Szombathy Pál
"Nem tudom merre tartunk és nem akarok belegondolni, hogy egy mesterséges buborékot hozunk létre, ami ki fog pukkadni a jövőben, ahogy az ingatlanpiaci buborék, ami rengeteg kárt okozott a világgazdaságban. Ismeritek a történetem, nem olyasvalaki vagyok, aki nagyon drága játékosokat vásárol. Személy szerint engem ez a milliomos műsor megrémiszt és feszélyez, különösen most, amikor a futballon kívüli gazdaság azt mutatja, hogy sok ember szenved a mindennapi életben. Amikor tükröt kellene mutatnunk, néha nem sikerül" – így nyilatkozott klubja sajtótájékoztatóján Monchi, az AS Roma sportigazgatója a Neymar-transzferről. A Sevillát európai tényezővé építő spanyol futballvezető aggodalmával nem áll egyedül, Arsene Wenger Arsenal-menedzser egyenesen arra utalt, hogy ebben az esetben az európai futballszakma a katari állammal áll szemben.
Monchi szavai elgondolkodtatóak, mert üzletnek tartja a futballt, amelyet piaci versenyszabályok éltetnek, a bevétel-kiadás törvényei uralnak, ellenben azokkal a dúsgazdag klubvásárlókkal, akik presztízshobbinak vagy akár politikai-kvázigazdasági térfoglalásnak fogják fel az esztelen költekezést, a játékosárak és -fizetések egekig verésének irracionalitását. Alighanem igaza is van az igazgatónak: ez már nem piac, mert annak logikája szerint aligha szükséges gladiátoroknak a csúcson forintmilliárdokat adni havonta, itthon pedig gladiátorkáknak forintmilliókat, hisz egyik verzió sem termeli ki az árát, a pénzek elszakadtak a valóságtól. A lufi pedig felfelé szállva pukkanásveszélybe kerül, s különben is több meccs, mint emír.
