2008.01.17., focitipp.hu

Interjú

Szupertehetségnek tartották. 19 évesen ő lőtte az első magyar gólt a BL-ben. Emlékeznek még arra az eksztázisra? Knézy hangjára? Ahogy azt üvölti: "Embereeek, vezet a Ferencváros!"

20 éves volt, amikor szinte egymaga intézte el az Üllői úton az akkoriban félelmetes Newcastle-t. Játszott Stuttgartban, német bajnok lett Brémában. Mégis hiányérzetünk van, mégis úgy érezzük: tehetsége alapján ennél is többre volt hivatott. Lisztes Krisztiánnal beszélgettünk.

Mesélj a kezdetekről, a családodról.
Egészen kis gyerekként két évet töltöttem Szibériában...

Tessék?
Majd Ogyesszában kirúgtak az oviból.

Kezdjük elölről.
Pedig ez igaz. Újpesten születtem, aztán édesapám, aki villamosmérnök volt, a Szovjetunióba ment dolgozni. Mi meg vele. Előbb Szibéria, aztán a Fekete-tenger partja, Ogyessza. Túl sok emlékem nincs. Egyszer ellopták a karácsonyfánkat az erkélyről.

És az óvodás sztori?
Levest kaptunk ebédre, utána meg kását. A testvéremmel együtt új kanalat kértünk a kásához, amit eleinte nem értettek, aztán azzal próbáltak meg zsarolni bennünket, hogy ha nem esszük meg, akkor belőlünk nem lesz orosz katona. Orosz katonának lenni nagy dicsőségnek számított akkoriban. Mire én azt feleltem, hogy nem akarok orosz katona lenni, s hogy tőlem meghalhatnak az orosz katonák. Mint kiderült, ez egy kicsit erős volt. Azt tanácsolták a szülőknek, hogy inkább maradjunk otthon.

Újpesten születtél: gyerekkorodban a Dózsának drukkoltál?
Nem. Az egyik szomszédunk egy öreg cigány bácsi volt, nagy zenész, és élt-halt a Fradiért. Ő vitt ki minket először Fradi-meccsre.

És hogyan lett belőled focista?
Édesapám halála után, ötödikes koromban elvittek a Lobogó utcai focisuliba.

Ki fedezett fel?
Játszottunk egy teremtornán Békásmegyeren, amit megnyertünk a Fradi előtt, és ekkor szinte az egész csapatot elhívták a Fradi-pályára. Korábban már játszottam a Külkerben, és amikor ott megtudták, hogy a Ferencváros vinne, akkor azzal fenyegetőztek, hogy nem adják ki az igazolásomat. Erre aztán Kaszás Pál, a Fradi akkori serdülőedzője odament hozzájuk, és adott nekik három labdát. Így kerültem a Fradiba, három labdáért.

Nyilasi edzősködése alatt kerültél a nagyok közé, és egy csapásra rólad beszélt az egész ország. Milyen érzés volt?
Szerencsém volt, mert az én posztomon játszó Détári éppen akkor igazolt külföldre. A népszerűség nem zavart, meg aztán a serdülőcsapattal is jártunk külföldi tornákra, azokról is viszonylag sokat írtak a lapok.

A Fradi 1995-ben bejutott a BL csoportkörébe, ráadásul te lőtted ott az első magyar gólt a Grasshoppers elleni idegenbeli meccsen. Gondoltad volna akkor, hogy tíz év múlva is a ti sikeretek lesz a viszonyítási pont?
Ez gyakori téma azóta is. Például az, hogy abban az évben a klubnak 600 millió forint nyeresége volt a BL-ből. Ami akkora összegnek számított, amiből simán olyan szintre lehetett volna jutni, mint ahol a Sparta vagy a Rosenborg áll, akik legalább kétévente ott vannak a csoportkörben, mert a megkeresett pénzt visszaforgatták.

"Sporttörténelmi gól: Lisztes Krisztián"


A játékosokban nem maradt düh emiatt?
Ezt nem tudom. Én aztán viszonylag hamar, 1997-ben kikerültem Stuttgartba, úgyhogy a Fradi leépülését már nem éltem meg. Nekem csak kellemes élményeim voltak ennél a klubnál.

Akkoriban nagy visszhangja volt annak, hogy a VfB Stuttgart egy Mercedest küldött a születésnapodra, még mielőtt leigazolt volna. Jól emlékszünk?
Ez úgy volt, hogy egy németországi tornán felfigyelt rám Ralf Rangnick, aki akkor a Stuttgart utánpótlását vezette. 17 éves voltam, felírták a nevemet egy cetlire, ennyi volt. Aztán amikor a Fradival BL-t játszottam, elővették azt a cetlit. Jöttek a tárgyalások, aláírtuk az előszerződést.

