Senki többet, harmadszor - most sem lesz Eb
Az UEFA végrehajtó bizottsága két dologról döntött tegnap Cardiffban: 2012-ben nem lesz futball-Eb Magyarországon, s Magyarország sem lesz ott a futball Eb-n. Az UEFA bölcsen döntött, efelől ne legyenek kétségeink.
Kíváncsian várjuk, hogy milyen kommunikációs stratégiát választ majd az Eb-rendezési pályázat bizottsága. Most ugyanis nem lesz egyszerű győzelemként állítani be a vereséget. Mert ne szépítgessük: bukta volt ez a javából.
"A magyar pályázatnak nincs gyengéje, már-már tökéletes" - hangoztatta egy nappal a döntés előtt Kisteleki István, az MLSZ elnöke. S hogy ne kelljen az eredményhirdetés után kapkodni, ezért előre lefoglalták a budapesti Hilton szálló báltermét, elvégre egy ilyen sportdiplomáciai siker, mint az Eb-rendezés elnyerése, méltó ünneplést kíván. Uraim, hűthetik a pezsgőket - ezt sugallta minden előzetes nyilatkozat, hiszen optimista becslések szerint a végrehajtó bizottság tizenkét tagjából kilencnek kellett volna ránk szavaznia, pesszimista becslések szerint pedig hatnak - legalábbis így számolgatott Kisteleki. "Nem úgy áll, hogy kiessünk az első kör után. Ezer százalékosan nem" - licitált tovább Serényi Péter MLSZ-sajtófőnök. Ehhez képest a magyar-horvát projekt nulla, azaz nulla szavazatot kapott, és ezer százalék ide vagy oda, esélye sem volt a végső győzelemre. Vagyis volt, csak éppen nulla, azaz nulla százalék.
Ez persze nem meglepetés: csupán az elvakult magyar illetékesek nem látták be, hogy az európai szaksajtó nem a magyar-horvát pályázatot favorizálja.
Az MLSZ illetékeseinek éleslátására jellemző, hogy egy nappal a döntés előtt lesajnálóan nyilatkoztak a későbbi győztes lengyel-ukrán pályázatról. "Soha nem hallottam olyan nagy játékosról Lengyelországból, mint az Aranycsapat bármely tagja. A múltat tekintve jelentős előnyünk van" - nyilatkozta Kisteleki. Az egyetlen bökkenő az, hogy a 2012-es Eb-ről tegnap döntöttek, és nem az ötvenes években. S ha már a hetyke nyilatkozatnál tartunk: ha eddig nem is ismert neves lengyel játékost az MLSZ-elnök, most majd biztosan megtanulja Zbigniew Boniek vagy Grzegorz Lato nevét.
"Tökéletes stadionokat rajzoltunk" - bármily meglepő, ez volt az egyik érv az MLSZ részéről. Mit is mondhatnánk erre... Gratuláljunk? Ilyenek után persze nem meglepő, hogy a magyar pályázat cardiffi prezentációjából csak Demcsák Zsuzsa mozgatta meg az UEFA-küldöttek fantáziáját.
"Nekünk add az esélyt!" - hangzott a horvát-magyar pályázat szlogenje. Az érvelésnek az volt a lényege: az UEFA lelkén szárad majd, ha a magyar foci továbbra is csapnivaló lesz. Bezzeg ha Eb-t rendezhetnénk, akkor egyszeriben minden felvirágozna, ismét lenne egy Aranycsapatunk, a magyar futball méltó lenne régi nagy híréhez, és akkor aztán megmutatnánk, mi az a magyar virtus, lemosnánk a gyalázatot etcetera.
