A Keselyű, akiről számítógépes játékot neveztek el
, hb
Emilio Butragueno
1984-ben üstökösként robbant be a spanyol fociba, négy évvel később már számítógépes játékot neveztek el róla. Ő Emilio Butragueno, minden idők egyik legjobb és legintelligensebb spanyol csatára.
Derült égből
Emilio Butragueno, vagy ahogy mindenki becézte, a Keselyű (El Buitre),1984 februárjában mutatkozott be nevelőegyesülete, a Real Madrid felnőtt csapatában. Az akkor még csak 20 éves, apró termetű támadót Alfredo Di Stéfano egy Cadíz elleni bajnokin, 2-0-s hátránynál állította be a csapatba, valószínűleg már minden mindegy alapon. Butraguenót azonban hidegen hagyták az edző szándékai: néhány perccel a becserélését követően már egy gól és egy gólpassz állt a neve mellett, a 88. percben pedig a győztes találatot is megszerezte a blancóknak. A legtöbben Spanyolországban ekkor még csak legyintettek a fiatal fiú teljesítményére (egy jó meccse mindenkinek lehet), de El Buitre decemberben az összes kétkedők elhallgattatta, mikor az UEFA-kupa harmadik körében mesterhármast szerzett a Bernabéuba 3-0-s előnnyel érkező Anderlecht ellen. A madridiak abban az évben végül megnyerték az UEFA-kupát, és nem mellesleg megtalálták az új gólgyárosukat is.
Az egyik első E-foci sztár
Emilio Butragueno egyike volt azoknak a
futballistáknak, akiknek a nevével számítógépes játékot adtak ki a
nyolcvanas években. 1987-ben az Ocean Software és a Dro Soft közösen
jelentette meg az Emilio Butragueno Fútbol című futballszimulátorát az
akkor létező összes számítógépes platformra, azaz Amstradra, Commodore
64-re, MSX-re, ZX Spectrumra és PC-re. Ezt megelőzően csak két játékos
nevével jelent meg számítógépes játék: Peléével (1982) és Maradonáéval
(1986).
Sikert sikerre
Butragueno 11 szezont focizott le a Real Madridban, és 1995-ben 454 tétmeccs/165 gólos mérleggel búcsúzott el a csapattól, átadva helyét a trónkövetelő Raúlnak. Emlékbe hat spanyol bajnoki címet, két spanyol kupagyőzelmet, négy spanyol szuperkupa sikert és két UEFA-kupa elsőséget vitt magával. A madridi évek alatt kétszer is a harmadik helyen végzett az Aranylabda-szavazáson (1986, 1987), 1990/91-ben pedig elhódította a spanyol gólkirályi címet. 1995 és 1998 között a mexikói Atlético Celayában focizott - nem is rosszul. Első szezonjában 34 meccsen 17-szer talált a kapuba, amivel bevezette a csapatot a bajnoki döntőbe. A következő két idénye már gyengébbre sikeredett (2, illetve 10 gól), ezért 1998-ban elbúcsúzott a profi futballtól.
A rekorder
Válogatott karrierje különösen kezdődött: már azelőtt Európa-bajnoki ezüstérmes volt, hogy bemutatkozott volna a nemzeti csapatban. Miguel Munoz ugyanis magával vitte őt az 1984-es franciaországi Európa-bajnokságra, de a tornán nem vetette be. A nemzeti csapatban így csak 1984 októberében debütált egy Wales elleni vb-selejtezőn - természetesen góllal. Legemlékezetesebb válogatott meccsét az 1986-os világbajnokságon játszotta: Dánia ellen összesen négy gólt vágott. A tornán végül öt gólig jutott, ami spanyol játékostól azóta is rekord egy vébén - igaz, 2010 óta Butraguenónak ezen a dicsőségen osztoznia kell David Villával. Később még megjárta az 1990-es világbajnokságot is, de ott nem sikerült gólt szereznie. A Furia Roja mezét összesen 69 alkalommal öltötte magára, és 26 góljával egészen 2001 júniusáig (Fernando Hierro csúcsdöntéséig) ő volt a válogatott történetének legeredményesebb játékosa. Az elmúlt években aztán Hierro (29 gól) mellett Fernando Morientes (27), Fernando Torres (38), Raúl (44) és David Villa is megelőzte az örökranglistán.
