Szurkolói Zóna
EMLÉKEKÉRT ELŐRE FIZETÜNK, AVAGY BÖDE DANI GÓLKIRÁLYI CÍMÉRŐL
Nagygéci Kovács József, Csurgó
A sikertelen selejtezősorozatok alatt megkérgesedett szívű magyar szurkolóként állok a csurgói lottózó ajtajában, régi vagyok, Népstadiont emlegetően régi. Nézek befelé, két ifjú szurkolóra, a fiaimra, akik fogadást készülnek kötni az induló Eb-re. Egyikük sem sportfogadó, a csurgói lottózóban még sosem jártak. Én csak arra kellek, hogy hivatalos lehessen a játék.
A játék, ami nagyon is komoly. Komoly, mert nem a nyeremény a tét. Még csak nem is a siker. Hanem a szurkolás. Hogy nyoma legyen. Hogy kézzel foghatóan, emlékbe elrakhatóan dokumentálva legyen: szurkoltunk. És hogy míg tart ez az egész, legyen mit emlegetni. Ahogy apám mondta a Népstadiont, a régi gólokat és Nyilasit, meg azt, hogy magyarbrazil. Ahogy a nagyapámék megint mást.
Miért Böde lesz az Eb gólkirálya? Igazából mindegy, hogy ki lesz. Négy éve például hat is volt (egyikük Dzagoev, most sérült, ki emlékszik rá?), meg amúgy volt már magyar, sőt fradista is, még ’64-ben, Novák Dezső (Benével együtt), kiadja az adatokat a Google, ha bizonytalanok lennénk. Szóval, ha nem is mindegy, de nem annyira fontos. A fontos, hogy lehet magyar futballistára tenni, hogy erről „hivatalos” papír lesz. És amíg tart a magyarok Eb-je, lesz esély. Nem sok, de lesz. És lehet Eb-címre fogadni, lehet azt állítani előre, hogy „Magyarország minden mérkőzését megnyeri az Eb-n”.
Kukorelly Endre nyilatkozta kétévenként, az aktuális labdarúgó-torna előtt, hogy ő a magyaroknak szurkol, jelezve, hogy bár tudja, hogy megint nem vagyunk ott, de szurkolni csak így érdemes. Igaza van – és igazuk van a fiaimnak is. A nagyobbik hozza a szelvényeket, a kisebbik is lelkes: Böde lesz a gólkirály, Magyarország nyeri az Eb-t, minden meccsét megnyerve. Fizetek. Ritkán szoktam azt érezni, amit most: megérte. Emlékekért – jó esetben – előre fizetünk.
