2008.01.11., focitipp.hu

Kedvenc színe a zöld, kedvenc csapata a Ferencváros, kedvenc könyve a Biblia. A Fradiban sztár volt, s tíz éve még a kassai 1. FC-vel a Juventus és a Manchester Utd ellen lépett pályára a BL-ben. Mit csinál ma? Telek Andrással beszélgettünk.

Ő volt az egyik legprecízebb söprögető a magyar mezőnyben. A Fradiban sztár volt, s tíz éve még a kassai 1. FC-vel a Juventus és a Manchester Utd ellen lépett pályára a BL-ben. Ma egy biztosítótársaságnál dolgozik, alkuszreferensként. Meccsekre nem jár, a futballal szinte teljesen megszűnt a kapcsolata. Az egykori 24-szeres magyar válogatottal, Telek Andrással beszélgettünk.

Nem csalódott? Tíz éve még Beckhammel és Del Pieróval állt szemközt a Bajnokok Ligájában, aztán egyik pillanatról a másikra abbahagyta a futballt, pedig egyetlen komoly sérülése sem volt.
Többet is ki lehetett volna hozni a pályafutásomból, az igaz. Az én időmben szűnt meg a klasszikus középhátvéd poszt, és valahogy nem voltam alkalmas arra, hogy átálljak más játékrendszerre. Akkor hagytam abba, amikor már nem leltem örömet a játékban. 31 éves voltam, és úgy gondoltam, hogy nincs értelme folytatni. Nem bántam meg a döntésemet.

Telekről az maradt meg az emberekben, hogy ő volt a kilencvenes évek Ferencvárosának becsületes középhátvédje, és sokáig rezonált az a bizonyos Varga-affér. Mi is volt a lényege?
Volt egy szakmai vitám Varga Zoltánnal. Egy nézeteltérés, amiről a közvéleménynek nem lett volna szabad tudomást szereznie, csakhogy Varga mindjárt a sajtó előtt tálalta az ügyet. Elismerem, hogy nem megfelelő hangnemben szóltam hozzá, de továbbra is az a véleményem, hogy ezt az öltözőben kellett volna megbeszélnünk, szemtől szemben. De ez már a múlt, nem haragszom senkire.

Emiatt kellett távoznia a Fradiból, s került végül Kassára. Hogyan emlékszik vissza a kassai évekre?
Nehéz volt beilleszkednem a csapatba, mert nem ismertem a nyelvet. Nem voltam rákényszerítve a szlovák nyelv tanulására, mivel Kassán mindig akadtak magyarok, akik segítettek. Nehéz volt végigcsinálni a téli alapozást is, mert életemben először volt rajtam síléc, és sífutásnál minden kanyarban elestem.

Kint voltunk az első bajnokin, Nagyszombatban, a Spartak Trnava ellen. A meccs 0-0 lett, a hazai nézők pedig elismerőleg kérdezgették: ki a csuda az a magyar a védelemben? Aztán valahogy az első szezon után visszaesett a teljesítménye. Miért?
Jól indult a kassai idényem, télen kerültem oda, nyárra bajnokok lettünk, ősszel pedig már a Szpartak Moszkva kiverése után BL-csoportkört játszottunk, a Juventus, a Manchester és a Feyenoord ellen. Aztán jöttek a sérülések, én pedig váltani szerettem volna. Attól kezdve, hogy a Meèiar-kormány megbukott, a klub nem tudta teljesíteni a szerződésben vállaltakat, szűkösebbek lettek a csatornák, mindenkinek ezer baja lett, mindenki másfelé kacsingatott, a csapat szétesett.

Kivel volt jóban az akkori kassai csapatból?
A magyarokkal: Hornyák Zsolttal és Majoros "Csöpivel". De Molnár Laci is sokat segített, vele később is találkoztam, amikor az Újpest edzője volt.

Amikor Dunaszerdahelyen játszott az 1. FC, a hazai nézők is Teleket éltették. Meglepődött?
Nagyon megható volt az a szeretet, amit a szurkolóktól kaptam a Felvidéken. Rengeteg Fradi-drukkerrel találkoztam mindenfelé.

Két olyan magyar futballista van, aki két különböző klubbal is BL-t játszott. Hrutka János a Fradival és a Kaiserslauternnel, illetve Telek András. A Fradi BL-szereplésére hogyan emlékszik vissza?
A Fradival sikerült pontot szerezni, bár könnyebb ellenfeleink voltak, mint később a Kassával. De például a Real Madrid elleni 1-1-et nagyon jó felidézni.

Annak a Fradinak ki volt a vezéregyénisége?
Tudásban Kuntics, Lisztes és Vincze Ottó volt kiemelkedő. Technikailag képzetlen futballista nem volt abban a csapatban.

