2008.08.06., focitipp.hu

Egy 18 éves, nyakigláb fiú, aki Lágymányosról került az olasz másodosztályú AlbinoLefféhez. A 2007/08-as szezont a tartalékcsapatnál töltötte, ősztől egy ötödik ligás klubnál bizonyíthat. Ismeretlen magyar tehetségek, első rész. Interjú Pleszkán Tiborral.

Hogy kerültél az AlbinoLefféhez?
A menedzserem, Paunoch Péter intézett el számomra egy olaszországi próbajátékot, ahol négy másik magyar játékossal együtt léptem pályára. Egy idegenlégiósokból álló csapat tagjaként játszottunk a Cremonese ellen, és ott kerültem a kiválasztottak közé. Először a Varesénél próbálkoztam, de ott nem voltak ideálisak a körülmények, így került képbe az AlbinoLeffe, egy bergamói klub, amely jelenleg a Serie B-ben szerepel. Kétszer négy napot töltöttem a csapatnál próbajátékon. Másodjára 2007 tavaszán, és ekkor dőlt el, hogy augusztustól náluk kezdem a szezont.

Hány éves voltál a próbajátékok idején?
16 és fél.

Magyarországon melyik klubokban játszottál?
Az MTK-ban kezdtem a pályafutásomat 1998-ban, aztán a korosztályos csapatunk egyesült a Goldballal, ott is játszottam két szezont. Utána a BVSC-hez kerültem, ahol másfél idényt töltöttem, erről az időszakról nagyon kellemes emlékeim vannak. Majd három szezon következett a Ferencvárosnál, és Lágymányoson is töltöttem két évet.

Miért jöttél el a Fradiból?
Nem tetszett az ott uralkodó légkör. A Ferencvárosnál nemcsak azt nézték, hogy ki milyen tehetséges, ki hogyan futballozik. Az számított, hogy kinek milyen a szülői háttere, milyen kapcsolatai vannak. Nem voltak korrektek, nem éreztem, hogy tudnék fejlődni. A célom pedig már akkor is az volt, hogy külföldre kerüljek.

Hová?
Nyugat-Európába. Az olasz, német, spanyol vagy angol foci között akkora különbség azért nincs, abból a szempontból, hogy kemény munkával bárhol lehet fejlődni. Az edzések eleinte nagyon kemények voltak számomra az AlbinoLeffénél. Hatalmas volt az iram, egy egyszerű labdatartásos gyakorlatnál mindenki úgy pörgött, mint egy bajnoki mérkőzésen.

Milyen rendszerben zajlik Olaszországban a primavera-bajnokság?
Első- és másodosztályú csapatok 17 és 20 év közötti játékosai vesznek részt a bajnokságban. Három felnőtt korú is játszhat egy meccsen, a nagycsapatból eltiltottak, vagy a sérülések után visszatérők. A liga területi felosztású, három csoport van, mi az északi régióban lettünk 9. helyezettek. Az AlbinoLeffe csoportja volt egyébként a legerősebb, itt szerepelt az Atalanta, a Milan, az Inter, a Juventus, a Fiorentina és az Udinese is. Egyébként a bajnokságot a Sampdoria nyerte, de hagyományosan az Atalanta utánpótláscsapatai a legjobbak Olaszországban.

Mi volt a mérleged a tavalyi szezonban?
24 forduló alatt tíz meccsen kerültem pályára, két gólt lőttem.

Volt még idegenlégiós a csapatnál?
Nem, én vagyok az egyetlen. De az Internél és a többi nagycsapatnál több pénz van, náluk sok a légiós is.

Milyen körülmények között élsz Olaszországban?
Egy kollégiumban lakom, az AlbinoLeffe és az Atalanta sok játékosával együtt. Havi 250 eurós ösztöndíjat és emellett teljes ellátást kapok. A reggelire, ebédre, vacsorára nincs gondom, és amiben csak lehet, támogatnak.

Az igaz, hogy az AlbinoLeffe nem akart feljutni a Serie A-ba?
Ezt konkrétan nem tudom megmondani, de elképzelhető. A csapat még három-négy fordulóval a vége előtt is a második helyen állt a B-ligában, aztán jöttek a veszekedések, ezt a Gazzetta dello Sport is megírta. Mindenesetre az AlbinoLeffe az utolsó két hazai meccsét 4-0-ra elveszítette.

