Nagygéci Kovács József
NÉHÁNY BŐVÍTETT MONDAT MAGYARFOCI-TÉMÁBAN
(Magy. vál., évértékelés, 8.)
– A magyar labdarúgó válogatott éve olyan volt, mint itt, előttem, az asztalon az a pohár, amit 2016. június 18-án vásároltam Marseille-ben, a Vélodrome-ban. Akkor tele volt, még ha nem is a legfinomabb itallal, azóta kifogyott s most tök üres. Szerencsés országok, ahol arról mehet a vita, hogy félig üres, vagy félig teli a pohár.
– „Jelentések sohasem rengetik meg a világot. A tények igen, de ezeken nem tudunk változtatni, mert amikorra a jelentés befut, már megtörténtek. A jelentések csak felizgatják a világot, épp ezért lehetőleg le kell szokni róluk.” Dürrenmattnak igaza van. És mivel a magyar futballnak nem ténye a válogatott, sokkal inkább jelentése, ha a tény, a magyar foci állapota siralmas állapota nem hív be azonnali változtatásokat, a jelentés újra és újra csak felidegesít csak.
– A magyar labdarúgó válogatott összes hazai meccsén kint voltam idén. Is. Én vagyok a magyar futball egyik leghűségesebb siratóasszonya.
– Küldeném Kemény Istvántól a Búcsúlevél című számot a magyar labdarúgásnak és mindenkinek, aki szereti.
UPDATE: Nagygéci Kovács Józsefet a meccs napján gyorshajtásért megbüntették, ugyanis késésben volt meccsre (Magyarország-Costa Rica) menet.
Megkértük állandó szerzőinket, hogy három-tíz mondatban értékeljék a magyar válogatott 2017-es évét. Szombathy Pál kezdte, Kiss László, D. Bányász Gergő, Illés Róbert, Kiss L. László, Zelei Dávid és Máté Gábor folytatta.