Illés Róbert
KI A JÓ EDZŐ?
Aki mindig nyer. Persze senki sem nyer mindig. De vannak edzők, akik többször nyernek másoknál. Ők a jó edzők. Persze az sem mindegy, milyen meccseket nyernek meg. Hiába gyalulják simára a saját bajnokságukat, ha aztán a BL-ben rendre elhasalnak, mint a PSG Blanc-nal (nem csoda, hogy Mourinho már arrafelé sertepertél).
És az sem elhanyagolható szempont, hogy egy edző milyen játékosokkal nyer. Elvégre a Real Madrid keretével jó eséllyel én is ki tudnám hozni pluszosra a bajnoki mérleget („Passzoljatok mindig CR-nek, ő majd megoldja, ha mégis kipattan, azt Benzema bevágja.”), de egy olyan csapattal nekimenni az idénynek, amelyik tavaly majdnem kizuhant az élvonalból, a legnagyobb név pedig öt év távolságra van a csúcsformájától, igencsak megméri egy edző szakmai kvalitásait.
Dárdait megmérték, és nem találtatott könnyűnek. Kihozta a játékosaiból a maximumot. Talán még többet is. Kalou utoljára a 2004/2005-ös szezonban még a Feyenoord játékosaként produkált olyan gól/mérkőzés átlagot, mint idén a Herthában (14/29). Ibisevic másfél éve nem talált be a Bundesligában, erre most hintett kilencet. A Freiburgtól vett cseh Daridát úgy felépítette, hogy állítólag már a Real is szemet vetett rá (oda azért aligha fog menni, de egy Premier League-csapatba bőven beférne). És feltehetően az amerikai Brooks sem Berlinben fog megöregedni.
A hátralévő három meccstől függetlenül Dárdai akkorát villantott, hogy arra az egész futballvilág felfigyelt. Jövőre az Európa Ligában (a BL jelen állás szerint inkább átok lenne, mint áldás, hacsak nem vesznek egy fél csapatra való jegyzett játékost a nyáron) még ismertebbé teheti a nevét, és két-három év múlva már BL-csapatok kispadjai közül válogathat, hacsak nem az a célja, hogy ő legyen a Hertha Fergusonja.