Hogy Eb-rendezés nélkül húzott el mellettünk az összes közép-európai ország? Hogy csak a magyar futballelit vár el egyfajta pozitív diszkriminációt az UEFÁ-tól? Mindezt felesleges szóvá tenni ott, ahol úton-útfélen Puskást idézték: kis pénz kis foci, nagy pénz nagy foci. Csakhogy Puskás már nem él, és ma Magyarországon se pénz, se foci. A válogatott kikapott Máltától, s jelenleg a világranglista 58. helyén áll, ami kétségkívül előrelépés a két évvel ezelőtti 74. helyhez képest, de belátható időn belül nem érjük utol sem Panamát, sem Hondurast, sem Burkina Fasót. Ez azért hardcore, nem? A magyar bajnok Debreceni VSC 4:1-re kikapott a macedón Rabotnicski Kometaltól, az Újpestet saját pályáján alázta meg a liechtensteini FC Vaduz, a Ferencvárost a másodosztályba süllyesztette saját dilettáns klubvezetése, s ma zömmel olyan játékosok szerepelnek a Fradiban, akik még a kilencvenes évek csapatához viszonyítva is legfeljebb labdaszedők lehetnének az Üllői úton. Ez ma a magyar foci, ezzel pályáztunk.
Magyarország harmadszor próbálkozott Eb-rendezéssel, harmadszor is sikertelenül. Az UEFA bölcsen döntött. Egyrészt Magyarország sokmilliárd forintot megspórol így, másrészt pedig nem kell majd szégyenkeznünk a 2012-es Európa-bajnokságon, mondjuk egy magyar-francia vagy egy magyar-portugál meccs alatt. Mert most már a selejtezőkben kell kiharcolni a részvételt. S ez utoljára 1972-ben sikerült.
(anfield.focitipp.hu)
*****
További cikkek a rovatban
Leekens, a jól helyezkedő kalandor?
Néhány nappal ezelőtt olvastam el az Index interjúját Georges Leekens-szel, a magyar válogatott frissen kinevezett szövetségi kapitányával. Azt hittem, káprázik a szemem, és még mindig nehezen tudom értelmezni az olvasottakat.
Very Important Drukker
Szóval az történt, hogy péntek reggel fölhívtak az MLSZ-től, hogy a Szurkolói Klub szokásos internetes totóján én nyertem meg a VIP-belépőt. Beszámoló a Groupamából, a Magyarország–Costa Rica meccsről.
Siralomvölgy, ez a mi hazánk
Búsongunk, gyanakszunk, utálkozunk, irigykedünk. Siralomvölgy, jelen pillanatban ez a mi hazánk.
Védőháló – nélkül…
…párszor már vérig sértettek, mióta szúr a borostám, de olyan sunyi, aljas érzést csak ritkán jegyzek fel, mint amit az idegenbeli meccseken szoktam a füzetembe írni – betelt a füzetem!
"Egyet béengedek úgyis"
Székelyföldön nyaraltunk, szembe jött velünk egy plakát, így hát meccsre is mentünk. Megérte. Zeteváralja–Székelyvarság rangadó a román kupában.
Öt pontban a Vidi elmúlt hetéről
Az elmúlt hét napban a Videoton megnyerte harmadik körös EL-párharcát a Bordeaux ellen, elkerülte a legnehezebb ellenfeleket a playoffkör sorsolásán, majd idegenben megverte a Mezőkövesdet.
Őrült hajrá vagy fogadási csalás?
Feltűnően sok sorsdöntő gól születik az NB I-es mérkőzések utolsó perceiben? Egyre gyakrabban fordul elő, hogy nem az a csapat győz, amelyik megszerezte a vezetést? Átböngésztük az elmúlt tizenhat NB I-es szezon mérkőzéseit, és meg kellett állapítanunk, hogy a magyar bajnokságban újabban tényleg töb…
Gera, ne csússz be!
- Bajnokok Ligája
- Európa-liga
- Midtjylland
- Ferencváros
- Budapest Honvéd
- Videoton
- Nomme Kalju
- Hapoel Beer Seva
Három magyar csapat maradt versenyben a nemzetközi kupákban, és az, amit láttunk tőlük ezen a héten, valamivel jobb, mint az utóbbi évek termése. A rémálom-meccsek (Tirana, Torpedo Zsodino, Zseljeznicsar) ezúttal elmaradtak.
Kikaptunk, benne van, lesz jobb
Magyarországon, nem kell aggódni azért, hogy a futball lekerül esetleg az újságok címlapjáról. A „magyarfoci”, így egybe, hallatni akar magáról, azt akarja, hogy róla beszéljenek, önző egy teremtés.