2009.10.17., focitipp.gj

Meccsről meccsre

Milyen volt a 2010-es világbajnoki selejtező a magyar válogatott szempontjából? Tíz meccs, tíz rövid összefoglaló.

"Kiegyenlített csoportba kerültünk" - nyilatkozta a 2007 novemberi sorsolás után Várhidi Péter, az akkori szövetségi kapitány. Kisteleki István MLSZ-elnök is optimista volt, úgy vélte, "Portugáliát itthon elkaphatjuk". A legélesebb hangon Mezey György nyilatkozott - az utolsó edző, aki kijuttatta világversenyre (1986, Mexikó) a magyar válogatottat. "Megdöbbentem Kisteleki István nyilatkozatán, a közönséget nézi hülyének az MLSZ-elnök? Szembe kell nézni a tényekkel, a magyar válogatott az egyik csoportból sem harcolhatná ki a vébén való szereplést…"

2008. szeptember 6.
Magyarország-Dánia 0-0
A selejtezőket már új szövetségi kapitánnyal, Erwin Koemannal kezdte a magyar válogatott, némi meglepetésre csatár nélkül, 4-6-0-s felállásban. Az igyekezetre nem lehetett panasz, s tulajdonképpen semmire sem lehetett panasz, leszámítva azt, hogy a focit gólokra játsszák, márpedig mi egyet sem lőttünk. "Szörnyű volt" - nyilatkozta Morten Olsen, a dánok trénere saját csapata teljesítményéről.

2008. szeptember 10.
Svédország-Magyarország 2-1
Sverige-Ungern a stockholmi Rasunda-stadionban, és láss csodát: a magyar válogatott levette a pályáról a svédeket. Nem bekkeltünk, nem tördeltük a játékot, nem remegett a térdünk, nem is bámulgattunk bambán, hanem odaálltunk a középpályára és kipasszoltuk az ellenfelet, okos, szervezett, kulturált focival. Jobbak voltunk, évek óta először lehetett leírni ilyesmit. Mégis - még így is - kikaptunk, mint mindig. A szívünk hasadt.

2008. október 11.
Magyarország-Albánia 2-0
Torghelle Sándor megtette, amit megkövetelt a haza, ő, mindenki Sanyija, "a levegő ura" suhogva, keringve szállt fel a magosba, és fejelt egy gólt. "Ez volt Sanyi első gólja egész héten, úgyhogy nagyon örülünk" - mosolygott Erwin Koeman. Azon már kevésbé derültünk, hogy az első 45 percben egyetlen támadást hoztunk össze az albánok ellen (a balbekk Bodnár próbálta befejezni, még szöglet sem lett belőle). De hiába volt albán a meccs legjobbja (Altin Lala), hiába volt övék a meccs legszebb jelenete (Agolli 40 méterről a felső lécet találta el), végül sikeresen kiküszködtük a győzelmet. Ekkor még azt hittük: lesz ez jobb is.

2008. október 15.
Málta-Magyarország 0-1
A magyar válogatott öt napon belül kétszer is győzni tudott világbajnoki selejtezőn, ami egészen újszerű élményt jelentett, még akkor is, ha az ellenfél a világranglista 146. helyén szerénykedő Málta volt. Csak a játékunk volt siralmas. Kapkodtunk, görcsöltünk, lemaradtunk, eladtuk a labdát. Aztán elment a kép. "Máltai kollégáink nagy erőkkel dolgoznak a hiba kijavításán" - ez volt olvasható a képernyő aljában az egész második félidő alatt, ezért a folytatásban csak hallgattuk a meccset, s a végére már nem is bántuk, hogy a máltai technikusoknak nem sikerült helyrehozniuk a hibát, mert így legalább megkíméltek bennünket egy kiábrándító második félidőtől. A hiba ugyanis nem a készülékekben volt.

2009. március 28.
Albánia-Magyarország 0-1
Koeman ismét váratlant húzott, kihagyta a kezdőből Dzsudzsákot és Gerát. Elképzelése bejött, egy agresszív, kemény focit játszó ellenfelet győztünk le idegenben, és nem szartuk össze magunkat. A győztes gólt Torghelle szerezte (nem fejjel!), és szerezhetett volna többet is, de kecsegtető ziccerben gól helyett inkább tizenegyesre hajtott, műeséssel. Hogy mázlink is volt? Persze. De a konklúzió mégis az: sokkal jobb csúszva-mászva, vért izzadva három pontot szerezni (tiranai példa), mint tetszetős, stílusos, bátor játékkal nullát (stockholmi példa).

