Kiss L. László  Kiss L. László

KETTŐ-EGY

FA Kupa-döntő

(Arsenal–Chelsea 2:1)

 

 

Ha ezek az akasztófavirágok tényleg komolyan gondolták, hogy így zárják az évet, szeretném egyenként megfojtogatni őket. Tanárnak lenni se egyszerű – de az arsenalosságra néha nincsenek szavak. Ellenségeimnek csak azért nem kívánom, mert rühellnék egy táborba tartozni velük.

 

Az angol kupadöntő fontosságát méltatni e helyütt fölösleges, a walesi herceg fiának meccs előtti kezet rázása gyönyörű középpályásunkkal, Ramsey-vel pedig immáron történelmi jelentőségűnek mondható. Igaz, Vilmos mindenkivel kezet fogott, na, de kézfogás és kézfogás között is van differencia. A mai szenzációs meccsen továbbá az is kiderült, hogy egy bölcs védő és egy szőrös gyökér között épp mertesackernyi a különbség.

 

Kettő-egy ide most, és kettő-egy ide, ami a szezonbeli meccseket illeti. Nem szégyen a jobb csapattól kikapni, legyőzni meg egyenesen mesés.

 

Utolsó focitippes Arsenal-félpercesem elé ilyen ajándékot kapni ezektől a csirkefogóktól: nehezen szavakba önthető élmény. Mint a búcsúk általában.

További posztok