Zelei Dávid  Zelei Dávid

1. A legrosszabb mégis az, hogy a tegnapi eredményen egy pillanatig sem lepődünk meg: ezúttal egyetlen pillanatig sem hittem a meccs előtti rutinfogadkozásoknak, csak a vereség arányában voltam optimistább a kelleténél.

 

2. A dolog azért volt ennyire kínosan kiszámítható, mert a válogatott pontosan ugyanúgy szerepelt a Storck-, mint az Egervári-sokk (a 3-0-ra végződő román-magyar) után: miközben elfogytak a minőségi labdarúgóink a topbajnokságokból (Lang és Nagy Ádám ott van, de nem játszik, Szalai sérült, a Palermo kiesésével Balogh és Sallai sem játszik többé a Serie A-ban), a kapitányok görcsös erőlködéssel próbálták őket új arcokkal pótolni (Devecseri vagy Márkvárt erőltetése a végromlás jele), tökéletesen sikertelenül. Mégis, végső soron egyikük sem abba bukott bele, hogy nem az elérhető legjobbakat szerepeltette (Storckon legfeljebb a dán bajnokságban stabilan játszó Korcsmár kihagyását, és Eppel, Márkvárt, Hangya erőltetését kérném számon), hanem hogy a mögéjük szervezett koncepció kiürült, a taktikai változtatás (márpedig mi támadni fogunk!) és visszarendeződés (a stabil védekezés az alap!) egyaránt sikertelen volt, amiben az egyéni hibák mellett az érezhetően egyre gyengülő motiváció is szerepet játszott.

 

3. Ha a Magyar Labdarúgó Szövetség e meccs után még mindig Storckkal képzeli el a jövőt, az mélységesen szomorú. A legvalószínűbb forgatókönyv, hogy Feröer ellen még a német tréner irányítja a nemzeti tizenegyet, utána viszont megválnak tőle: az új kapitánynak így kellő ideje lenne fölkészülnie a Nemzetek Tornájára. (A jelenlegi felhozatal mozgathatóságát ismerve csendben mantrázom magamban: Bódog Tamás, Bódog Tamás, Bódog Tamás.) Nem lesz könnyű dolga, mert kínosan csekély (és egyre fogyatkozó) a nemzetközi szinten is minőségi játékosunk, de személyi szinten nem kell új csapatot építenie (nem is lenne kiből), csak újjászervezni azt a nyomás alatt is jól védekező, stabilabb passzjátékú, keményebb középpályájú kontracsapatot, amit középen Nagy Ádám és Kleinheisler, hátul Guzmics és Kádár fogott össze. Ha ez sikerül, az sem garancia a sikerre – de az önbecsülés megteremtésére és a szurkolói szimpátia visszaszerzésére igen.     

További posztok