Várhiditől lehidaltunk: kész, passz!
Felkészültünk mi már mindenre. Nincs az a groteszk, hajmeresztő meccsforgatókönyv, amit ne tartanánk elképzelhetőnek a magyar válogatott részéről. Úgy vagyunk vele: ha már hardcore, legyen kövér! Az lett.
Válogatott hétalvóink kikapnak Krétán hét öngóllal hét-nullra? Hogyne, bólintottunk volna rezignáltan, nekünk, magyaroknak ez jutott osztályrészül, a minden meccs előtt büszkén megénekelt balsors, amely Irapuato óta egyfolytában tép bennünket, hol izlandi halásznak, hol liechtensteini hobbifocistának, hol pedig máltai lovagnak öltözve. Megszoktuk már, az efféle kegyetlen tréfák láttán arcizmunk se rezdül.
A sors útjai
Akadnak azonban közöttünk javíthatatlan álmodozók, akikben ott motoszkál a kisördög, és szégyenlős, zavart pislogás közepette minden meccs előtt azt zsolozsmázzák, hogy a sors útjai, mint tudjuk, kifürkészhetetlenek, vagyis miért ne nyerhetne egyszer (csak egyetlen egyszer) a magyar válogatott is, ha ez már Észak-Írországnak, Albániának, de még Kazahsztánnak is sikerülhetett...Jobbhorog, balegyenes
Ki kell ábrándítanunk őket. Mert bár a sors útjai valóban kifürkészhetetlenek, a magyar válogatott esetében azonban nagyon is kifürkészhetőek; a magyar válogatott sorsa ugyanis minden tétmeccs előtt kockázatmentesen megjósolható. 1986 óta ugyanis egyetlen olyan mérkőzés akadt, amikor a magyar válogatott legyőzött volna egy magasan jegyzett ellenfelet, 1994-ben Halmai góljával a svédeket.Most sem voltak illúzióink: Krétán kapunk egy hasogató jobbhorgot (kaptunk is), szerdán Oslóban egy szemöldökrepesztő balegyenest, de oda se neki, megszoktuk már az évek során, köpünk egyet, letöröljük arcunkról vért, aztán annyi. Balsors, bűnhődés, etcetera.
Szégyen
Hanem amit Várhidi Péter szövetségi kapitány a szombati meccs után nyilatkozott, az még a mi angol feketehumoron edzett lelkünknek is zúzós volt. „Nem vallottunk szégyent", mondta volt a kapitány, miközben még nekünk is lesült a pofánkról a bőr, látva szerencsétlen, szánalmas csapatunk szerencsétlen, szánalmas játékát. Biztosan valami kommunikációs hiba történt, mert ilyesmit egy ennyire gyenge meccs után szégyentelenség nyilatkozni. Vagy talán mi értelmezzük tévesen azt a szót, hogy szégyen.Verifikáció
„Mezőnyfölényt harcoltunk ki a középpályán" - folytatta a kapitány, és ezen már el kellett gondolkoznunk. Mi a mezőnyfölény? Mezőnyfölénynek nevezzük azt a játékszituációt, amikor a támadó csapat több játékossal vesz részt az akcióban, mint a védekező csapat. Namármost: a magyar csapat nem támadott a mérkőzésen, amely mellesleg szólva éppen a középpályán dőlt el a görögök javára. S bár valóban sokféle jelzővel illethető a magyar csapat játéka (de a nyomdafesték közülük csak keveset bírna el), az semmiképpen sem állítható, hogy harcoltak volna.Kész, passz
„Voltak passzaink" - tette hozzá a kapitány. Húha! Egy vesztes Európa-bajnoki selejtező után pozitívumként azt említi az edző (nota bene: a szakember): voltak passzaink. Mit is fűzhetnénk hozzá ehhez a magvas értékeléshez? Annak kell örülni, hogy aranylábú fiaink, a magyar futball jelenlegi legjobbjai képesek voltak passzolni egymásnak? Hát már itt tartunk? Hát ezért nem szégyenkeztek? Mert összejött egy-két alibipassz a meccsen? Mi lenne, ha azt is elárulnánk nekik, hogy a futball olyan játék, amelynek célja a gólszerzés? Meglepődnének vajon?Oslóban, oszlóban
De lehet, hogy Várhidi futballtörténelmi jelentőségű értékelése -„voltak passzaink" - valamit előrejelez? Elvégre a csapatot mégiscsak a kapitány ismeri a legjobban. Vagyis készüljünk fel arra, hogy Oslóban esetleg már passzaink sem lesznek. De talán egy-egy bedobás, suta labdaérintés még összejön. Lehet drukkolni.(anfield.focitipp.hu)
*****
További cikkek a rovatban
Leekens, a jól helyezkedő kalandor?
Néhány nappal ezelőtt olvastam el az Index interjúját Georges Leekens-szel, a magyar válogatott frissen kinevezett szövetségi kapitányával. Azt hittem, káprázik a szemem, és még mindig nehezen tudom értelmezni az olvasottakat.
Very Important Drukker
Szóval az történt, hogy péntek reggel fölhívtak az MLSZ-től, hogy a Szurkolói Klub szokásos internetes totóján én nyertem meg a VIP-belépőt. Beszámoló a Groupamából, a Magyarország–Costa Rica meccsről.
Siralomvölgy, ez a mi hazánk
Búsongunk, gyanakszunk, utálkozunk, irigykedünk. Siralomvölgy, jelen pillanatban ez a mi hazánk.
Védőháló – nélkül…
…párszor már vérig sértettek, mióta szúr a borostám, de olyan sunyi, aljas érzést csak ritkán jegyzek fel, mint amit az idegenbeli meccseken szoktam a füzetembe írni – betelt a füzetem!
"Egyet béengedek úgyis"
Székelyföldön nyaraltunk, szembe jött velünk egy plakát, így hát meccsre is mentünk. Megérte. Zeteváralja–Székelyvarság rangadó a román kupában.
Öt pontban a Vidi elmúlt hetéről
Az elmúlt hét napban a Videoton megnyerte harmadik körös EL-párharcát a Bordeaux ellen, elkerülte a legnehezebb ellenfeleket a playoffkör sorsolásán, majd idegenben megverte a Mezőkövesdet.
Őrült hajrá vagy fogadási csalás?
Feltűnően sok sorsdöntő gól születik az NB I-es mérkőzések utolsó perceiben? Egyre gyakrabban fordul elő, hogy nem az a csapat győz, amelyik megszerezte a vezetést? Átböngésztük az elmúlt tizenhat NB I-es szezon mérkőzéseit, és meg kellett állapítanunk, hogy a magyar bajnokságban újabban tényleg töb…
Gera, ne csússz be!
- Bajnokok Ligája
- Európa-liga
- Midtjylland
- Ferencváros
- Budapest Honvéd
- Videoton
- Nomme Kalju
- Hapoel Beer Seva
Három magyar csapat maradt versenyben a nemzetközi kupákban, és az, amit láttunk tőlük ezen a héten, valamivel jobb, mint az utóbbi évek termése. A rémálom-meccsek (Tirana, Torpedo Zsodino, Zseljeznicsar) ezúttal elmaradtak.
Kikaptunk, benne van, lesz jobb
Magyarországon, nem kell aggódni azért, hogy a futball lekerül esetleg az újságok címlapjáról. A „magyarfoci”, így egybe, hallatni akar magáról, azt akarja, hogy róla beszéljenek, önző egy teremtés.
