2008.02.14., ktn

Tudományos konferencia és pódiumbeszélgetés a fociról - ez aztán a hardcore futball.

Bemelegítés

Ismeretterjesztő óránk következik. Tudja-e, hogy a huligánok miatt stadionbezárásra először i. e. 59-ben került sor? Tudja-e, miért nem szabad Torghelle Sanyit megkérni arra, hogy mesélje el a gólja történetét? Tudja-e, mi köze van Materazzinak a posztmodernhez? És vajon tudna-e drukkolni a Sanghai Unitednek?

Osztrák-svájci aktivitás

A futball-Eb kapcsán Ausztria és Svájc aktivizálta magát. A 2006-os német tapasztalatokból kiindulva a két rendező ország már jóval az Eb megkezdése előtt igyekszik tágabb kontextusba helyezni a sportágat. Ennek részeként a svájci nagykövetség és az Osztrák Kulturális Fórum kiváló szervezésében két rendezvényre került sor kedden az Andrássy Egyetemen. Délelőtt A futball poétikája című konferencia, este pedig egy pódiumbeszélgetés Calcio Danubiano és a svájci retesz címmel, amelyen egy egykori osztrák futballista-legenda (Hans Menasse) mellett osztrák és svájci újságírók (Hans Estermann, Wolfgang Weisgram), valamint Szepesi György vett részt, Hegyi Iván (Népszabadság) moderálása mellett. Korábban a meghívottak között szerepelt Grosics Gyula és Giovanni Trapattoni is, de ők különböző okok miatt sajnos nem tudtak megjelenni a rendezvényen.

Első félidő

Osztrák-német élménybeszámoló a 6-3-ról

Az első téma (Futball és nemzeti mítoszok) egyik előadója így zárta mondandóját: "amikor a barátaim megtudták, hogy a futballról fogok előadni, kinevettek". Egy konferencián persze nem illik nevetni, de Georg Kastner és Miriam Götz élménybeszámolója a magyarok (a londoni 6-3 csodája), az osztrákok (az 1978-as cordóbai győzelem az NSZK felett) és a németek (a 2006-os vb pozitív hatása a német nemzettudatra) futball-mítoszairól csak bemelegítésnek volt jó.

Az első huligánakció helyszíne: Pompeii

Johanna Rolshoven (A labdarúgás, mint a társadalom tükörképe) viszont már hardcore volt a javából. Amint átrágtuk magunkat az egyelőre csak német nyelven hozzáférhető, amúgy szimpatikus előadó által ismertetett tanulmányon, referálunk belőle. Az előadást azonban már csak amiatt is érdemes volt végighallgatni, hogy megtudjuk, mikor zajlott az első huligánakció. Nos, i. e. 59-ben, amikor egy nézőtéri verekedés miatt a császár tíz évre bezáratta Pompeii arénáját (az eset valóban megtörtént).

"Bevágtam neki!"

Következett Fodor Péter (Futball, identitás, irodalom), a Debreceni Egyetemről, aki a sportriportereknek üzent. Az irodalmár szerint teljesen felesleges azzal a kérdéssel bombázniuk Torghelle Sanyit vagy Priskin Tomit, hogy meséljék el a góljuk történetét. Soha nem fogják tudni elmesélni: a lét lényege ugyanis a létezés maga, így a góllövés lényege is a góllövés maga, ami szavakkal el nem mondható.

Ha erre mégis kísérletet teszünk, akkor máris distancia keletkezik köztünk és a gólunk között, vagyis már nem a gólunkról, hanem valami egészen másról beszélünk (az egyik hozzászóló egyetlen kivételként Stefan Effenberget jelölte meg, mint azt a focistát, aki érdekesen tudott nyilatkozni a saját góljairól). De a futballisták többsége, hiába igyekszik, csak Karinthy egyik főhősével együtt ismételgetheti mindig ugyanazt: "bevágtam neki!".

Második félidő

Puskás, a "trükkös kispesti prolifiú"

Az ebédszünet után Hadas Miklós (A glokalitás variációi) lépett színre, és a magyar "fociológia" atyja lenyűgöző előadásában azt a tézisét bontotta ki, miszerint a futball nemcsak tükrözi a társadalmi folyamatokat, hanem vissza is hat azokra (mindezt a modern és a posztmodern fogalmának futballra való vonatkoztatásával). Mielőtt álmosan továbbkattintana, csak egy nevet mondunk: Puskás Ferenc. Puskás egy „trükkös kispesti prolifiú" volt, aki a grund világát emelte be a fociba, egészen Madridig. Puskás a modernitás képviselője: tudjuk ki volt, tudjuk honnan érkezett és merre tartott, szilárd azonosulási pontként jelenik meg előttünk.

Ezek az azonosulási pontok a posztmodern (globalizált) világban felbomlottak: egy Arsenal-Inter meccsen manapság Angliát valószínűleg senki, Olaszországot pedig csak Materazzi képviselné. Manchesterben pedig éppen a modern és a posztmodern küzdelme zajlik: miközben a United amerikai tulajdonosai a távol-keleti piacon hódítanak, a klub ősszurkolói inkább a hatodik ligában indítottak el egy saját, eredeti manchesteri csapatot.

