Kérdések a magyar labdarúgóhoz
, ktn
Kétszer döbbentünk meg hétvégén, már ami a magyar futballt illeti. Előbb Sándor György nyilatkozatán, majd a magyar U20-as válogatott teljesítményén.
Kezdjük Sándor Györggyel, az Újpest 25 éves középpályásával, aki a Paks elleni bajnoki előtt rögtön belevágott a közepébe: "Nem egy szép stadionban, nem egy jó minőségű pályán kell majd Pakson szerepelnünk. Vagyis nem igazán motiváló közeget nyújt a paksi pálya egy bajnoki meccshez" - nyilatkozta Sándor a Paks-Újpest mérkőzés előtt.
A paksi stadion tényleg nem a San Siro, csakhogy Sándor György sem Andrea Pirlo. Hanem csak egy magyar labdarúgó, akinek láthatóan fogalma sincs a futball lényegéről. Mi motiválhatná ugyanis jobban Sándor Györgyöt, mint az, hogy hétről hétre az Újpesti Torna Egylet mezét húzhatja fel magára? Sándor Györgynek hóban, fagyban, göröngyöket vagy tócsákat kerülgetve, száz vagy százezer szurkoló előtt is ugyanolyan motiváltnak kellene lennie. Önmagáért? Az Újpestért? Az ellenfél tisztelete miatt? Költői kérdések ezek.
Az U20-as válogatott kapcsán sokkal prózaibb kérdések jutottak eszünkbe. Mi lett azzal a Németh és Koman fémjelezte csapattal, amelyben évek óta a magyar futball megmentőit láttuk? Mert kivételesen nem légvárakat építettünk két "máltaverés" és "albánverés" között - a jelenlegi U20-as válogatott olyan ellenfeleket győzött le tétmeccsen, mint Spanyolország, Portugália vagy Bulgária. Méghozzá kiváló futballal.
Amilyennel aztán az U20-as világbajnokság első meccsén Honduras lepett meg minket. Ha a közép-amerikaiak egy kicsit jobban figyelnek, könnyen irapuatói mélységekbe zuhanhattunk volna. S miközben a hondurasiak cikáztak és tüzeltek, a magyar futballisták enerváltan lézengtek a pályán. Csak korábbi érdemeik miatt nem írjuk azt: lélektelenül.
Talán kevesebbet kellett volna foglalkozni azzal, hogy melyik magyar csatár lehet majd a vébé legnagyobb sztárja, vagy hogy kik tartják vb-győzelemre esélyesnek a magyar válogatottat. Mert amíg mi erről álmodoztunk, addig elkezdődött a világbajnokság, a hondurasiak pedig átszaladtak rajtunk.
Úgyhogy most nincs más választásunk, mint szerdán összeszorított fogakkal legyőzni Dél-Afrikát. Harminc fokban, ürességtől kongó lelátók előtt, tornádóban, bárhogy. S egyet nem feledve: rendszerint az bukik orra egy kavicsban, aki mindig a távolba tekint.
(ktn)
*****
További cikkek a rovatban
Leekens, a jól helyezkedő kalandor?
Néhány nappal ezelőtt olvastam el az Index interjúját Georges Leekens-szel, a magyar válogatott frissen kinevezett szövetségi kapitányával. Azt hittem, káprázik a szemem, és még mindig nehezen tudom értelmezni az olvasottakat.
Very Important Drukker
Szóval az történt, hogy péntek reggel fölhívtak az MLSZ-től, hogy a Szurkolói Klub szokásos internetes totóján én nyertem meg a VIP-belépőt. Beszámoló a Groupamából, a Magyarország–Costa Rica meccsről.
Siralomvölgy, ez a mi hazánk
Búsongunk, gyanakszunk, utálkozunk, irigykedünk. Siralomvölgy, jelen pillanatban ez a mi hazánk.
Védőháló – nélkül…
…párszor már vérig sértettek, mióta szúr a borostám, de olyan sunyi, aljas érzést csak ritkán jegyzek fel, mint amit az idegenbeli meccseken szoktam a füzetembe írni – betelt a füzetem!
"Egyet béengedek úgyis"
Székelyföldön nyaraltunk, szembe jött velünk egy plakát, így hát meccsre is mentünk. Megérte. Zeteváralja–Székelyvarság rangadó a román kupában.
Öt pontban a Vidi elmúlt hetéről
Az elmúlt hét napban a Videoton megnyerte harmadik körös EL-párharcát a Bordeaux ellen, elkerülte a legnehezebb ellenfeleket a playoffkör sorsolásán, majd idegenben megverte a Mezőkövesdet.
Őrült hajrá vagy fogadási csalás?
Feltűnően sok sorsdöntő gól születik az NB I-es mérkőzések utolsó perceiben? Egyre gyakrabban fordul elő, hogy nem az a csapat győz, amelyik megszerezte a vezetést? Átböngésztük az elmúlt tizenhat NB I-es szezon mérkőzéseit, és meg kellett állapítanunk, hogy a magyar bajnokságban újabban tényleg töb…
Gera, ne csússz be!
- Bajnokok Ligája
- Európa-liga
- Midtjylland
- Ferencváros
- Budapest Honvéd
- Videoton
- Nomme Kalju
- Hapoel Beer Seva
Három magyar csapat maradt versenyben a nemzetközi kupákban, és az, amit láttunk tőlük ezen a héten, valamivel jobb, mint az utóbbi évek termése. A rémálom-meccsek (Tirana, Torpedo Zsodino, Zseljeznicsar) ezúttal elmaradtak.
Kikaptunk, benne van, lesz jobb
Magyarországon, nem kell aggódni azért, hogy a futball lekerül esetleg az újságok címlapjáról. A „magyarfoci”, így egybe, hallatni akar magáról, azt akarja, hogy róla beszéljenek, önző egy teremtés.
