Máté Gábor
NEM VOLT KÉRDÉS, KI NYERI A MECCSET
Olaszul néztem a Szuperkupát egy volterrai kis átmérőjű képernyőn. Azt nem mondanám, hogy egy szót se értettem, hiszen a játékosok neve egy az egyben stimmelt. És meg kellett állapítanom, hogy a szpíker végig a meccset közvetítette, tehát nem kommentálta, hogy mi a véleménye a mai labdarúgásról, kit hány millióért adtak el ésatöbbi ésatöbbi, hanem nézte a meccset és mindig mondta, hogy ki kapta éppen a labdát, mit csinált vele. Rúgta, dobta vagy bármi. Ezt vettem ki a több mint másfél órából. Ja és még azt, hogy nem volt kérdés, ki nyeri a meccset. Bár a Special One a második félidőben előhúzta a Fellaini-kártyát, ezzel mintegy előre jelezve, hogy Lukaku ide, Lukaku oda, a következő szezon pont olyan lesz, mint az előző volt. A Real Madrid néha szemet gyönyörködtető játékkal (valamikori magyar sportriporteri megállapítás még a körkapcsolások korából), egy Casemiro nevű labdarúgó egész pályát beszáguldozó (szintén valamikori kifejezés) játékával, ügyes lesgóljával igen hamar kifejezésre juttatta, hogy mi is lesz ennek a dolognak a vége.