Hajrá Sanghai United!

A Hadast követő Gerald Hödl prezentációval egybekötött előadásának kulcsmondata: a futball változásai leképezik a történelem változásait. Milyen igaz! A futballvilág centrumában lévő országok kezében a tőke és az abból eredő haszon, a bécsi történelemprofesszor jóslata szerint 20 év múlva a legnagyobb angol klubok franchise-rendszerben működtethetnek alklubokat a Távol-Keleten (például a Manchester United mintájára Sanghai United néven). Hogy a lokális kötődés hiánya miatt ez sikeres lesz-e, azt maga Hödl is kérdésesnek tartja. A félperifériák (pl. Belgium) játékosnevelésből és -eladásból tartják fenn majd saját futballjukat, a perifériák (mint Magyarország) focijának pedig nagy valószínűséggel lőttek.

De a történelem ismétli önmagát. Belegondoltak már abba, hogy a középkori zsoldosok - nemzeti hovatartozásuktól függetlenül - is egyfajta idegenlégiósok voltak? Annak az uralkodónak a zászlaja alatt harcoltak, aki többet fizetett. A különbség csak annyi, hogy akkor háborúról, manapság pedig Bajnokok Ligájáról beszélünk.

"A labdarúgás mindenekelőtt sport"

A tudományos konferenciát a Der Standard kitűnő újságírója, Wolfgang Weisgram zárta (Balladák és labdaódák - a labdarúgás a költészet és a giccs határán). A szarkazmusba burkolózó író már a felütésével zárójelbe tette mindazt, ami addig elhangzott: "a labdarúgás mindenekelőtt sport". Weisgram szerint felesleges a futballt a művészettel és egyéb magasztos kifejezésformákkal párhuzamba állítani. A futball célja a győzelem, de ilyen cél a költészetben vagy a festészetben például nem létezik.

Ahogy azonban létezik rossz és jó vers, ugyanúgy létezik rossz és jó foci is. A moderátorként működő Mélyi József (a Magyar Narancs Pálya a magasban című rovatának egyik szerzője) kérdésére (Mi a véleménye a német és az osztrák fociról?) mindjárt illusztrálta is azt, mit gondol a rossz futballról és a jó költészetről: "A költészethez hozzátartozik, hogy van, amikor hallgatnunk kell".

Hosszabbítás

Nyugati (ön)irónia vs. magyar szentimentalizmus

Véget ért a második félidő is, jöhetett a ráadás. A bársonyfotelokban a régi idők nagyjai (Hans Menasse, Szepesi György) mellett három újságíró, Hegyi Iván, Hans Estermann (Svájc) és Wolfgang Weisgram (Ausztria) foglalt helyet. A beszélgetés címéről (Calcio Danubiano és a svájci retesz) gyakorlatilag annyit tudtunk meg, hogy a 20-as évek osztrák, magyar és cseh focijára alkalmazott Calcio Danubiano kifejezést az olaszok alkották meg. Hogy miért? Mert ők kívülről látták a közép-európai játékstílust.

A nagy öregek visszaemlékezései mindazonáltal élvezetesek voltak. Walter Lutz például elmesélte, hogy a hetvenes években már annyira gyenge volt a svájci futball, hogy a játékosok és a velük utazó újságírók számára egyetlen örömforrás maradt: a sok izgalmas utazás. A svájciak a magyarokkal Szolnokon (1974), a finnekkel pedig a távoli Kuopióban játszottak (1976), a fővárosokban ugyanis a kutya sem lett volna kíváncsi ezekre a meccsekre. Örömmel hallottuk az örökifjú Szepesi Györgyöt is, aki ismét népszerűsítette azt az ötletét, miszerint létre kellene hozni egy közös közép-európai ligát, ahol a legjobb osztrák, cseh, szlovák, magyar csapatok mérhetnék össze az erejüket. Hevesen bólogatunk.


Kívülről nézve azonban kissé keserűen hallgattuk a beszélgetést. A három külföldi résztvevő (ön)iróniájával szemben Hegyi Iván és Szepesi György valódi diskurzus helyett monologizált: a londoni 6-3-tól a berni 2-3-ig, a régi dicsőségtől a jelen kilátástalanságáig. A nagy magyar önsajnálat és önáltatás rögzült megnyilvánulásai már tíz évvel ezelőtt is unalmasak voltak, a külföldi vendégek hozzáállásának és habitusának tükrében pedig már-már komikussá is váltak. Mindezt csak tetézi, hogy a beszélgetés alcíme ez volt: Szentimentalizmustól mentes betekintés a dicső múltba.

Legközelebb talán a következő címmel kellene konferenciát szervezni Magyarországon: Vajon miért csak szentimentálisan tudunk viszonyulni a saját futballmúltunkhoz?

(ktn)


*****