Kiss László
VESZÍTETT VALAKI TÖBB BL-DÖNTŐT A JUVENTUSNÁL?
Magyar csapatok hiányában az ember általában választ magának egy csapatot fiatalkorában, akivel lehet azonosulni a Bajnokok Ligájában, vagy a nemzetközi futballban. Én huszonkét évvel ezelőtt a Juventust választottam.
Roberto Baggio 1995-ben igazolt a Juventusból a Milanba, mert megjelent a színen Alessandro Del Piero. Emlékeznek még erre?
Del Piero egymás után három BL-meccsen csavart a hosszú felsőbe, bizonyára ezt soha senki nem fogja utána csinálni. A mez is tökéletes volt: fekete-fehér. Innentől nem volt kérdés: a Juventus az én csapatom.
Abban az évben meg is lett a BL-győzelem. Akkor nem néztem statisztikákat. Nem tudtam, hogy ez „csak” a második a torinóiaknak. Most már azt is tudom, hogy ez azóta az utolsó is. 5 BL-döntőt bukott el azóta Juve. Volt köztük nyomasztó (1997: Dortmund 1-3), volt idegesítő (1998: Real Madrid 0-1), volt minősíthetetlen (2003: Milan, büntetők). Aztán pauza, bundaügy, másodosztály, feltámadás.
És végre újabb két döntő. Oké, a Barcelona jobb volt (2015, 1-3), és sajnos a Real Madrid idén is jobban taktikázott (1-4). Szóval huszonkét éve nyert utoljára a Juventus BL-t. Amikor megszerettem a csapatot, akkor azonnal egy BL-győzelemmel nyitottak, és azóta hiába volt 10 (13?) bajnoki cím, be kell valljam, egy olasz bajnoki cím a jelenlegi körülmények között nem jelent sokat. Meg a három csillag.
A Juventus zsinórban hatszor lett olasz bajnok. Kérdem én, Juve-szurkolók: nem cserélnétek el három bajnoki címet egy (Real-elleni) BL-győzelemre? Persze, én a többi olasz csapatot is szeretem, és drukkolok nekik a nemzetközi kupákban (végre a Milan újra Európában!).
Az olasz bajnoki cím legyen a Napolié, vagy a Rómáé, vagy a Miláné (na jó, az Interé azért mégse). De a BL-serleg legyen végre újra a Juventusé!
Szóval, hogy mit várok?
Mi mást, mint BL-győzelmet.*
*A keleti filozófiák tanítása szerint az ember válassza mindig a nehezebb utat.