Kiss Tibor Noé
Az MLSZ legújabb kiszemeltje a szövetségi kapitányi posztra Georges Leekens. Emlékszem rá az 1998-as világbajnokságról, a belgákkal a csoportkörben ragadt, nem tudták megverni az utolsó körben Dél-Koreát, Hollandia és Mexikó ment tovább. Amúgy szimpatikus figura.
De az azért egy kicsit furcsa, hogy az MLSZ egy olyan trénerrel próbál újítani, akinek a sikerlistája nem a legfrissebb. „A Cercle Bruges-zsel Belga Kupát (1985), az FC Bruges-zsel belga bajnokságot (1990) és Belga Kupát (1991) nyert” – olvasom a Nemzeti Sport hírében. Az utolsó komoly trófeáját 26 éve nyerte… Legutóbbi állomása az algériai válogatott szövetségi kapitányi posztja volt: a csapat 2017 januárjában a torna egyik esélyeseként érkezett az Afrikai Nemzetek Kupájára, ahonnan végül nyeretlenül távozott. Ok, ismerjük az afrikai viszonyokat, a magyarországi helyzet nyilván sokkal kedvezőbb, itt alighanem mindenki (sajtó & szakma & fodbalisták) szeretettel fogadná a belgát.
Tény azonban, hogy Leekens 68 éves, és aligha túlzás azt állítani, hogy a jelenlegi viszonyok között C-kategóriás trénernek számít. Mondanám, hogy olyan lenne, mint Signori a Sopronban, de Signori focistaként legalább tagja volt a vb-döntős olasz csapatnak 1994-ben. Valahogy nehezen hihető, hogy ebben a pillanatban Georges Leekens kinevezése lenne az a döntés, ami változást hozna a magyar válogatottnál. Mármint olyat, amilyenre mindannyiuan várunk: forradalmi, radikális, innovatív változást.
Lehetne esetleg kérni a következőt?
