Zelei Dávid
MIRE MENNEK CSAPATAINK A NEMZETKÖZI KUPÁKBAN?
V: EL, 2. kör
Kalju Nömme – Videoton
Jól helyezkedjünk el székünkben ma délután negyed hétkor, mert gyaníthatóan a Videoton észtországi vendégjátéka lesz az utolsó, ahol magyar csapat idegenben is esélyesként lép pályára. Az észt bajnokság ugyanis Európa egyik leggyengébbje (a Kaljun kívül minden csapata kettős vereséggel zúgott ki a nemzetközi kupákból), a Kalju pedig látszólag még csak nem is emelkedik ki ebből a bajnokságból, mint a BATE Belaruszban, vagy a Sheriff Moldáviában: a jelenlegi bajnokságban harmadik. Nincs kiemelkedő góllövője (a házi gólkirály 18 meccs után 6 góllal egy jobbszélső, Igor Subbotin), sem túl sok magasan jegyzett légiósa (talán az olasz-ukrán középhátvéd, Ugge, és a francia védekező középpályás, Mbu Alidor és a frissen szerződtetett brazil center, Liliu emelkednek ki), és aktív észt válogatottakban sem bővelkedik (a legutóbbi, lettek elleni meccsen egyedül Toome kezdett, és ketten padoztak). A Vidinek várhatóan nem kell huszáros rohamokra felkészülnie, lebecsülnie ugyanakkor tilos a Kaljut: tavaly a Maccabi Haifa kétszer is csak döntetlent tudott elérni a tallini csapat ellen, és végül tizenegyesekkel kiesett. Nikolics mester csapata ugyanakkor szemmel láthatóan nem akar beleesni ebbe a csapdába: a nyilatkozatok alapján komolyabban veszik ezt az akadályt, mint az előző körben a máltaiakat.
Esély a győzelemre: 60%
Esély a továbbjutásra: 75%
Ferencváros – FC Midtjylland
Jó ideje nyavalygok már a Fradi tengelyének hiánya miatt, de az idei nyár olyan exodust indított el az amúgy is foghíjas franzstadti védelemből, amit csakis gondos előrelátással és tervezéssel lehetett volna elhárítani – mivel azonban ez valamiért jó ideje hiányzik a Fradinál, Doll egy ideje egy az egyben átvette a sirámaimat. Pedig nem arról van szó, hogy Nalepa, Dilaver vagy Hüsing eligazolása oly nagy veszteség volna (három év múlva senki sem emlékszik majd rájuk), hanem hogy távozásukkal mennyiségileg nullázódott le a csapatrész: a kevés maradóból és érkezőből ugyanis az egyetlen épkézláb, posztján játszó védő (Otigba) sérült, akik meg vannak, azok vagy nem a posztjukon játszanak (Leandro, Koch, Lovrencsics, Botka), vagy nem bízik bennük Doll (Sternberg, Batik, Botka). Hogy Európa egyik legalaposabban elemző klubja, a dán Midtjylland ne jött volna rá erre, azt kizártnak tartom: az általánosságokra szorítkozó Lovrencsics Gergővel szemben Jess Thorup alighanem azzal is tisztában van, mekkora Moutari bal vádlijának testzsírszázaléka. A Korcsmár Zsolttal felálló dánok 4-1-4-1-et játszanak, nem igazán építenek legnagyobbnak tűnő sztárjukra, van der Vaartra, ellenben élénk széljátékra, veszélyes pontrúgásokra és egy mindenünnen kiemelkedő centerre (Paul Onuachu) számíthatunk. A feladat nehéz, de talán nem megoldhatatlan: a Fradinak távol kell tartania a Thorup gárdáját saját védekező harmadától, tilos kapuközelben faltolnia (annál is inkább, mert Leandro és Botka is beszedett két sárgát a Jelgava ellen: még egy ilyen, és nem játszhatnak a visszavágón), vagyis meg kell próbálnia kontrollálni a játékot, és a középpályán labdát szerezni. Utóbbiban kulcsszerepe lesz a futógép Gorriaránnak és a Romániában a védekezőbb stílust megszokó Bőlének, labdavesztés idején pedig kötelező lesz visszasegíteni Varga Rolandnak és Moutarinak is – bár utóbbi nem erről híres. Ha mindez összejön, elől pedig Rui Pedro és Bőle igazolja, amiért szerződtették, abból kijöhet valami visszavágón is reményre alapot adó eredmény. Ha ugyanakkor nem, akkor már felesleges is védőket szerződtetni – a Mezőkövesd ellen Botka is jó lesz.
Esély a továbbjutásra: 20%
