Nádudvari Péter
Nagypapa, ugye örülsz? Első a Honvéd a bajnokságban, és nyolcaddöntőt játszik a kupában.
Négy éve már, hogy felszálltál arra a vonatra, amelyikre csak egyirányú jegyet lehet venni. Téged ismerve lefogadom, hogy miután utad végeztével leszálltál arról, egyből a ,,pályaudvaron” található Végállomás Restibe mentél, ahonnan azóta is a rád jellemző sarkos véleményalkotással kommentálod a nagyvilág és a futball történéseit. Gondolom, hogy az előző vasárnap is egy pohárka zamatos, mennyei félédes bort kortyolgattál, miközben az újságban a sporthíreket böngészted. Hosszú évek óta nem láttál olyat, mint most: a bajnokságot az a csapat vezeti, amelyikért már több, mint hat évtizede rajongsz: a Honvéd! Ráadásul szerdán a Fradival nyolcaddöntő-visszavágót játszik a kupában, és ugyan az odavágón vereséget szenvedett, de kincset, egyben továbbjutást érhet az az idegenben lőtt gól.
Biztos most is zsörtölődsz, hogy ,,ez a Honvéd már nem az a Honvéd, ez a futball már nem az a futball”, de tudom, hogy szíved legmélyén örülsz. Örülök én is veled Nagypapa annak ellenére, hogy pont a Honvéd aktuális ellenfelének, a Fradinak szurkolok kisgyermekkorom óta. A te boldogságod számomra áldás.
Fradistaként mondom, hogy le a kalappal kedvenc klubod előtt. Adott egy – magyarországi futballviszonylatban – szerényebb költségvetésű klub, ahol bizonyára számodra is szimpatikus filozófiát képviselnek mostanában, méghozzá hitelesen: bátran nyúlnak a saját nevelésű, tehetséges játékosokhoz, és az idegenlégiósok remekül kiegészítik a fiatal kollektívát, megfelelő minőséget képviselnek, húzóemberek. Tudom, most biztos mosolyogsz, és jellegzetes dörmögő hangodon szarkasztikusan megjegyzed: ,,mint az az olasz bundás kölyök”. Olasz az edző is, akinek a szakma a kisujjában van, nagy taktikus, és remek motivátora a társaságnak.
Nagymama is szurkolni fog holnap, velem együtt ő is a Fradinak. Idén már 90 éves lesz, de ugyanúgy szurkol szeretett csapatának, mint sok évtizede a Népstadionban ültetek mindketten ötven-hatvanezer ember között. Akkor a Honvéd-drukkerek gyűrűjében nem mert felüvölteni, amikor gólt szerzett a Fradi (azt mesélte, hogy kedve sem volt hozzá, mert csapata többgólos vereséget szenvedett azon a meccsen.). De 2014. október 11-én (ekkor még ,,csak” 87 éves volt) amikor együtt néztük vele Dárdai Pali debütáló meccsét szövetségi kapitányként, Dzsudzsák – azóta ikonikussá vált – szabadrúgásánál olyan ,,góóóóóóóólkiáltás” szakadt ki belőle, hogy szegény macskánk ijedtében világgá rohant.
Szóval nagypapa, jó szurkolást Neked a Végállomás Restiben. Mi is szurkolunk nagymamával majd, csak éppen a zöld-fehér színekért. De akármi is lesz a végeredmény, örülni fogunk.