Ki a példaképed?
Puskás Öcsi bácsit sajnos nem láttam játszani, de édesapám nagyon sokat mesélt róla. Zidane-t viszont már láthattam, majdnem tíz éven keresztül, és az ő mozgása, a labdához való viszonya mindig lenyűgözött. Bergkampot is nagyon szerettem, a posztomon pedig Luca Toni a példaképem. Lehet, hogy nem a legkiválóbb képességű futballista, de a tizenhatoson belül életveszélyes. Rengeteg gólt rúg, egy centernél pedig az a legfontosabb. A magyarok közül még Fradi-játékosként Gera Zoli miatt jártam labdaszedőnek a meccsekre.

Mi a helyzet a válogatottal? Szerepeltél már a nemzeti csapatban?
Többször találkoztam már Sisa Tiborral, akivel abban maradtunk, hogy a következő összetartásra meghívót kapok tőle az U19-es csapathoz.

Mi a véleményed az olasz fociról?
Sokkal nehezebb náluk futballozni, mint itthon. A védők nagyon kevés helyet adnak a csatároknak, Olaszországban tényleg a védekezés mindennek az alapja. Viszont nagyon sokat lehet fejlődni.

Magyarországon nem?
Nagyon rossz ezt kimondani, de 18 éves koromban, Olaszországban tapasztaltam meg, hogy milyen egy igazán jó edző. A trénerünk, Armando Madonna egykori Atalanta- és Lazio-futballista volt, nyártól már az AlbinoLeffe nagycsapatát vezeti majd. Szívvel-lélekkel szereti a labdarúgást, mintha megszállott lenne. A tréningeken mindenki pörög, a legfiatalabbakkal is felkészült edzők dolgoznak, így nevelik a futballistákat hat-hét éves koruktól kezdve, akik beleszületnek ebbe a stílusba.

Mi jellemzi az olasz stílust?
Olaszországban nagyon fontos a taktikai képzés. Van, amikor az edzésidő hatvan-hetven százaléka taktikai gyakorlatokból áll. A védők a tolódást, a lesre állítást, a csatárok pedig a különböző támadásvariációkat gyakorolják.

Mi a legnagyobb különbség az olasz és a magyar foci között. Milyen benyomásokat szereztél egy év alatt?
Olaszországban például egy tréningen az edző azonnal megállítja a játékot, ha hibát lát a támadásvezetésben. Odajön hozzám, karon fog, és lépésről lépésre elmagyarázza, merre kellett volna futnom, mit kellett volna csinálnom – de ugyanezt megteszi egy 31 éves játékossal is. Magyarországon ilyet nem láttam. Bedobják a labdát a gyerekek közé, aztán ha valaki elront valamit, csak annyit mondanak neki, hogy hülye vagy. Az edzőknek szerintem pedagógusnak is kellene lenniük, nevelniük kellene a gyerekeket. Nem agyonfuttatni kéne őket, hanem elérni, hogy megszeressék a futballt. Az lenne az ideális, ha Magyarországon is minőségi munka folyna utánpótlás szinten, persze ehhez az edzőket is meg kellene fizetni. A fiatal tehetségeknek nem kellene kimenniük nyugatra futballozni ahhoz, hogy fejlődhessenek, így lehetne erős bajnokság, erős futball Magyarországon is. De úgy tűnik, hogy jelenleg nem ez a cél. Mert ha ez lenne, akkor harminc év alatt már változhatott volna valami. Olaszországban viszont rangot jelent futballistának lenni. A nyelviskolában például megkérdezték, hogy milyen célból akarok olaszul tanulni. Elmondtam, hogy a helyi csapatban futballozok, és máris egészen máshogy néztek rám.

A következő szezont is az AlbinoLeffénél töltöd majd?
A szerződésem idén nyáron lejárt, és az AlbinoLeffe kölcsönadott az ötödik ligában szereplő Renate csapatának, ahol a felnőttek között szerepelek majd. Olaszországban általában az a tendencia, hogy a primaverás évek után, vagy azok közben elküldik a fiatalokat harmad-, negyedosztályba futballozni. Ez nem biztos, hogy visszalépés, mert a színvonal ott is magasabb, mint Magyarországon.

ktn
*****