Illés Róbert
HÚSZÉVENTE EGYSZER
(Magy. vál., évértékelés, 4.)
Ahhoz túl fiatal vagyok, hogy emlékezzek a régi nagyokra, ahhoz meg túl öreg, hogy higgyek a csodákban.
Amikor 1995-ben a Fradi kicsapta az Anderlechtet, megette a Grasshopperst, és ikszelt a Reallal, elhittem, hogy négy jól sikerült meccsnek állandó BL-tagság és éveként ismétlődő futballufória lesz az eredménye. Nem lett...
Bő húsz évvel később oda-vissza oktattuk Norvégiát, elkentük a nagyképű osztrákok száját, lefociztuk Izlandot és gálameccset játszottunk a későbbi EB-győztessel.Öt jól sikerült meccs, de most már fel sem merült bennem, hogy ezzel örökbérletet váltottunk volna a világversenyekre.
Az egyetlen pozitív tanulság, hogy húszévente egyszer bárkinek kijöhet a lépés.
Talán megérem a következőt...
Megkértük állandó szerzőinket, hogy három-tíz mondatban értékeljék a magyar válogatott 2017-es évét. Kiss László a második a sorban. Szombathy Pál kezdte, Kiss László és D. Bányász Gergő folytatta.