2007.04.20., focitipp.hu

Újra átvertük magunkat, ahogy a történelem során annyiszor. Szerelmesek voltunk a saját Eb-pályázatunkba, a magyarázatok azonban valójában félremagyarázások voltak, mert megint nem vettünk tudomást a realitásokról.

Szerdán az UEFA végrehajtó bizottsága döntött: a 2012-es Európa-bajnokságot Lengyelország és Ukrajna rendezheti. A magyar pályázatra a bizottság 12 tagja közül senki sem szavazott. Este a magyar küldöttség megérkezett Ferihegyre. Hogy mi történt? Transzparensek, kurvaanyázás, kiamagyar, sírásrívás, dobálózás, büdösistenit - ez volt. Ismét kiderült az, amire a focitipp már annyiszor utalt, keserű szájízzel. Európa szerint nem érdemeljük mi meg azt, hogy vendégül lássuk Európát. Legalábbis a futballban nem.

*

Hetek, hónapok óta nem hallottunk másról, mint hogy a magyar pályázat a lehető legjobb a világon. Hogy több mint 13 ezer oldal hosszú. Hogy majd a ciprusi meg a máltai küldött ránk szavaz. Meg a spanyol és talán a holland is. Hogy a prezentációnk végén felállva tapsolt mindenki. Hogy még az űrből is minket támogatnak. Szerencsére Isten ezúttal nem került szóba.

Aztán kiderült, hogy a pályázati anyag a raktárban állt, a vb-tagok még a kivonatát sem nagyon ismerték. Az is kiderült, hogy az ígéretek ellenére senki sem szavazott ránk. Ahogy Mészöly Kálmán kiáltotta indulatosan a repülőtéren az őt becsmérlők felé: „Átvertek minket".

*

Fogalmazzunk így: újra átvertük magunkat, ahogy a történelem során annyiszor. A szervezők és a legjelentősebb sajtóorgánumok mindvégig azt hangoztatták, hogy a magyar-horvát pályázat nemcsak a legjobb, hanem a legnagyobb esélyes is. Hónapokon át mindent úgy magyaráztunk, hogy az az Eb-pályázatunk sikerességét támassza alá. Amikor Olaszország megnyerte a világbajnokságot, szomorúak voltunk; amikor Cataniában meghalt Filippo Raciti, örültünk. „Ott mindig bundáznak és még gyilkolnak is." Szerelmesek voltunk a saját Eb-pályázatunkba, a magyarázatok azonban valójában félremagyarázások voltak, mert megint nem vettünk tudomást a realitásokról. Mint ahogy arról sem, hogy rajtunk kívül volt még két másik pályázó is.

Arról, hogy Olaszország kis túlzással holnap megrendezhetné az Eb-t. Arról, hogy Ukrajna és Lengyelország futballja és gazdasági potenciálja is felülmúlja a miénket. Helyette ismét szegény Puskás Öcsi bácsival és özvegyével próbálkoztunk, miközben harmadik Eb-kandidálásunkkor is csak makettjeink és terveink voltak, de egy stadiont sem voltunk képesek felépíteni tíz év alatt.

Nem beszélve arról, hogy Magyarországon ma egyszerűen nincs futball. Van néhány tehetséges fiatal játékosunk neves külföldi csapatok kispadján. Van néhány futballakadémiánk, amelyekből talán néhány éven belül fel lehet tölteni az NB1-et, úgy, hogy az elérje mondjuk a nyolcvanas évek színvonalát. Amikor még röhögtünk Topor Antalon, falábúnak tartottuk Váczi Dénest, és lassúnak Rostás Sándort. Manapság már ők is királyok lennének, nemhogy Puskás.