Vagyis nem volt Mercedes?
De volt. Kaptam egy Mercedest, de nem a születésnapomra. Ezt a menedzserem bulizta ki, nem is nagyon örültem neki, főleg miután láttam, hogy a csapattársaim is irigykednek rá. Persze, jobb volt, mint az addigi Lada, meg hát ki utasította volna vissza a helyemben? Amikor Stuttgartba költöztem, vissza kellett adnom a kocsit.

Ha visszatekintesz a Fradiban eltöltött évekre, melyik meccs vezeti a saját toplistádat? Melyik meccsedet nézted meg videón a legtöbbször?
Nem szoktam visszanézni a saját meccseimet.

Akkor van egy ajánlatunk: nézd meg egyszer a Newcastle elleni hazai meccset. Megéri.
Na, az például tényleg jó volt. De szívesen emékszem az Anderlecht elleni brüsszeli gólpasszomra, ami után Kuntics betalált, vagy a Grasshoppers elleni meccsekre.


Az első gólod a Fradiban?
A Debrecent vertük 1-0-ra az Üllői úton, nagy hóesésben. Gólt lőttem, aztán Puhl kiállított. Előbb kaptam egy lapot, mert visszahúztam Dombit, a végén meg valakire rácsúsztam, kábé két ütemet késve, piros.

Mi volt a legjobb a Fradiban?
A miliő. Hogy olyan játékosokkal játszhattam együtt, akik még benne voltak a gombfoci-csapatomban. A bajnoki meccseken mindig telt ház előtt fociztunk. Öröm volt akkor futballistának lenni.

Az első válogatottság?
Még Mészöly idejére esett. A németekkel játszottunk barátságos meccset. Ekkoriban volt a Stuttgart-dolog, és jöttek a németek, hogy "de jó lenne a Krisztiánnak, ha játszhatna a németek ellen". Be is raktak negyedórára, null-null lett.

Az eredmény is meg volt beszélve előre?
A németekkel ilyesmit nehéz megbeszélni.

Ezek után kimentél Németországba. Milyen volt a stuttgarti fogadtatás?
Nem ment könnyen a beilleszkedés. A feleségemmel a nyelvet sem beszéltük, ráadásul én olyan típus vagyok, aki nehezen viseli a gyors váltásokat. De nagyon jó csapata kerültem, Elber, Balakov, Bobic, Berthold mellé. Eleinte sok epizódszerepet kaptam, 15-20 percekre álltam be.

Itthon te voltál a legnagyobb sztár, aztán Stuttgartban néha még a csapatba sem fértél be. Olyankor nem fordult meg a fejedben, hogy összecsomagolsz?
Volt egy hullámvölgy, amikor néhány hétig a keretbe sem kerültem be. Akkor arra gondoltam: ha most hazamegyek, otthon mindenki azt gondolja majd, hogy na, a Lisztes feladta. Úgyhogy összeszorítottam a fogam, dolgoztam tovább keményen, és vissza is kerültem végül a csapatba.

Akkoriban Joachim Löw volt a Stuttgart edzője. Mi a véleményed róla?
Mindig a játékosok pártján állt, kikérte az idősebbek tanácsát.

A bolgár Krasszimir Balakovval milyen volt a viszonyod?
Nagyon jó, azzal együtt, hogy rivalizáltunk. Mindig segítőkész volt, sokat lehetett tőle tanulni, ez volt a legfontosabb.

Felix Magath is dolgozott Stuttgartban.
Magath lelki terrort alkalmazott. Soha nem mondta meg, hogy hány kört futunk, csak elindult. Ő vezette a sort. Dombi Tibi mesélte, aki Frankfurtban volt a játékosa, hogy egyszer egy spanyolországi edzőtáborban csak három játékos bírta tartani vele a lépést a tengerparton, a többieket úgy kellett összeszedni.

Már a Werder Bremen játékosaként egyszer te fosztottad meg az aranytól a Leverkusent, amikor az utolsó előtti fordulóban rúgtál nekik negyvenről egy gólt.
A meccs elején láttam, hogy kint áll Butt (a Leverkusen kapusa - a szerk.), és végig azon spekuláltam, hogy át kellene emelni. Így is történt.



2004-ben bajnoki címet szereztél a Werderrel. Hogyan emlékszel vissza a brémai évekre?
A sérülést eltekintve minden egyes percére szívesen emlékszem vissza. Az első brémai évem után a Sport Bild beválasztott az Év válogatottjába. Abban az évben pedig, amikor a bajnokságot és a kupát is megnyertük, az összes meccsen kezdő voltam, és fantasztikus érzés volt úgy játszani fordulóról fordulóra, hogy minket üldöznek a többiek.

