Kiss László
Hagyjanak már Tsongával!
2013-ban svájci rokonoknál voltam látogatóban. Megy a Bundesliga, a sógor kérdi: melyik meccset akarom nézni? Azt, amelyiket a tv adja – gondoltam magamban, milyen kérdés ez már?
Akkor szembesültem azzal, hogy a technológia tényleg a 21. században van, amikor megmutatta, hogyan tud az élő közvetítések között mazsolázni, azokból a meccsekből, amelyek ugyanabban az időben kerülnek megrendezésre. Ha belegondolunk: pofonegyszerű dologról van szó. Ma már minden meccsen tévéstábok garmadája pályánként n+1 kamerával felszerelve dolgozik. Bagatell dolog lehet, hogy az egyszeri tévénéző a távirányítója segítségével kapcsolgasson az egy időben zajló meccsek között.
Ha a Darmstadtot kivégezte a Schalke a 60. percben, átkapcsolhatunk Brémába, ahol a német Fradi küzd a kiesés ellen. Micsoda ötlet!
A mai napon meccset akartam nézni: kedvenc spanyol csapataim találkozóját: Valencia–Athletic Bilbao. Gondoltam, jó kis délutáni program, tét ugyan nincs nagy, nem dől el rajta semmi, de legalább láthatom a Mestallát, a szebb napokat látott Valenciát.
A meccset azonban nem látom.
A spanyol bajnokságot Magyarországon a Sport TV közvetíti, de a délutáni műsorsávban a rotterdami tenisztorna döntője (Tsonga vs. Goffin, Sport 1), és az angol kupa nyolcaddöntője (Fulham–Tottenham, Sport 2) zajlik. A Tottenham simán továbbjutott (a 73. percben már 0:3), de az ember nem kapcsolhat át a meccsre, amelynek közvetítési jogát áttételesen már kifizette.
Biztosan belefutottak már abba a hírbe a minap, hogy a magyar boltokba silányabb termékek kerülnek, mint a nyugat-európaiakba. Úgy látszik, ez a közvetítési rendszerre is tökéletesen érvényes.
