Szombathy Pál
AZ ÉN RÓMÁN AZ ÚT ELEJÉN
(Caput Mundi, de mikor végre)
Az én Rómám egy út elején van. Volt már a közepén is, de visszakullogott a majdnem startvonalra néhány éve, az előző Spalletti-éra után, amelyben pedig már hozzászoktatta híveit, hogy állandó BL-résztvevő, ott a legjobb tizenhatba, sőt nyolcig illik eljutnia, Európa krémjének a második rétegébe. Jó csapat volt, egy szeszélyes, kissé már túlérett Tottival ("A zsenik előjoga a kortalanság" á la Jean Cocteau), akkoriban azt hihettük, irány tovább felfelé, ám éppen ellenkezőleg történt, a klub összeroskadt, hogy bostoni gazdag olaszok építsék fel újra, persze lassabban, mint ahogy emírek, triádok, extovárisok szokták Angliában, Párizsban, Milánóban. De a tévutak és tapogatózások után visszajött Spalletti és most az AS Roma helye az Európa Ligában van, joggal, itt tartunk, innen kell feljebb kászálódni, közben otthon egy nyomasztóan jó Juve tomporát bámulva évek kazalnyi során át.
Itt tartunk és ehhez éppen megfelelő ellenfél egy Villarreal, a Farkasok ugyanis egyelőre amolyan Valencia, OM, Tottenham-szintű álmodozók, hogy majd ha nagyok leszünk, amilyenek néha már majdnem voltunk. A Villarreal verhető kategória, de kikapós is lehet, a spanyol futball nem csemege az olasz számára, bár stílusban van éppen legkevesebb baj a rómaiakkal: a szép futball iskolája ez.
Min múlik? Dzeko jó formában, de ő képes bármikor leárnyékolódni. A középpálya erős, ma Nainggolan a csapat legértékesebb gyöngyszeme és én napi hét szál cigiben fogadni mernék, hogy marad Rómában. Életviteli döntést hozott ebben korábban is: ízlelgetem a kifejezését, mint a minőségi bort, jó ilyet hallani a számviteli döntések uralma idején. Ami szívmelengető még: Strootman észrevétlen visszaépülése és hatalmas játéka, teherbírással párosuló gólpassz-ereje, a klasszis szalagja gyógyult, a nóta a régi. Totti szakrális jelenléte mellett a zsenialitás helyett a pazar tehetség csillanásai vannak meg Perottiban és van még valaki, aki a Meglepetés: az argentin Fazio az ősszel hatalmas tanár lett a védelem közepén, fedőneve lassan Samuel Heinze. Jobbak a felfutó szélsőhátvédek, mint a korábbi években (brazil gépsor, művészi beütésekkel: Peres, Emerson), bővebb a keret minőségben is, szóval ebben a Rómában benne lehet az EL-négy, tán a döntő is. Egy romanista azonban ma türelmes és bízik Spallettiben, aki csúcskategóriás edző. Én idén tavasszal úgy vagyok vele: látványos focit akarok látni, Juve-szorongatást akarok látni Itáliában – és örülnék mondjuk egy nagy skalpnak az EL-ben.
Na ahhoz azonban legalább a Villarrealt le kéne rendezni. A Caput Mundi még odébb van.