Soha nem vágytál máshová, például a spanyol ligába?
Dehogynem. Már úgy volt, hogy a Betis Sevillához szerződöm, de a sérülésem közbeszólt.

A legendás sérülés. Mi is történt pontosan?
Keresztszalag-szakadásom volt.

Ennek már három éve. Mikor játszottál utoljára tétmeccset?
A Werder után egy évet még lehúztam a Mönchengladbachban, ott játszottam néhányszor, de végig be volt dagadva a térdem.

Közben próbajátékon szerepeltél a Chievónál és a Wigannél is.
Mindkét helyen csak három napot voltam. Az ilyen próbajátékokat senkinek sem ajánlom. Akkoriban hol jó volt a lábam, hol nem. Veronába például az alapozás közben érkeztem meg, az edzés előtt másfél órával. Három tréningen vettem részt, és játszottam egy félidőt egy harmadosztályú csapat ellen, szakadó esőben. Ez volt a próbajáték, ez alapján döntsön el bárki is valamit. Aztán a Wigannél is voltam 2005-ben, a felkészülési időszakban. Azt mondták, ha jó a térdem, leigazolnak. Hajnali négykor érkeztem meg, délelőtt máris volt egy erőfelmérő inga-teszt, aminél fárasztóbb nem is létezik. Aztán rögtön jött az egymás közötti játék. Hát, akkor csak álltam a középpályán, és néztem, hogyan repked felettem a labda.

A Fradival végzed az edzéseket. Visszatérsz az Üllői útra? Mik a terveid?
Szeretnék minél tovább játszani. Amíg örömet okoz a futball.

Játszanál Magyarországon más csapatban, mint a Fradi?
Játszanék. Nem akarom magam ráerőltetni a Fradira. Két hónapig edzettem náluk, láthatták, mire vagyok képes. Én itt nevelkedtem, érzelmileg kötődöm a klubhoz, de az is tény, hogy az elmúlt években nagyon megváltozott itt minden.

Tényleg ennyire le van épülve a Ferencváros?
Eléggé. A szurkolókat becsülöm a legjobban, akik kitartanak, s még idegenbe is elkísérik a csapatot a másodosztályban. Közben meg az a helyzet, hogy karácsony előtt a masszőr panaszkodik, hogy nincs pénz. Én meg ilyenkor arra gondolok, hogy akkor mit kérjek én, ha másokat sem fizetnek ki.

Az általad említett Fradi-miliő sokszor irigylésre méltó, viszont vannak árnyoldalai is. Játékosként érzékelted-e a rasszista megnyilvánulásokat?
A rasszista skandálásokra nincs mentség, nem lehet szó nélkül elmenni mellettük. Az például nagyon megalázó, ha valakit megdobnak banánnal. Nem szabad a szőnyeg alá söpörni az ilyesmit.

Szerinted mit tehetnek a játékosok és a klubok a lelátói rasszizmus visszaszorításáért?
Az biztos, hogy a játékosoknak jobban ki kellene állniuk a megtámadott társaik mellett. Bennem soha nem volt ellenérzés senki iránt a nemzetisége vagy a bőrszíne miatt.

A klubok és a játékosok többsége mégsem tesz semmit. Nem a felelősség áthárítása ez?
Szerintem nem. Az biztos, hogy külföldön minden másként működik. A Stuttgartnál volt egy ilyen affér. Thorsten Legat a konditeremben ráírta a csapattársunk, Pablo Thiam (guineai futballista - a szerk.) fotójára, hogy "néger szaft". Thiam meg túl komolyan vette a dolgot, egyből az edzőhöz ment. Aki akkor Ralf Rangnick volt. A tanárember. Iszonyatosan felháborodott. "Ki volt az? Azonnal ki lesz rúgva!" - így kiabált. Persze senki sem emelte fel a kezét. Erre kihívott egy írásszakértőt. Így derült ki, hogy Legat készítette a feliratot. El is kellett mennie Stuttgartból, pedig nem volt benne rosszindulat, csak egy buta vicc volt.

De azért nem ez a rasszizmus tipikus esete.
Persze. De itt van a Várszegi-affér. Ő a zsidózás miatt hagyta ott a Fradit. Mondhatjuk, hogy emiatt került a csőd szélére az egyesület, mert akkor végre volt egy befektető, aki a saját pénzét áldozta a csapatra.

