásokat is láthattunk, Dzsudzsák olykor sarokkal passzolt, olykor pedig a technikailag nehezen kivitelezhető, ám annál látványosabb rabonával színesítette a játékot (a rabona olyan passz vagy lövés, amikor váratlanul a támaszkodó láb mögül, hátulról rúgjuk meg a labdát).
Színjelesre értékelnénk a szerdai teljesítményt, ha nem lett volna az a rengeteg kihagyott helyzet. Priskin Tamás egymaga tíz perc alatt mesternégyest szerezhetett volna; azokat a ziccereket a kapu torkában állva vélhetően nehezebb volt kihagyni, mint berúgni (tavasszal a hollandok ellen jó esetben is egy-két helyzetből kell a maximumot kihoznunk, ott nem lesz ennyi javítási lehetőség.)
Summa summárum: ezen az őszön végre focizni is láttuk a magyar válogatottat. S ez több, mint amit vártunk.
A cikk eredetileg a pozsonyi Új Szóban jelent meg.
(GJ)
*****
További cikkek a rovatban
Leekens, a jól helyezkedő kalandor?
Néhány nappal ezelőtt olvastam el az Index interjúját Georges Leekens-szel, a magyar válogatott frissen kinevezett szövetségi kapitányával. Azt hittem, káprázik a szemem, és még mindig nehezen tudom értelmezni az olvasottakat.
Very Important Drukker
Szóval az történt, hogy péntek reggel fölhívtak az MLSZ-től, hogy a Szurkolói Klub szokásos internetes totóján én nyertem meg a VIP-belépőt. Beszámoló a Groupamából, a Magyarország–Costa Rica meccsről.
Siralomvölgy, ez a mi hazánk
Búsongunk, gyanakszunk, utálkozunk, irigykedünk. Siralomvölgy, jelen pillanatban ez a mi hazánk.
Védőháló – nélkül…
…párszor már vérig sértettek, mióta szúr a borostám, de olyan sunyi, aljas érzést csak ritkán jegyzek fel, mint amit az idegenbeli meccseken szoktam a füzetembe írni – betelt a füzetem!
"Egyet béengedek úgyis"
Székelyföldön nyaraltunk, szembe jött velünk egy plakát, így hát meccsre is mentünk. Megérte. Zeteváralja–Székelyvarság rangadó a román kupában.
Öt pontban a Vidi elmúlt hetéről
Az elmúlt hét napban a Videoton megnyerte harmadik körös EL-párharcát a Bordeaux ellen, elkerülte a legnehezebb ellenfeleket a playoffkör sorsolásán, majd idegenben megverte a Mezőkövesdet.
Őrült hajrá vagy fogadási csalás?
Feltűnően sok sorsdöntő gól születik az NB I-es mérkőzések utolsó perceiben? Egyre gyakrabban fordul elő, hogy nem az a csapat győz, amelyik megszerezte a vezetést? Átböngésztük az elmúlt tizenhat NB I-es szezon mérkőzéseit, és meg kellett állapítanunk, hogy a magyar bajnokságban újabban tényleg töb…
Gera, ne csússz be!
- Bajnokok Ligája
- Európa-liga
- Midtjylland
- Ferencváros
- Budapest Honvéd
- Videoton
- Nomme Kalju
- Hapoel Beer Seva
Három magyar csapat maradt versenyben a nemzetközi kupákban, és az, amit láttunk tőlük ezen a héten, valamivel jobb, mint az utóbbi évek termése. A rémálom-meccsek (Tirana, Torpedo Zsodino, Zseljeznicsar) ezúttal elmaradtak.
Kikaptunk, benne van, lesz jobb
Magyarországon, nem kell aggódni azért, hogy a futball lekerül esetleg az újságok címlapjáról. A „magyarfoci”, így egybe, hallatni akar magáról, azt akarja, hogy róla beszéljenek, önző egy teremtés.