2008.11.25., focitipp.hu

Ötvenöt évvel ezelőtt, 1953. november 25-én a magyar válogatott 6-3-ra legyőzte Angliát a Wembley-ben. Következzen néhány érdekesség az Aranycsapat tagjairól, azokról a futballistákról, akik még nem sztárok, hanem személyiségek voltak.

Bozsik József
(jobbfedezet, 1925-1978)
Az Aranycsapat zseniális irányítójának a londoni 6-3 volt pályafutása csúcspontja, egy alkalommal a félpályáról cselezte magát az angol kapuig - az a helyzet kimaradt. Precíz indításai miatt főleg Puskás Ferenc áldotta a nevét, egyik legfurcsább gólpasszát mégis Kocsisnak adta: egy bajnokin Bozsik lehajolt a labdához, és miközben a labdával foglalatoskodott, váratlanul átemelte a sorfal felett. A csel bejött, a center gólt fejelt. Minden azért neki sem jött össze, 22 évesen vaskereskedést nyitott Kispesten (Puskással együtt), de az üzlet befuccsolt.

Budai II László
(jobbszélső, 1928-1983)
"A magyar válogatottban kitűnő az összhang, s ha valamelyikünk hibázik, akkor sem szidjuk egymást" - idézte a Daily Mirror az Évszázad mérkőzése után Puskást. Amikor a cikk fordítását felolvasták az Aranycsapat játékosainak, a hallgatag Budai megszólalt: "Egymást tényleg nem szidjuk, csak egymás nénikéjét..." A kitűnő jobbszélsőt 1983-ban temették el Rákoskeresztúron, különösebb felhajtás nélkül.

Buzánszky Jenő
(jobbhátvéd, 1925)
Dombóvári vasutascsaládból származott, a szocialista sajtópropaganda mégis "dorogi bányászt" kreált belőle. Megbízható, szívós hátvéd volt. Egyszer egy magyar-szovjet meccs első félidejében rúgást kapott a lábfejére; a szünetben alig tudták lehúzni a lábáról a cipőt, lábfeje annyira feldagadt, a seb pedig vérzett. "Öltözz fel, így nem játszhatsz tovább" - mondta Kreisz László doktor, és nekiállt "összekapcsolni a bőrt" Buzánszky lábán. A hátvéd tiltakozott, és sérülten is végigjátszotta a meccset, amely 1-1-es döntetlennel zárult.

Czibor Zoltán
(balszélső, 1929-1997)
A komáromi származású "Bolond" volt az Aranycsapat fenegyereke. Olykor napokra eltűnt, senki sem találta. Fél kiló kenyérért indult, kocsmában végezte. Hírhedt volt a verekedéseiről is, és a pályán sem volt szent. Az 1954-es vébé magyar-brazil negyeddöntője (4-2) tömegverekedéssé fajult, a lefújás után mindenki ütött mindenkit az öltözőfolyosón, a problémák azonban már a pályán elkezdődtek, Nilton Santos ámokfutásával, aki Tóth II-t és Czibort is hidegre tette. Persze, mindenki Czibort kérdezte, történt-e valami közte és Santos között. "Semmi. Csak leköptem" - hangzott az "ártatlan" balszélső felelete.

Grosics Gyula
(kapus, 1926)
Az Aranycsapat kapusa világéletében ragaszkodott a fekete szereléshez, mivel gyermekkorában papnak szánták. Így érdemelte ki a Fekete Párduc becenevet. Kapus mégis véletlenül lett belőle. A legendák szerint Grosics először egy Komárom-Dorog meccsen védett, ahová a dorogiak középcsatára, Pfluger Dezső hívta el a csapat körül őgyelgő Grosicsot. Hogy miért? Mert Papp kapus nem védhetett, tartalékja pedig a fronton harcolt.

