Magyar ugar, mellébeszélés
Furcsa látvány volt. A magyar futballtársadalom elitje mosolyogva kvaterkázott a Puskás stadion tribünjén, a kerek, zsíros arcok boldogan vöröslöttek a hidegben. Nevettek, viccelődtek, majd itták a jóféle borokat, és két pofára zabáltak az állófogadáson.
Mintha mi sem történt volna.
Furcsa látvány volt az is, ahogy a meccs utáni sajtótájékoztatón a magyar sajtó címeres képviselői az angol buktán röhögcséltek, a kapitánytól pedig bárgyú arccal azt kérdezték: "Peti, mégis mit mondott neked meccs közben a Rehhagel?" A kapitány válaszolt, a címeres zsurnaliszta bólogatott, aztán együtt nevettek, együtt bólogattak tovább, gyönyörű szimbiózisban.
Mintha mi sem történt volna.
Igazi, gyomorforgató magyar futballvalóság volt. Hardcore a javából.
"Büszke vagyok a csapatra" - ezt nyilatkozta Várhidi Péter szövetségi kapitány azok után, hogy 3-0-ra kikaptunk Moldovától (nem Hollandiától és nem Franciaországtól), majd hobbiból elvert minket egy motiválatlan, tartalékos görög válogatott is. Vajon minek kellene történnie ahhoz, hogy ne legyen büszke a kapitány?
De nem: a futballelit szerint minden a legnagyobb rendben van. A magyar foci virágzik, a FIFA-ranglistán szédületes tempóban vágtatunk előre (már amikor nem csúszunk visszafelé, mint jelenleg), s annak már senki sem néz utána, hogy a mostani 30. hely (az európai csapatok között) visszalépés a másfél évvel ezelőtti 29. helyhez képest...
Magyarország a 6. helyen végzett csoportjában, erre korábban még nem volt példa. Ezek után nem csúsztatás, hanem hazugság azt állítani, hogy minden a legnagyobb rendben van. Kár, hogy az illetékesek közül senkinek sem jut eszébe elnézést kérni ezért a 6. helyért, vagy legalább annyit mondani: "ezt bizony elkúrtuk". Félreértés ne essék: a Várhidi-csapatnak tényleg van jövője, nem a Torghelle-Szabics csatárkettőst sírjuk vissza. De két vereség után akkor is furcsa volt azt nézni, ahogy az újságírók és a szövetség képviselői egymás hátát veregetik.
Továbbá: nem tartozunk a mindenkori elégedetlenkedők közé. Szurkolunk a válogatottnak. Minden kis sikernek őszintén tudunk örülni. Rekedtre üvöltjük magunkat a magyar góloknál. De megint látjuk és halljuk az örökös kamuzást, a magyar futballból szinte kiirthatatlan önámítást és mellébeszélést. És ebből elegünk van. Pedig Várhidi Péter és fiatal csapata eddig éppen azzal lopta be magát sokak, sokunk szívébe, hogy egyenes volt a pályán és azon kívül is.
Mindennél már csak egy dologból van jobban elegünk: hogy a magyar válogatottat figyelemmel kísérők nagy része két táborra szakadt (ahogy az a jobb sorsra érdemes földdarab is, amit Magyarországnak hívnak). Egyrészt vannak a Kisteleki/Várhidi-támogatók (a túloldalról nézve seggnyalók), másrészt vannak az örökös kritizálók és ellendrukkerek (a túloldalról nézve hazátlan bitangok vagy a régi rend hívei). Aki dicsér, az behódol? Aki kritizál, az ellenség?
Ez az igazi baj. Mert ebben a közegben főként az érzelmek, indulatok és kölcsönös elfogultságok számítanak. A tények csak annyiban, hogy alátámasszák a mondanivalót. Nem csak Olaszország legyőzése volt tény, hanem ez a 6. hely is az. Ezt nem figyelembe venni mellébeszélés. Ezt kimondani nem hazafiatlanság.
Ezt számonkérni: az újságíró feladata.
(szerk.focitipp.hu)
*****
További cikkek a rovatban
Leekens, a jól helyezkedő kalandor?
Néhány nappal ezelőtt olvastam el az Index interjúját Georges Leekens-szel, a magyar válogatott frissen kinevezett szövetségi kapitányával. Azt hittem, káprázik a szemem, és még mindig nehezen tudom értelmezni az olvasottakat.
Very Important Drukker
Szóval az történt, hogy péntek reggel fölhívtak az MLSZ-től, hogy a Szurkolói Klub szokásos internetes totóján én nyertem meg a VIP-belépőt. Beszámoló a Groupamából, a Magyarország–Costa Rica meccsről.
Siralomvölgy, ez a mi hazánk
Búsongunk, gyanakszunk, utálkozunk, irigykedünk. Siralomvölgy, jelen pillanatban ez a mi hazánk.
Védőháló – nélkül…
…párszor már vérig sértettek, mióta szúr a borostám, de olyan sunyi, aljas érzést csak ritkán jegyzek fel, mint amit az idegenbeli meccseken szoktam a füzetembe írni – betelt a füzetem!
"Egyet béengedek úgyis"
Székelyföldön nyaraltunk, szembe jött velünk egy plakát, így hát meccsre is mentünk. Megérte. Zeteváralja–Székelyvarság rangadó a román kupában.
Öt pontban a Vidi elmúlt hetéről
Az elmúlt hét napban a Videoton megnyerte harmadik körös EL-párharcát a Bordeaux ellen, elkerülte a legnehezebb ellenfeleket a playoffkör sorsolásán, majd idegenben megverte a Mezőkövesdet.
Őrült hajrá vagy fogadási csalás?
Feltűnően sok sorsdöntő gól születik az NB I-es mérkőzések utolsó perceiben? Egyre gyakrabban fordul elő, hogy nem az a csapat győz, amelyik megszerezte a vezetést? Átböngésztük az elmúlt tizenhat NB I-es szezon mérkőzéseit, és meg kellett állapítanunk, hogy a magyar bajnokságban újabban tényleg töb…
Gera, ne csússz be!
- Bajnokok Ligája
- Európa-liga
- Midtjylland
- Ferencváros
- Budapest Honvéd
- Videoton
- Nomme Kalju
- Hapoel Beer Seva
Három magyar csapat maradt versenyben a nemzetközi kupákban, és az, amit láttunk tőlük ezen a héten, valamivel jobb, mint az utóbbi évek termése. A rémálom-meccsek (Tirana, Torpedo Zsodino, Zseljeznicsar) ezúttal elmaradtak.
Kikaptunk, benne van, lesz jobb
Magyarországon, nem kell aggódni azért, hogy a futball lekerül esetleg az újságok címlapjáról. A „magyarfoci”, így egybe, hallatni akar magáról, azt akarja, hogy róla beszéljenek, önző egy teremtés.
