Kele János
FRANK DE BOER ÉS A PEKINGI KACSA
Az Inter ma Európa legszarabbul menedzselt klubja. Tökmindegy mennyi a pénzük, teljesen nyolc, melyik távol-keleti országból jön a klubtulaj, és az is, hogy éppen melyik aktuális balfácán ül a kispadon – ebből a csapatból nem lesz semmi. Mondom, miért.
Játékosuralom. Nincs olyan, hogy az aktuális edzővel szemben bármikor is Brozovicsoknak és Kondogbiáknak legyen igaza. Nem létezik, hogy egy, az ajtón éppen csak beesett brazil sztárocska röhögve lazázik az edzésen, majd amikor – teljes joggal – kimarad a csapatból, rohan, elsírja bánatát a vezetőségnek, és végül neki lesz igaza. Röhej. Mint ahogyan az is, hogy a csapatkapitány (joggal, vagy anélkül, tökmindegy) nekimegy az ultráknak egy önéletrajzi könyvben, majd ezt követően még meg is erősítik a posztján.
Mit üzen mindez?
Hát azt, hogy van egy hely a világon, ahol hülyére lehet venni szurkolót és edzőt, röhögve fel lehet venni a fizut a nagy büdös semmire, és még ha ki is sül, hogy bántóan alkalmatlan vagy arra, amiért fizetnek, a legrosszabb, ami történhet veled, hogy kölcsönadnak a Sampdoriának. Tényleg csodálkozik valaki, hogy az Inter lett a gyűjtőhelye a túlértékelt, semmirekellő sztárocskáknak?
Átláthatatlan átigazolási politika. Tavaly az Inter vett egy védőt, név szerint Martin Montoyát. Úgy volt, ő lesz az új jobbhátvéd, a játékos, aki évekre megoldja ezt a posztot – három meccs után kidobták a fenébe. Idén jött egy balhátvéd, Caner Erkin, hasonló céllal: neki már tétmeccs sem jutott, postafordultával zavarták vissza oda, ahonnan jött. Eközben elment 120 millió kirakatemberekre, Candreva, Mário, Gabigol egymást túrják ki a kezdőcsapatból, az ezer sebből vérző, minden meccsen gólképes védelembe pedig egyetlen erősítés érkezik csupán a kölcsönből visszakergetett Ranocchia. Vicc, dilettantizmus a köbön.
A tervezés teljes hiánya. Az Internél nagyjából úgy működnek a dolgok, hogy szerződtetnek egy edzőt, majd ha az nem nyer meg minden meccset, elhajtják a fenébe. De Boer 14-ből hetet bukott, ami tényleg nem valami rózsaillatú statisztika, de valahogy senkinek nem jutott eszébe figyelembe venni, hogy konkrétan a szezonkezdés előtt néhány nappal esett be az ajtón, miközben egy szemernyi beleszólása sem volt abba, kiket ad el, és kiket szerez meg a klub. Szegény ember ugye vízzel főz, de általában csak paprikás krumplit – a hollandtól ellenben legalább pekingi kacsát vártak el, és azt is ízlésesen tálalva, 10 perc alatt.
Ezzel együtt kár lenne tagadni, hogy De Boer is megérte a maga pénzét. Csak azzal nem veszett össze, akivel nem állt szóba, amúgy kb. az összes bűnbakot leakasztotta a fogasról Brozovic-tól kezdve Kondogbián át Gabigolig, miközben az állítólag pedáns edzésmunkát végző kedvencei úgy égtek a meccseken, mint a Reichstag. Ebből az álmoskönyvek szerint nem könnyű jól kijönni, nem is csoda, hogy nem sikerült neki, úgy meg pláne nem, hogy bár felajánlották neki, esze ágában sem volt legalább egy olyan segédedzőt alkalmazni, aki látott már közelről olasz bajnokit.
Mindez meglátszott a meccselésén (ami kb. nem volt), és azon is, hogy az Inter védelme, mint olyan, gyakorlatilag nem is létezett a szezonban. Elképzelhetetlen volt, hogy kapott gól nélkül ússzanak meg meccseket, és oké, a személyi állomány tagjai sem foghatóak egy Vidcsbe oltott Nestához, de talán csapatszinten lehetett volna valamit kezdeni a hiányosságokkal – De Boer viszont meg sem próbálta.
Most már csak az a kérdés, mi lesz ezzel az Interrel a jövőben. Mert, hogy Stefano Pioli sem melegszik meg a padon, arra simán rá lehet tolni a kocsit-házat-gyerekágyat.