*

Aztán a Sport1 Zuhanyhíradó című műsorában láthattuk a „vesztes" reagálásokat. Mészöly Kálmán szerint az ukránok és a lengyelek pályázata komolytalan volt. „Mivel vagyunk mi előrébb, mint a lengyelek meg az ukránok?" - kérdezi tőle a műsorvezető, Ágai Kiss András. Mészöly indulatosan válaszol: „Hát engedd meg, hogy a saját országomra azt mondjam, hogy többek vagyunk!" Aztán Tornyi Barnabás is szót kap. Szerinte „fényévekkel jobbak voltunk, mint Lengyelország és Ukrajna", majd elgyengül: az Eb-rendezés ügyében „együtt lélegzett az ország".

Az álomvilág és a hazafias romantika után aztán jött a fröcsögés: „az ukránok nem aranylabdát adtak a bizottsági tagoknak, hanem aranyrudakat". Azt is megtudhattuk, hogy Szurkisz (az ukrán szövetség elnöke) is átvert minket, akit januárban azért segítettünk be az UEFA végrehajtó bizottságába a szavazatunkkal, mert megígérte, hogy segít nekünk az Eb- pályázatban. De Mészöly Kálmán még ennél is tud jobbat: remegő hanggal meséli el, hogy a „régi barátságra" való tekintettel megkereste a ciprusi és a török bizottsági tagot, ugyan már, szavazzanak ránk...

A helyzet szomorú. Voltak, akik tényleg azt hitték, hogy Mészöly Kálmán régi barátai automatikusan két szavazatot jelentenek nekünk? (Hasonló legenda járt arról, hogy Dunai Antal kapcsolatai hozhatják a spanyol tag voksát...) Vagy tényleg azt gondolták egyesek, hogy az ukrán Szurkisz a végrehajtói bizottságban a magyar-horvát pályázat sikerét egyengeti majd az ukránéval szemben? És amikor kiderül, hogy nem ilyen hülye, akkor megsértődünk, maffiózónak nevezzük, és rögtön felemlítjük, hogy 1995-ben a Dinamo Kijev elnökeként lefizetett egy spanyol bírót egy BL-meccsen. Amikor viszont megígérte, hogy segít nekünk, és ezért mi is segítettük, akkor haver volt? Most akkor sírjunk vagy nevessünk ezen a naivitáson és dilettantizmuson?

*

A focitipp sohasem lelkendezett a magyar-horvát Eb-pályázatért. Nem mintha nem tisztelnénk Puskás Öcsi bácsit és szellemét, vagy mert ne lennénk kellően hazafiasak. Még abban is biztosak vagyunk, hogy a Kisteleki-Gyárfás-pályázat tényleg jó volt. Csak hát a semmit nehéz eladni - az UEFA legalábbis nem volt rá vevő. Egyszerűen azért nem voltunk oda a „magyar focit megmentő" Eb-pályázatért, mert szerintünk egy futball-eb megrendezése fejlett futballkultúra nélkül csak álom. Nálunk nincs futball, nincsenek stadionok, nincsenek nézők, a rendezett viszonyokról már nem is beszélve. Nem lelkendeztünk, mert úgy tűnt, hogy az érdemi munka helyett az illetékesek „továbbélésük" érdekében mindent egy lapra tesznek fel: az Eb-pályázatra. Ez már az elejétől fogva nagyon bűzlött. Változtatni ugyanis kutyakötelessége lenne a futballunk irányítóinak és minden résztvevőjének - ehhez nem kell Eb-t rendezni. Az Eb csak egy újabb szép álom volt, amivel ideig-óráig megint nagynak hihettük magunkat, ha a pályán ez már évtizedek óta nem megy.

Most jön a neheze. Lassan befejeződik a Borsodi Liga, aztán reménykedhetünk abban, hogy a kupacsapataink megérik majd a szeptembert. Jönnek a szomorú hétköznapok. Innentől kezdve nincs többé porhintés, dolgozni kell. Azonban a magyar futball vezetői a saját maguk által kreált (és néhány sajtóorgánum által továbbgerjesztett) álomvilágban élnek. A kudarc feldolgozása és az önkritika helyett egyelőre összeesküvés-elméleteket gyártanak és külső körülményekre hivatkoznak - miközben ők mindent tökéletesen csináltak. A helyzet nagyon-nagyon szomorú.

(ktn.focitipp.hu)


*****