2009. április 1.
Magyarország-Málta 3-0
Nem áprilisi tréfa: 1985 óta először nyert meg zsinórban négy világbajnoki selejtező-mérkőzést a magyar válogatott. Azt hittük, örömfocit látunk majd, beszorítjuk a máltaiakat, egykapuzunk, s csak úgy potyognak a gólok. Aztán 80 percen át szenvedtünk a tökutolsó Málta ellen. Milyen volt a játék? Borzalmas. Szélesi és Halmosi kipróbálta magát védekező középpályásként, ezt később nem erőltette Koeman. A máltaiak, leírni is furcsa, egyenrangú ellenfelek voltak. Szép egyérintők, elegáns labdakihozatalok. A frász kapdosott bennünket, amikor 1-0-nál Muscat három magyar védőt becsapva egészen Fülöpig jutott. Legfeljebb abban bízhattunk, hogy Huszti majd egy az egyben megveri ellenfelét, ami, valljuk be, taktikának elég sovány.

2009. szeptember 5.
Magyarország-Svédország 1-2
"Aki most azt mondja, hogy jogosan kaptunk ki, az nem magyar és hazudik" - mondta Dzsudzsák Balázs, de aligha mondott igazat. Jogosan kaptunk ki, ez nem vitás, a svédek a játék minden elemében jobbak voltak, megérdemelték a győzelmet - még akkor is, ha a mindent eldöntő svéd gól a 94. percben született, és ritka pechsorozat előzte meg (Gera rossz megoldást választott elöl, Tímár alászaladt egy ívelésnek hátul, Babos pedig elcsúszott). Ettől függetlenül leégtünk. Koeman ugyanazt a taktikát választotta, mint a selejtezősorozat első mérkőzésén. Nem jött be.

2009. szeptember 9.
Magyarország-Portugália 0-1
Itt már nem lehetett a balszerencsét okolni: a magyar válogatott ötlet és spiritusz nélkül játszott, kapura veszélytelen volt, a gyorsan bekapott gólra pedig Koeman nem tudott hogyan reagálni. Slussz, passz. A magyar válogatott sorozatban a harmadik hazai mérkőzését veszítette el (Románia 0-1, Svédország 1-2, Portugália 0-1), s a három meccs alatt egyetlen tiszta ziccert sem dolgozott ki, és egyetlen akciógólt sem lőtt, Koeman "összességében mégis elégedett" volt a csapattal. Az újságírói kérdésre, hogy a portugálok ellen - amikor a továbbjutási remények életben tartásához nyernünk kellett volna - a kapuson kívül miért hét védekező típusú játékos (Bodnár, Gyepes, Juhász, Halmosi, Tóth Balázs, Vadócz, Dárdai) lépett pályára, Koeman ingerülten válaszolt. "Még szerencse, hogy én vagyok a kapitány!"

2009. október 10.
Portugália-Magyarország 3-0
A portugáliai vereség csak azok számára volt kijózanító, akik megrészegültek a magyarországi futballkampánytól. Az első félidőben még tartották magukat a fiúk, ami pedig a második félidőben történt, arra jobb fátylat borítani. A magyar futball találkozott a realitással.

2009. október 14.
Dánia-Magyarország 0-1
Buzsáky góljával legyőztük az addig veretlen dánokat, kár, hogy egy tét nélküli meccsen. S kár, hogy a győzelemnél is nagyobb hírértéke volt Gera hirtelen távozásának. Pedig 1986 óta mindössze másodszor fordult elő, hogy továbbjutó csapatot győztünk le, ráadásul idegenben. A dánok megszórhattak volna bennünket az elején, de az utolsó mérkőzését játszó Babos nagyszerűen védett. A mérkőzés krónikájához tartozik, hogy bemutatkozott a válogatottban a debreceni Varga József, aki a mezőny egyik legjobbja volt (a második félidőben a felső lécet találta el).

(focitipp.gj)


*****