Fehér Lovag
Góljai szinte kivétel nélkül élményszámba mentek, két dologhoz pedig különösen értett: hihetetlen érzékkel érkezett meg a kapu elé, és ördöngösen cselezett. Technikai tudása is kimagasló volt, beadásaiból, kényszerítőiből, lyukra futtatásaiból a társak számtalan gólt szereztek. Mozdulataiban, befejezéseiben mindig volt valami ösztönös higgadtság, vagy inkább pimaszság. Átemelések, váratlan megtorpanások, kicsőrözött hosszúsarkok jellemezték a játékát. És volt még valami, amivel kiemelkedett a nyolcvanas évek csonttörő focijának figurái közül: utódjához, Raúlhoz hasonlóan ő sem kapott soha piros lapot. Visszavonulása után új névre is szert tett, Spanyolországban "Fehér Lovagként" kezdték emlegetni.
A focin túl
Butragueno a visszavonulását követően előbb üzletemberként tevékenykedett, majd a Real Madridnál töltött be különböző fontos pozíciókat. Volt igazgatóhelyettes, sportigazgató, és pr-igazgató is. Időközben összeszedett két diplomát, az egyiket sportmenedzsmentből, a másikat közgazdaságtanból. Jelenleg is a Real Madrid alkalmazásában áll, sportmenedzsmentet tanít a klub felnőttképzési intézményében.
NÉVJEGYKÁRTYA
Név: Emilio Butragueno
Születési dátum: 1963. július 22.
Születési hely: Madrid
Magasság: 168 cm
Poszt: csatár
Klubjai, bajnoki meccs/gól
Real Madrid B 65/37
Real Madrid 341/123
Celaja 91/29
Sikerek
Spanyol bajnok (1986, 1987, 1988, 1989, 1990, 1995)
Spanyol kupagyőztes (1989, 1993)
Spanyol szuperkupa győztes (1988, 1989, 1990)
UEFA-kupa győztes (1985, 1986)
Egyéni elismerések
Bravo-díjas (1985, 1986)
Spanyol gólkirály (1991)
FIFA-ezüstcipős (1986)
Aranylabda harmadik helyezett (1986, 1987)
(hb)
További cikkek a rovatban
Az utolsó jedi
Zdenek Zeman két periódusban is volt a Roma trénere. Most visszatér az Olimpicóba, s könnyen lehet, hogy csapata, a Pescara ott fog kiesni idén a Serie A-ból.
Mondok egy nevet: Juhász István
A feladat az, hogy írjunk egy nekünk kedves játékosról. Ráadásul úgy, hogy ha évek múlva olvassa valaki, akkor is érvényes legyen a szöveg. Akkor én visszanyúlok a múltba, hátha érvényes lesz ez most ebben a jelenben, pedig az egész olyan régen volt, hogy én is alig emlékszem rá.
A kapuslegenda, akit jeltelen sírba temettek
Az első profi színes bőrű futballista, Arthur Wharton neve egyszer már feledésbe merült, a rasszizmusellenes kampányok azonban nemrég újra felfedezték maguknak a zseniális atlétát.
, hb
A legjobb afrikai, aki sosem volt Afrika legjobbja
Angliában zseninek tartották, Nigériában még aktív korában stadiont neveztek el róla, és Ronaldinho tőle lopta a trükkjeit. A focista, aki annyira jó volt, hogy nagyon-nagyon: Augustine "Jay-Jay" Okocha.
, gj
A legjobb magyar futballista
Akik látták játszani, állítják: minden idők legnagyobb magyar futballistája volt Orth György, pedig 24 évesen egy súlyos sérülés miatt kettétört a pályafutása.
, gj
'Meguntam az edzéseket' - Anderton góllal búcsúzott a futballtól
Szombaton játszotta utolsó bajnoki mérkőzését Angliában a kilencvenes évek egyik legszorgalmasabb középpályása: Darren Anderton.
, gj
Az AS Roma tragikus sorsú kapitánya
Voltak tragikus sorsú futballistái az AS Romának. Például Signorini, akit a Lou Gehrig-kór vitt el, vagy Di Bartolomei, aki 1994 májusában szíven lőtte magát.
A világ legjobb középhátvédje: a gentleman, akit letartóztattak
"A barátom volt. A legjobb hátvéd, akit valaha is láttam a pályán" - mondta róla Pelé. Bobby Moore április 12-én lett volna 67 éves.
, anfield
Az aranylabdás csatár, akiből majdnem államelnök lett
A telefonközpontos, akiből aranylabdás futballista lett. A futballista, akiből majdnem államelnök lett. A doktor, akinek két diplomája van, s akit a 20. század legjobb afrikai futballistájává választottak. George Weah.
, anfield
Aki harmincról lőtte a gólokat
Számunkra ő volt A FUTBALLISTA. Nem voltak sztárallűrjei, a meccsek után szégyenlősen mosolygott, elutasította az AC Milan és a Chelsea ajánlatát, s közben harminc méterről rúgta a gólokat a Southampton mezében - hűségesen, alázattal, 16 hosszú szezonon át.