A futball másik rákfenéje a bunda. Találkoztál ilyesmivel?
Németországban soha. De a Hajduk Splitben feltűnő volt, hogy a játékosok edzés után azonnal mentek a fogadóirodákba. Most is hallani, hogy Magyarországról sokan járnak Szlovákiába fogadni, bár valamit mindig sutyorognak.

Egyre-másra történnek a nagy leleplezések, sztársportolók utólag beismerik, hogy kokszoltak. Dopping van a kerékpársportban, az atlétikában, az úszásban. Mi a helyzet a focival? Alig hihető, hogy egyetlen sportágként megőrizte volna tisztaságát.
Németországban nagyon magas szinten zajlik a vitaminozás, ami nem dopping. Például B12-es vitamint minden csütörtökön kaptunk, de ha az ember nagyon fáradt volt, kérhetett infúziót is. Brémában mindent megkaptunk, amire csak szükségünk volt. Nekem azonban mindig a rendszeres játék adta meg az erőnlétet. Ha az ember kevesebbet játszik, és csak edz, akkor egyszerűen nincs a topon. A fociban különben is nehéz doppingot használni, nagyon sok a meccs, s emiatt nagyon sok az ellenőrzés.

De csak vizeletmintákat vesznek. A vérdopping legnagyobb örömére.
A doppingot szerintem nem úgy kell elképzelni, hogy beveszel valamit, és attól te vagy a legjobb, a leggyorsabb a világon. Ahhoz még rengeteget kell melózni.

Tavaly a Le Monde közölt egy riportot arról, hogy például a Juventus játékosai akkor használtak eritropoetint, amikor az EPO még nem volt a doppinglistán. Ugyanez a fáma járja az úszókról is.
Az biztosnak tűnik, hogy dopping nélkül nehezen lehet az ember világelső. Egy atlétikaedző mesélte nekem, hogy van egy 18 éves, nagyon tehetséges tanítványa, aki az első tízbe kerülhetne a világranglistán, de nem lesz belőle semmi, mert érthetetlen módon nem akar doppingolni. Fél, hogy nem lehet majd gyereke satöbbi. S hogy milyen hülye hozzáállás ez, mondta a doki. Hát, nem tudom.


Néha úgy tűnik, hogy a focisták tudatosan választják még a gólöröm formáját is, hogy minél feltűnőbbek legyenek: Bebeto ringatós, Ronaldo repülős, vagy Robinho "ujjszopásos” gólörömére gondolunk.
Külföldön megy a címkézés. "Legyél értelmiségi", vagy "érdekeljen a festészet". Járt hozzám például egy némettanár Stuttgartba, aki mindig azzal fűzött, hogy "mondjuk azt, hogy Tiziano a kedvenc festőd". A menedzserem is mindig azt magyarázta, hogy ha kihagyok egy ziccert, akkor látványosan fogjam a fejem, vagy dühömben üssem a földet. A lényeg az, hogy minél érdekesebb, minél eladhatóbb, minél médiaképesebb legyen egy játékos. Azt válaszoltam nekik: én nem fogok bohóckodni.

Mi a legnagyobb különbség Nyugat-Európa és Magyarország között a futballban?
Rendes labdákkal edzettünk, mindig jó minőségű pályákon. Az is fontos, hogy Németországban nincs olyan hosszú téli szünet, mint nálunk. Januárban minden csapat elutazik Törökországba két hétre, ahol komoly munkát lehet végezni. Az egymás közötti játék a németeknél élethalál-harc a hatalmas konkurencia miatt. Az alapok is jók, nagyon régóta vannak náluk futballakadémiák, jó a kiválogatási rendszer. Minden meccset telt ház előtt játszanak, hatalmas összegek folynak be mezeladásból, más a foci megítélése.

Minek kellene megváltoznia Magyarországon?
A hozzáállásnak, a mentalitásnak. De ez hosszú történet. Magyarországon nagyon sokan ragaszkodnak foggal-körömmel a pozíciójukhoz, a pénzükhöz.

Közel tíz évig éltél külföldön. Milyen volt visszatérni Magyarországra? Mi változott meg azóta?
Ezt nehéz megmondani. Azt érzem most, hogy nagyon nehéz az embereknek, mintha mindenhol kizsigerelnék őket. Szlovákiában, Szlovéniában sokkal magasabb az életszínvonal, mint itt. Ehhez képest Magyarországon mindenhol kinő egy új pláza, feleslegesen.

Mi lettél volna, ha nem focista?
Fogalmam sincs. Mindenkinek van tehetsége valamihez, s ezt kell kiaknáznia. Nekem ehhez volt.


(anfield & ktn)



*****