A kapuslegenda, akit jeltelen sírba temettek
Az első profi színes bőrű futballista, Arthur Wharton neve egyszer már feledésbe merült, a rasszizmusellenes kampányok azonban nemrég újra felfedezték maguknak a zseniális atlétát. Egy nagyszerű sportoló keserédes portréja.
Arthur Wharton 1865 októberében született a ghánai (akkor még Aranypart) Jamestownban. Jómódú családból származott, anyja tagja volt a fanti királyi famíliának (a mai Közép-Ghána területét a gyarmatosítás előtt csaknem 600 esztendőn át ez az etnikum uralta), apja pedig ismert metodista vezetőként és misszionáriusként tevékenykedett. A fiatal Wharton apja nyomdokain indult el: 1884-ben, mindössze 19 évesen Angliába utazott, hogy metodista prédikátornak tanuljon a darlingtoni Cleveland College-en. A főiskolán azonban valami olyasmivel találkozott, ami eltérítette a prédikátori pályától: a sporttal.
Wharton 1887-ben, élete egyetlen futballtrófeájával, az amatőr Cleveland Challenge Cuppal. (Kép forrása: thefa.com)
Whartont teljesen megbabonázta a századfordulós Angliában tomboló sportláz, amilyen sportágban csak lehetett, kipróbálta magát. És hamar kiderült, hogy szinte mindegyikben tehetséges. Először a gyorsaságával nyűgözte le az angol gentlemaneket: 1886-ban az Amatőr Atlétikai Szövetség által rendezett nemzeti futóbajnokságon tíz másodperc alatt futotta a száz yardot, amivel Nagy-Britannia (és feltehetőleg a világ) leggyorsabb embere lett. Egy évvel később pedig már kerékpározásban remekelt: rekordidő alatt tette meg a Preston-Blackburn távolságot.
Ekkor már tagja volt a darlingtoni krikett és futballcsapatnak is, az utóbbiban - meglepő módon - kapus poszton játszott. Az amatőr meccseken mutatott teljesítményére hamar felfigyelt az akkor már patinás csapatnak számító Preston North End, és 1886-ban le is igazolta a fiatal portást. Mivel angol bajnokság ekkor még nem létezett, Wharton az FA-kupában léphetett pályára először hivatalos mérkőzésen. A Preston az 1886/87-es kiírásban az elődöntőig menetelt, ahol azonban 3-1-re kikapott a West Bromwich Albiontól. A kapus csalódásként élte meg a történteket, és úgy döntött, inkább a futókarrierjére koncentrál, 1888 elején elhagyta a klubot. Rosszul tette. A Preston a szezonban megnyerte az FA-kupát, és az angol bajnokság történelmi, első kiírását is.
1889-ben azonban Wharton visszatért a focihoz: a Rotherham Town kínált neki ugyancsak profi szerződést. Rotherhamben hat szezont húzott le, majd továbbállt a Sheffield Unitedhez. Az 1894/95-ös idényben három meccsen jutott szóhoz, ebből a Sunderland elleni találkozó már első osztályú mérkőzés volt. Wharton történelmet írt: ő lett az első színes bőrű játékos, aki pályára lépett az angol élvonalban. Pályafutása hátralévő részében kétévente váltogatta a klubjait, megfordult a Stalybridge Roversnél, az Ashton North Endnél és a Stockport Countynál is. Utóbbi együttesben olykor-olykor már a mezőnyben is feltűnt, gyorsaságát kamatoztatva szélsőt játszott. 1902-ben vonult vissza, komolyabb trófeák nélkül.
A futball utáni életéről csak keveset tudunk. Az biztos, hogy sokáig bányászként dolgozott a West Yorkshire-i Moorthorpe-ban, majd az első világháború alatt szolgált az angol seregben. Alkoholproblémákkal küzdött, és minden pénzét elveszítette. Ötvenes évei elején olykor-olykor még feltűnt krikett pályákon, és a szemtanúk beszámolója szerint még mindig kiválóan játszott. 1930-ban halt meg egy edlingtoni szanatóriumban. Testét jeltelen tömegsírba temették.