Hidegkuti Nándor
(középcsatár, 1922-2002)
Az "Öreg" - aki hármat lőtt az angoloknak a Wembley-ben - a Herminamezei AC-ből lett  válogatott futballista. A hatvanas évek elején Olaszországban edzősködött, sikeresen. A Fiorentina Hidegkuti irányításával 1961-ben megnyerte a Kupagyőztesek Európa Kupáját (a Rangers ellen, 4-1-es összesítéssel), egy évvel később azonban a duplázást az Atlético Madrid megakadályozta. Amikor az MTK egykori legendája hazatért, valaki megkérdezte tőle, milyen tapasztalatokat szerzett Olaszországban. Hidegkuti őszinte választ adott: "Ha mi annyit edzettünk volna, mint amit én most megkövetelek tőlük, akkor bennünket soha senki nem vert volna meg."

Kocsis Sándor
(jobbösszekötő, 1929-1979)
Édesapja először szódáskocsisként dolgozott, majd éjjeliőr lett a Teleky téri ócskapiacon. A fia, "Satya" 68 válogatott meccsen 75 gólt lőtt (az 1954-es világbajnokságon tizenegyszer volt eredményes). Gólkirály volt a Honvédban, BEK-döntőt játszott a Barcelonával, a spanyol bajnokságban 75/40 volt a mérlege. Kocsis végül 49 évesen halt meg, máig tisztázatlan körülmények között: kiugrott vagy kiesett egy barcelonai kórház ablakán...

Lantos Mihály
(balhátvéd, 1928-1989)
Az Aranycsapat fénykorában minden férfiszív Farkas Giziért dobogott, az asztalitenisz sokszoros világ- és Európa-bajnoknője híres szépségnek számított, s egyúttal megközelíthetetlen nőnek is - annál nagyobb volt a futballisták meglepetése, amikor a "balbunkónak" becézett balbekk, Lantos Mihály megjelent kart karba öltve Farkas Gizivel, a platinaszőke démonnal, akivel később házasságot kötött.

Lóránt Gyula
(középhátvéd, 1923-1981)
Egy ismert anekdota szerint a 6-3 tiszteletére rendezett fogadáson Rákosi Mátyás azt mondta Lórántnak: "Remek futballista maga, csak ne lenne akkora reakciós!" Lóránt rezzenéstelen arccal válaszolt: "Tudja, Rákosi elvtárs, ez úgy van, hogy régen maguk voltak az ellenzék, a felszabadulás után meg mi vagyunk az ellenzék."
A kispadon, meccs közben érte utol a végzet, a PAOK Szaloniki edzőjeként, 1981-ben; csapata kihagyott egy ziccert az Olimpiakosz elleni rangadón, a tréner pedig szívinfarktust kapott. Kórházba szállították, de a nyitott mellkasi műtét sem segített rajta.

Puskás Ferenc
(balösszekötő, 1927-2006)
Az Aranycsapat kapitányáról mindent elmond a kiváló magyar író, Esterházy Péter jellemzése: "Puskás a futball utolsó személyisége (...), őt követően már csak sztárok vannak." Ugyancsak Esterházy meséli el a következő anekdotát Puskásról: "Egy volt a labdával. Amikor egy edzésen a pályáról kigurult labdát egy gyerek kézzel dobta vissza, akkor állítólag elsírta magát: Kézzel! Láttátok, kézzel ért a labdához!"

Zakariás József
(balfedezet, 1924-1971)
A Budafoki MTE-ben játszott mind az öt fivér: Zakariás I István, Zakariás II Imre, Zakariás III József, Zakariás IV Ferenc és Zakariás V László. Közülük a legidősebb, István a Don-kanyarban hunyt el. A legtöbbre pedig József vitte, noha ő volt az Aranycsapat legkevésbé ismert játékosa. Egy példa: 1953 nyarán, a római Olimpiai Stadion avatásán a magyar válogatott 3-0-ra nyert, az olasz újságírók pedig elismerően bólogattak. "Ez a Bozsik nagyszerű játékos." Magyar kollégáik világosították fel őket. "Az a zseniális balfedezet nem Bozsik, hanem Zakariás..."

(A cikkben több, az Aranycsapatról és a magyar futball történetéről szóló könyvből idézünk.)


*****