2010.09.09., ktn

Az U21-esek kikaptak Walestől, majd ikszeltek Boszniával, s nem jutottak ki az Eb-re. Véget ért egy álom?

Nem járt sikerrel az Eb-részvételre pályázó U21-es válogatott, amely 1-0-ra kikapott Walestől a Sóstói stadionban, majd a Bosznia elleni Üllői úti 0-0 után eldőlt, hogy Róth Antal csapata nem juthat ki az Eb-re. A játék mindkét meccsen halvány volt. A szombati ellenfél ideális volt a kemény, rakkolós, fantáziátlan walesi tizenegy személyében. Feltűnő volt azonban a koncentrációhiány: a mieink többször is létszámfölényes helyzetet puskáztak el, s a hajrában csak Gulácsi bravúros védéseinek köszönhettük, hogy a különbség nem lett nagyobb. A bosnyákok elleni pesti meccsen már a letargia uralkodott - a mieink ötlettelenül, fantáziátlanul támadgattak, a kilencven perc pedig egyszercsak eltelt, mindenki megázott.

A búcsú immár végleges ettől a garnitúrától. Az elsősorban Gulácsi Péter, Németh Krisztián, Koman Vladimir és Debreceni András nevével fémjelzett korosztály "kirepült". A szomorkás zárás ellenére ne feledjük: az elmúlt negyedszázad legeredményesebb ifjúsági generációjáról beszélünk. A sztori - legalábbis a közvélemény figyelme előtt - 2006-ban indult, amikor az U17-es válogatottunk (benne az említett négy focistával) kiharcolta a részvételt a luxemburgi Európa-bajnokságon. Komanék a nyitómeccset egy peches góllal elveszítették a későbbi győztes oroszokkal szemben, s mivel a spanyolokkal szemben is alulmaradtak, csoportharmadikként estek ki a nyolccsapatos tornáról. A gárdát ekkor még Both József irányította - mondhatjuk, hogy ő volt a gárda egyik szülőatyja.

Interjú Both Józseffel >>>

A következő kontinenstorna már sikert hozott - immár Sisa Tiborral a kispadon. A csehországi U19-es Európa-bajnokság csoportkörében győzelem a bolgárok ellen (1¬-0, Németh), győzelem a spanyolok ellen (1-0, Nagy), majd vereség Németországtól (1-2, Simon). A csoportmásodik hely eufóriát okozott: a gárda ezzel kvalifikálta magát a 2009-es U20-as világbajnokságra, ami utoljára 1997-ben sikerült a magyar csapatnak. Így már nem fájt annyira az olaszokkal szembeni peches elődöntőbeli vereség sem.

"Jó esély látszik arra, hogy a sportág korosztályos csúcseseményén sem a pofozógép szerepét osztják majd rájuk" - írta az origo a válogatott Eb-bronzérme után az egyiptomi U20-as világbajnoksággal kapcsolatban. A lap nem tévedett, a 2009 őszén rendezett torna végül diadalamenetet hozott. Bár a Honduras elleni 0-3 során a "sétálgató játékosok" (Egervári kapitány kifejezése) megdöbbentették a közvéleményt, hamar kiderült, hogy ez csak kisiklás volt (Dél-afrikai Köztársaság 4-0, Egyesült Arab Emírségek 2-0).

A csoportkör után egészen parádés meccseket játszott a gárda. A cseheket 2-2 után tizenegyesekkel győzte le Egervári Sándor csapata (Gulácsi három labdát is megfogott). A meccset végül nyolc emberrel befejező Olaszország elleni hosszabbításos negyeddöntő (3-2) pedig az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb futballélménye lehetett a magyar szurkolók számára. Az elődöntő Egyiptomban sem hozott szerencsét, Ghána 3-2-re győzött az első félidőt átalvó magyar válogatott ellen, amely a bronzmeccsen javított, tizenegyesekkel verve Costa Ricát. Emlékezetes büntetőpárbaj volt az is: Gulácsi újra háromszor védett.

"Az U20-as válogatottban minden megvan, ami a nagyoknál hiányzik: a csapat tagjai állandó lehetőséget kapnak klubjaiknál (vagy a felnőtteknél, vagy a korosztályos csapatban) és nemzetközi összehasonlításban is megállják a helyüket" - ezzel a szavakkal engedte útjára a válogatottat Egyiptomba az akkori MLSZ-elnök, Kisteleki István. A helyzet azóta jócskán megváltozott. Az akkori kulcsemberek közül Debreceni Andráson (Honvéd) kívül szinte senkinek sincs biztos helye a klubjában. Németh most az Olimpiakosznál próbálkozik, Koman a kispadra sem nagyon fér fel a Sampdoriánál, Futács (Ingolstadt), Dudás (Paks) és Simon András (Liverpool) neve lassan feledésbe merül. A tavalyi álomról ("cseréljük ki a sikeres U20-as csapatot a nagyválogatottra") kiderült, hogy tényleg csak álom.

A csapat az U21-esek Eb-selejtezőin szerepelt utoljára "ificsapatként". A kezdeti tagok közül többen lemorzsodtak (Présinger, Busai, Nikházy), jöttek viszont olyanok, akik elsősorban az NB1-ben bizonyítottak (Lencse, Korcsmár). Az olaszok hazai legyőzése szép eredmény volt, de Róth Antalék végül csak a csoport harmadik helyén végeztek Olaszország és Wales mögött. S ami még árnyalja a képet: az elmúlt években egyre több botrány is övezte a csapatot, gondoljunk csak a Van Buuren-korszak kínos eredményeire (Szlovákia 1-4, Wales 1-4), vagy a Szerbia elleni 0-8-ra. Ráadásul az utóbbi két meccsről később az is kiderült: bundagyanús...

(ktn)

*****