Nem furcsállta, hogy a BL-ben szerzett pénz szőrén-szálán eltűnt?
Az akkori bevételek 20 százaléka lett szétosztva a játékosoknak meg az edzőknek. Ezt tudtuk. Hogy mi lett a sorsa a többinek, azt már nem. Valószínűleg jobban is lehetett volna gazdálkodni azzal a pénzzel.

Ezt nem nagy kockázat kijelenteni, ismerve a Fradi mai helyzetét. Kijár még a meccsekre?
Nem. A sportújságot megveszem, de már el sem olvasok mindent, inkább csak átfutom. Ha gálameccs van, például a Zavadszky-árvák megsegítésére, vagy Simon Tibor emlékére, azon részt veszek.

Hogyan éli meg, hogy leépült a Ferencváros?
Nehezen. Ezért sem járok ki. Nem akarom látni a szenvedést.

1996-ban részt vehetett volna az atlantai olimpián, de lemondta a részvételt, amit sokan nem értettek. Tényleg azért nem utazott el a csapattal, mert akkor volt az esküvője?
Az a csapat, amelyik kiharcolta a szereplést, egy nagyon jó társaság volt. Mégis úgy döntöttek, hogy meg kell erősíteni a védelmet, s akkor esett rám a választás, mert három túlkoros játékost is lehetett nevezni. Csakhogy akkor kimaradt volna a válogatottból a csapattársam, Hrutka Jani, ezt pedig nem akartam. Ráadásul az esküvőm is akkor volt. Nem bántam meg azt a döntésemet sem.

Folytassuk kényesebb kérdésekkel. Amikor annak idején a nigériai Fatusit leigazolta a Fradi, a szurkolók gusztustalan reakciókkal fogadták. Mit tehet ilyenkor egy játékos?
Jó kérdés. Az emberek többsége sajnos úgy nő föl, hogy nem tanítják emberségre, nem tanulja meg azt, hogyan illik viselkedni.

Annál nagyobb egy játékos felelőssége.
Nem hinném. A szurkolókra nehéz hatni.

Vagy inkább nehéz felvállalni a konfliktust a szurkolókkal. Odaállna ilyen esetben a huligánok elé azzal, hogy srácok, ezt ne csináljátok?
Nehéz hatni rájuk.

Akkoriban nagy publicitást kapott az, hogy templomba jár. A vallásossága hatással volt arra, ahogyan futballozott?
Aki bármiféle természetfölötti dologban hisz, az könnyebben elviseli a sikert és a kudarcot is. Ez egyfajta mankó, amibe mindig bele lehet kapaszkodni. Persze, felmerült a kérdés, hogy ha kitör a csatár, én pedig szándékosan felrúgom, akkor az bűn-e.

És bűn?
Az ember elnézést kér utána, s aztán nincs harag. Olyan nem volt, hogy a pályán kívül is haragot tartsunk valakivel. De nem is volt olyan ellenfelem, aki szándékosan megütött volna, vagy le akart volna rúgni.

Mert egyébként voltak ilyen játékosok?
Persze. Ma is vannak ilyenek. Az ellenfél megfélemlítése is harci eszköz, a taktika része. A játékoskijáróban kezdődik a meccs.

Erről eszünkbe jut a Honvéd-Fradi kupameccs utáni rendőri kardlapozás, ami után három játékostársával együtt elítélték, mert segített a szurkolóknak. Nem félt a bíróságon?
Érdekes per volt. Ahogy visszanéztük a felvételeket, én is meglepődtem, hogy mire voltam képes. Ha csak a paragrafusokat vesszük alapul, akkor ott tényleg megvalósult részünkről a hivatalos személy elleni csoportosan elkövetett erőszak, mert akadályoztuk a rendőrök munkáját.

Ki volt a kedvenc edzője?
Jenei Imre.

Ő is megbukott a magyar válogatottal.
Igen, de ettől még egy nagyon jó szakember volt. A Steauában elvégezték a gyakorlatait, a magyar játékosok viszont képtelenek voltak rá.

A Nemzetközi Doppingellenes Szervezet a dopping lehetséges áldozatai között tartja számon Fehér Miklóst is. Van dopping a futballban?
Mindenki tagadja, de csak addig, amíg le nem bukik egy vizsgálaton.

Telek András doppingolt?
Legtöbbször nem is tudja az ember, hogy mit vesz be. Adják, és azt mondják rá: vitamin. Nem látod mindig pontosan, hogy honnan mit varázsolnak elő. Vagy beszeded, vagy nem. Nem lehet azt mondani határozottan, hogy soha semmit nem szedtem, bár meggyőződésem, hogy nagyrészt vitamint szedtünk.

(anfield-ktn)

Az interjú eredetileg az Új Szó című szlovákiai magyar napilapban jelent meg.

*****