A futó, a futballista, a bányász. (Kép forrása: dailymail.co.uk)
Whartont csak a kilencvenes évek végén, a kétezres évek elején fedezték fel újra maguknak az angolok, elsősorban a különböző rasszistaellenes sportmozgalmak. 1997-ben a Football Unites, Racism Divides nevű hátrányos helyzetű gyermekekkel foglalkozó szervezet emléktáblát állíttatott a kapusnak a feltételezett nyughelyén. 2003-ban a portás bekerült az Angol Futballhírességek Csarnokába, 2012 óta pedig a szobra áll a FIFA székházában. 2014-ben aztán Angliában is szobrot kapott, mégpedig az angol válogatott edzőközpontjában, a St. George's Parkban.
NÉVJEGYKÁRTYA
Név: Arthur Wharton
Poszt: kapus/szélső
Állampolgárság: brit (ghánai)
Születési dátum: 1865. október 28.
Születési hely: Jamestown, Aranypart (ma: Accra, Ghána)
Pályafutása
1885-86 Darlington
1886-88 Preston North End
1889-94 Rotherham Town
1895-95 Sheffield United
1895-97 Stalybridge Rovers
1897-99 Ashton North End
1899-01 Stalybridge Rovers
1901-02 Stockport County
Sikerei és elismerései
Cleveland Challenge Cup (1887)
English Football Hall of Fame (2003)
Forrás: BBC, Guardian, Wikipedia, FA
További cikkek a rovatban
Az utolsó jedi
Zdenek Zeman két periódusban is volt a Roma trénere. Most visszatér az Olimpicóba, s könnyen lehet, hogy csapata, a Pescara ott fog kiesni idén a Serie A-ból.
Mondok egy nevet: Juhász István
A feladat az, hogy írjunk egy nekünk kedves játékosról. Ráadásul úgy, hogy ha évek múlva olvassa valaki, akkor is érvényes legyen a szöveg. Akkor én visszanyúlok a múltba, hátha érvényes lesz ez most ebben a jelenben, pedig az egész olyan régen volt, hogy én is alig emlékszem rá.
, hb
A legjobb afrikai, aki sosem volt Afrika legjobbja
Angliában zseninek tartották, Nigériában még aktív korában stadiont neveztek el róla, és Ronaldinho tőle lopta a trükkjeit. A focista, aki annyira jó volt, hogy nagyon-nagyon: Augustine "Jay-Jay" Okocha.
, hb
A Keselyű, akiről számítógépes játékot neveztek el
1984-ben üstökösként robbant be a spanyol fociba, négy évvel később már számítógépes játékot neveztek el róla. Ő Emilio Butragueno, minden idők egyik legjobb és legintelligensebb spanyol csatára.
, gj
A legjobb magyar futballista
Akik látták játszani, állítják: minden idők legnagyobb magyar futballistája volt Orth György, pedig 24 évesen egy súlyos sérülés miatt kettétört a pályafutása.
, gj
'Meguntam az edzéseket' - Anderton góllal búcsúzott a futballtól
Szombaton játszotta utolsó bajnoki mérkőzését Angliában a kilencvenes évek egyik legszorgalmasabb középpályása: Darren Anderton.
, gj
Az AS Roma tragikus sorsú kapitánya
Voltak tragikus sorsú futballistái az AS Romának. Például Signorini, akit a Lou Gehrig-kór vitt el, vagy Di Bartolomei, aki 1994 májusában szíven lőtte magát.
A világ legjobb középhátvédje: a gentleman, akit letartóztattak
"A barátom volt. A legjobb hátvéd, akit valaha is láttam a pályán" - mondta róla Pelé. Bobby Moore április 12-én lett volna 67 éves.
, anfield
Az aranylabdás csatár, akiből majdnem államelnök lett
A telefonközpontos, akiből aranylabdás futballista lett. A futballista, akiből majdnem államelnök lett. A doktor, akinek két diplomája van, s akit a 20. század legjobb afrikai futballistájává választottak. George Weah.
, anfield
Aki harmincról lőtte a gólokat
Számunkra ő volt A FUTBALLISTA. Nem voltak sztárallűrjei, a meccsek után szégyenlősen mosolygott, elutasította az AC Milan és a Chelsea ajánlatát, s közben harminc méterről rúgta a gólokat a Southampton mezében - hűségesen, alázattal, 16 hosszú szezonon át.
