Somos Ákos
Dream Team of Sóstó
Egy perc és végem van, mára nincs több írás-olvasás. Szembejött ez a játék, a Videoton álomcsapatának összeállítása, a klubhonlapon, a klub 75. szülinapjára. És hát valamirevaló (hajdani) komoly Vidi-drukker ezt nem veszi tréfára.
Micsoda nevek. Nagy II, Nagy III, Kovács J., Kovács L., Szabó, Horváth, tucatnevek, a legkevésbé sem tucatjátékosokkal. Tulajdonképpen egyidős vagyok az NB I-es Videotonnal, mindegyik klubtörténeti klasszist láttam, vagy láthattam volna játszani azóta, hogy apám egyszer bedugta a fejét az óvodai csoport ajtaján és aznap nem kellett aludnunk ebéd után, mert vitt magával meccsre (a Zalaegerszeg ellen, ha jól emlékszem). Láttam Karsai „Sunyit”, Kovács Józsit, a magyar Beckenbauert (védő létére még sárga lapot sem kapott pályafutása során, egy úriember az urak eleganciájával a pályán is), vagy Czeczelit, a bal lábas bombázót (őt valójában aligha láttam, de apámtól sokszor hallottam a nevét).
A 76-os ezüstérem (köszönjük, Müncz sporttárs, elcsalt Fradi-meccs az Üllőin az utolsó előtti fordulóban) kiharcolói közül aztán páran ott vannak majd’ tíz évvel később az UEFA Kupa-döntőg menetelő csapatban. Hogy az a Vidi minden idők legjobb Vidije, nem kérdés – viszont egy ilyen álomcsapat-összeállításban nyilván az egyéni kvalitásoknak van szerepe, és hát voltak még a döntősökön kívül is remek focisták Fehérváron. Későbbi, szűkebb, sőt, botrányosan gyenge években is. Én például valamiért imádtam a 90-es évek Parmalatra keresztelt csapatait is, pedig rendre osztályozón maradtak benn. De előtte még Sallói vagy Mitring, a repkedő kapus (Air Mitring, ahogy a szurkolói felirat hirdette), szintén beférnek. És Csucsánszky 88-ból, az év játékosa, egy megint majdnem-bajnok, fiatal Vidiből…
De hiába, az emlék nem enged, a legnagyobb mégis az a CSAPAT volt, amelyik ötöt rúgott a Partizannak, legyőzte Madridban a Realt, kiejtette a Manchestert. Minden fogaskerék a helyén, egy briliáns gépezet, remek edzővel. Nem méricskélem az egyéni érdemeket, bepötyögöm a magam dream teamjét: Disztl Péter – Végh, Disztl László, Csuhay, Horváth – Burcsa, Csongrádi, Vadász – Májer, Szabó, Novath. Ennek a csapatnak szurkolt az ország akkoriban, Nemesmedvestől Záhonyig.
Klikk, elküldtem, megosztom. A francba. Karsait és Kovács Józsit (Tibert?, Kovács Lacit, a kapust?) mégis be kellett volna raknom. De hova? (Amúgy mindegy, a fiataloknál úgyis a maiak lesznek a nyerők, Nikolics meg Szolnoki. Pedig.)
